




Persze jöhettük volna az ízlik, hámlik, siklik esetével is, hiszen közel hetven ige tartozik abba a csoportba, amelynek toldalékolásával (ebben az esetben módjelezésével) olykor bajban van a magyar nyelv.
A fent említett szavak tehát egyaránt úgynevezett hiányos paradigmájú igék, vagyis ragozási sorukból hiányoznak egyes elemek, illetve azok használata bizonytalan. (A hiányos ragozásnak olykor úgynevezett funkcionális-jelentéstani okai is lehetnek, ilyen például, hogy a szokni igének segédigei használatkor csak múlt idejű alakja van: el szokott kísérni, el szok/szokik kísérni…)
Mi okozza a problémát a csuklik, hámlik, ízlik, siklik stb. esetében? Az érthetőség érdekében muszáj nagyon leegyszerűsítenünk a dolgot: ezekben az igékben az -ik rag előtt olyan mássalhangzó-kapcsolat áll (ml, zl, kl), amely a magyar nyelvben szinte soha nem szerepel szótag végén, főleg akkor, ha az a szótag önálló strukturális egységet zár le (hiszen a csukl- szótő másik egységet alkot, mint az utána következő toldalék, ez talán érthető).
Hiszen van egy fontos szabályszerűség a magyar nyelvben, mégpedig az úgynevezett szonoritási sorbarendezési szabály (szonoritás = zengősség, hangzósság). Ennek értelmében nyelvünk igyekszik elkerülni, hogy szótaghatáron két azonos „erejű” mássalhangzó álljon, a csukl-, háml-, ízl- tövekben viszont éppen ez a helyzet. És ha a tövekhez még a felszólítómód jelét is hozzáillesztjük (pl. csukljon, hámljon, ízljen), akkor az eredmény már végképp idegenné válik a magyar nyelv természetétől.
És az ízeljen, csukoljon, hámoljon? Ezekben az esetekben a mássalhangzó-torlódás elkerülése érdekében egy magánhangzót toldanánk be, mivel azonban az igék ragozási paradigmájában, a többi toldalékolt alakban nem szerepel magánhangzó-betoldás (például múlt időben: ízlett, csuklott, hámlott; feltételes módban: ízlene, csuklana, hámlana), nyelvi intuíciónk joggal tiltakozik ez ellen is.
A probléma ennél azért sokkal bonyolultabb (mind a hetven igét nem nézhetjük át!), de azért bízom benne, hogy valamennyire sikerült megvilágítanom, miért igyekszünk más megfogalmazással helyettesíteni a fenti igék felszólító módú alakjait.
Baróthy Zoltán (Hír24)
Ígéretemhez híven folytatom azoknak az eredményeknek az ismertetését, melyeket Dávid diákommal tettünk tavalyi kutatásunk során. A munka első részét egy kérdőív... >>
A közhely, más néven frázis, gyakran használt, elkoptatott szó vagy kifejezés. Ha mértéktelenül elszaporodnak beszédünkben a közhelyszerű sablonok, ha általánosságokat... >>
Tavaly az egyik szorgalmas, minden információt szivacsként magába szívó diákom, Szabó Dávid, jelentkezett egy pályázati felhívásra. Közös erővel kiötlöttük, hogy a... >>