A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
A némaságában is különc h
Betűméret:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer 26 testvér, 26 mássalhangzó. Egy szép nap, az egyikük, a kis h így szólt: „A magam útját akarom járni! Különb leszek nálatok!” Így is történt. A többiek megszületésekor a tüdőből kiáramló levegő a szájüregben ütközik akadályba: az ajkakba, a fogakba, a kemény és a lágy szájpadlásba, az ínybe. Ő viszont gégehang, az egyetlen. Akadálya a gégefőben van, ejtésekor az akadályt résalkotással a két hangszalag képezi. Különcsége azonban itt nem ér véget. Olyan zöngétlen mássalhangzó, melynek nincs zöngés párja. Ennek köszönhető, hogy a zöngésségi hasonulásban ő csak hasonít (dobhat [dophat]), de nem hasonul (dohban). Gondolhatnánk, hogy ennyi egyedi tulajdonsággal hősünk megelégedett, és hazatért testvéreihez. Nem így történt. Nem érte be ennyivel. Még egy nagy tettet véghez kellett vinnie: így vált a magyar nyelv egyetlen néma betűjévé, mely egyes szavakban csak az írásképben jelenik meg. Ezt a tulajdonságát sokan nem ismerik, és ez a tudatlanság, ez az információhiány nemcsak a kis h-t szomorítja el, hanem a magyartanárokat is. A diákok – és sok felnőtt – sajnálják elnémítani ott, ahol szükséges lenne, sőt szabályszerű. Helyette inkább még jobban kihangsúlyozzák, hogy: „Szedegeti a sok szép emléket,/ mint a méH a virágról a mézet.” (Petőfi)A néma -h egy szótagú névszók alapalakjában található: méh [mé], juh [ju], cseh [cse], céh [cé], düh [dü], pléh [plé], rüh [rü]; valamint azokban a toldalékos alakokban, amelyekben a toldalék mássalhangzóval kezdődik, és kötőhang nélkül járul a tőhöz: méhtől [métől], juhnak, csehvel, céhben, dühtől, pléhről, rühvel. Ha azonban a toldalék magánhangzóval kezdődik vagy kötőhanggal járul a szótőhöz, és így a h két magánhangzó közötti helyzetbe kerül, akkor kiejtjük: méhek, juhász, csehet, céhes. A dolog itt nem ér véget, hiszen vannak olyan szavak, melyek végén minden esetben, a szó minden alakjában ejteni kell a h-t, ezekben nem néma: doh, éh, keh, sah, potroh, padisah, enyh, bolyh, Allah, Zilah.
Ezeket tudván érthető, hogy konok kis hősünk miért okoz olyan sok problémát a némasági tulajdonságára nem sokat adók számára. Figyelem! Ha írásban ilyen alakkal találkozunk: métől, junak, az a kis oktondi diák túlbuzgóságára utal. Jegyezzük meg, hogy akárhogyan is ejtjük a -h végű szavakat, a -h betűt írásban mindig fel kell tüntetni!
Így ért véget a kis -h története: merész volt, kicsit öntelt, de fényes karriert futott be: ötödikben ugyanis egy egész tanórán tárgyaljuk a vele kapcsolatos tudnivalókat.
Nagy Majlát Ágota
Nagy Lajos karcolatai látszólag az állatokról szólnak, de valójában mindig az emberek tulajdonságait, viselkedését állítják pellengérre. Humoros, rövid, csattanós írásokról lévén szó, a kritika se annyira bántó.A farkas címűben így ír: „A farkas vadállat. Azaz nem is olyan vad. Sőt talán szelídnek is...
2014. JÚLIUS 2.
[ 10:33 ]
Ismerünk olyan szóvicceket, amelyek álösszetétellel, félrehallással jöttek létre, vagy szólásokkal kapcsolatosak.Az álösszetételek olyan szavak, amelyek látszólag lehetnének összetettek is.- Hol terem a CD? – Diszkréten.- Mi kell a babázáshoz? – Bab meg víz.- Mit kapsz, ha egy kerek telekre kastélyt építesz?...
2014. JÚNIUS 5.
[ 22:51 ]
A szóvicc szójátékon, vagy valamely többjelentésű vagy azonos alakú szónak egyidejűleg több értelemben való használatán alapuló vicc. Gyakran élnek vele humoros kedvű íróink, humoristáink, de a mindennapi életben is előfordulnak.Több csoportba sorolhatjuk őket. Talán a legismertebbek az azonos alakú szavakkal alkotottak....
2014. MÁJUS 5.
[ 22:47 ]
