A tavalyi év Kodály-emlékév volt. Születésének százharmincadik évfordulója alkalmából sok zenei rendezvényt, dokumentum- és fotókiállítást tűztek műsorukra a zenekarok, tévék, rádiók és művelődési házak, múzeumok.
„Világszerte ünnepélyek sorozatával tisztelegnek e zseniális zeneszerzőnek, népdalgyűjtőnek.”
A tiszteleg igénknek több vonzata is van. Tiszteleg valakinek: a katona az előírásoknak megfelelően köszön a feljebbvalójának. Polgári személyek tiszteletadásra megjelennek, egyenesen állnak pl. egy koszorúzás alkalmával. De valaki munkássága előtt is lehet tisztelegni. Vagyis:…tisztelegnek e zseniális zeneszerző, népdalgyűjtő előtt.
„…ezt tették meg mindazok, akik szorgalmas munkával Kodály Zoltán emlékestet mutattak be.” Kodály Zoltán-emlékestet (kötőjellel összekapcsolva!) még szorgalmas munkával se lehet „bemutatni”; meg lehet rendezni, szervezni, színre vinni – a bemutatandó dolgok műfajától függően.
„A közönség soraiban a kevésbe, vagy nagyobb zenei szakértők, a hangok világába vándoroltak. Kodály a hangok és lelkek megváltó zenemestere volt és marad is, e megfelelő hagyomány ápolásában.”
A közönség soraiban biztos voltak zeneileg képzettebb és kevésbé képzett hallgatók is. A szakértő szó ’kellően tájékozott, hozzáértő’ embert, közönséget jelent. Egy műsor meghallgatása alatt még nem derül ki a hozzáértésük, szakértelmük foka. De nyelvileg semmiképpen sem helyes, nem lehetnek „kevésbe, vagy nagyobb zenei szakértők”, esetleg zeneileg kevésbé, vagy magasabb fokon képzett emberek.
Kodály Zoltán zenei és pedagógiai munkásságát jómagam is nagyon nagyra értékelem. Úgy gondolom, hogy méltán ismerik az egész világon. De hogy a hangok, és ráadásul a lelkek megváltó zenemestere volt…Ezt erősen megkérdőjelezem. És hogy mit jelent az, hogy „volt és marad is (ti. megváltó zenemester), e megfelelő hagyomány ápolásában”? Valóban csak találgatni tudok: ha a ránk maradt hagyományt kellőképpen ápoljuk (?).
A házigazda „köszöntötte a vendégeket, s megnyitotta a nagykaput a zenei világ felé”. Munkatársa ezután „kézenfogva vezette a közönséget e nagy mester életének az idővonalán”. Az előző mondatokban a szó szerinti értelmet átvitt értelemben szeretné használni a cikk írója. Kevés sikerrel: ilyen szövegkörnyezetben ez lehetetlen. Meg lehet nyitni a nagykaput, de nem a zenei világ felé, és a közönséget is lehet kézen fogva vezetni. A nagy mester idejében még nem volt Facebook, az idővonal sem volt olyan divatos. Kodály életének az idővonalán vezetni valakit pedig csak frázis, mint az előbbi is.
Hogy a népdalok „…bezengik a magyar kultúrát” szintén egy szerencsétlenül megválasztott frázis.
A tudósítás befejezése sem szerencsésebb. „A Kodály emlékest fél órában, de élményekkel gazdagítva változtatta meg az emberek népi alkotások iránti érdeklődését, élményvilágát, mint ahogyan ezt a százharminc évvel ezelőtt született Kodály Zoltán „ORIÁSI ZENEI SZIKLABONTÓ” is tette, aki munkásságával megváltoztatta Magyarország arculatát.”
Az élmények hatására még – esetleg – az érdeklődést meg lehet változtatni, de valaki élményvilágát…?!? Az „óriási zenei sziklabontó” – idézőjelben és csupa nagybetűvel – jelentése talán ’nagy zenész’. Magyarország arculatát (jellemző külső képét, formáját) nem változtatta meg sem Kodály, sem sok más jó és híres művész munkássága.

Mgr. Viola Lujza