A magyar nyelvben a páros testrészekről beszélve egyes számot használunk. Talán azért, mert egységnek tekintjük őket: lábam, kezem, szemem.

A latin nyelv többes számot használ a páros testrészeknél, ezért az indoeurópai nyelvekben is a többes szám az uralkodó. A Magyar nyelvhasználati szótár szerint : „A magyar egyesszám-kedvelő nyelv.” Ezzel szinte egyedülálló Európában.

Nézzük meg kicsit részletesebben a páros testrészeink előfordulásait szólásainkban és közmondásainkban!

Bárdosi Vilmos Magyar szólások és közmondások értelmező szótára szerint (Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2012) a szem szavunk 246 szólásban és közmondásban fordul elő. Íme néhány ezek közül: a szeme se áll jól – nem bizalomgerjesztő a külseje; kopog a szeme – nagyon éhes; nem hisz a szemének – látja, de hihetetlennek tartja; majd kiszúrja a szemét – ott van előtte, mégsem látja; legelteti a szemét – gyönyörködve szemlél; majd kisül a szeme – nagyon szégyelli magát; szemet huny valami fölött – elnéz valami mulasztást.

Mindig szeme, és nem szemei.

Öt kivételt említ a szótár. Ezek közül két helyzetmondat a csodálkozás kifejezésére szolgál: „Kit látnak szemeim?”, illetve „Mit látnak szemeim?”.’Elképedve néz’ a jelentése a nagy szemeket mereszt vagy nagy szemekkel néz szólásnak is. A lelki szemei előtt szólás jelentése: ’magában, titokban elképzel valamit’; a vérben forgó szemekkel jelentése pedig ’a dühtől szinte őrjöngve’ tesz valamit.

Mindössze két esetben fordul elő a két szem nyomatékosítás céljából: a két szemével lát valamit, vagyis nagyon jól és pontosan lát valamit; és a több változatban létező úgy vigyáz valakire (valamire), mint a két szemére (a szeme fényére, a szeme világára), azaz féltő gonddal óv valakit, valamit.

Ha a két szemünk közül csak az egyikre gondolunk, a fél szót használjuk. Két ilyen szólásunk van. A fél szemére alszik, mint a nyúl – igen éberen, nyugtalanul alszik; és a gúnyos, népies: örül, mint vak Laci a fél szemének – nagyon örül valamely jelentéktelen dolognak.

Most még a fülről és a térdről beszélek. Velük kapcsolatban is érvényes az a szabály, hogy a kettőt egyes számban nevezzük meg, tehát egységesnek tekintjük.

A fül szó 65-ször fordul elő szólásainkban és közmondásainkban: a füle botját se mozdítja (úgy tesz, mintha nem hallana valamit), csupa fül (nagyon figyel), fülig eladósodik (teljesen eladósodik), fülig szalad a szája (jóízűen nevet), rágja a fülét (folyton kér, nógat), vakarja a füle tövét (tanácstalanul áll)…

Két esetben többes számot is használ a szólásunk, mindkettőben több emberre vonatkozik a mondanivaló: süket füleknek beszél, és süket fülekre talál – senki sem (egy ember sem) hallgatja meg, intelmére, kérésére, tanácsára senki se figyel.

Nyomatékosítás a mind a két fülére alszik (vagyis nagyon mélyen alszik). Csak az egyikre vonatkozik a csak fél füllel figyel (hallgat) – szórakozottan, nem teljesen figyel oda.

A térd szavunkat 22-szer találjuk szólásokban, egyszer sincs többes számban. Pl. meghajtja a térdét (elismerését, hódolatát fejezi ki), remeg a térde (nagyon fél), térden csúszik (megalázkodik valaki előtt), térdig gázol a vérben (vérontásban vett részt)…

És a tök? Páros testrész-e egyáltalán? Durva szólásainkban 25-ször fordul elő, csupán egyszer többes számban. Akit érdekel, keresse meg maga a szótárban, ne forgassa a szemét, mert nem szeretném, ha rám görbe szemmel néznének a jámbor olvasók!

Mgr. Viola Lujza