A német nyelvi befolyás anyanyelvünkre már régen nem időszerű. Az utóbbi évtizedekben az (amerikai) angol jut vezető szerephez. Ezt a szinkronizált filmek, a sajtó, a számítógép terjedése eredményezi. Az anglicizmusok veszélyeztetik nyelvünk tisztaságát, mert divatosak, bizonyos körökben szinte követelmény a rendszeres használatuk.

Az angol nyelvi jellegzetességek közül, amelyek a magyar mondatszerkesztésben is megnyilvánulnak, először a legszembetűnőbbeket emelem ki.

Angol mintára keletkeznek a magyar nyelvben az ilyen szerkezetű mondatok: „Amit kiemelnék, az az, hogy…”, „Amin legjobban elcsodálkoztam, az az, hogy…”, „Ami ebben nyugtalanító, az az, hogy…”

A magyar nyelv egyik tulajdonsága, hogy a kiemelést, a mondathangsúlyt a szórend cseréjével oldja meg. Az igei állítmány elé helyezzük a kiemelendő mondatrészt. A hangsúly és a szórend együttesen emeli ki a lényegest a közlésben. Iskolapéldánk a következő:

Öregapa teleduggatta a padlást a bankóival. (Hangsúlyos a teleduggatta, vagyis magát a cselekvést emeltük ki.)

Öregapa a padlást duggatta tele a bankóival. (…nem a kamrát.)

Öregapa a bankóival duggatta tele a padlást. (…nem a leveleivel.)

Öregapa duggatta tele a padlást a bankóival. (… nem más, hanem öregapa.)

Így hát a magyar – és magyaros – mondatok így hangzanak: „Kiemelem (kiemelném), hogy…”, „Azon csodálkoztam el a legjobban, hogy…”, „Ebben az a nyugtalanító, hogy…”

Az angol fordítások hibáztathatók azért, hogy elterjedtek az ilyen mondatszerkezetek: „Pista barátom az, aki bemutatott a lánynak.” (Pista barátom mutatott be a lánynak.) „Az osztályfőnök az, aki szervezi a kirándulást.” (Az osztályfőnök szervezi a kirándulást.) „Ő az, akiről beszéltem.” (Róla beszéltem)

Valószínűleg inkább angol irodalmi szövegek fordítása nyomán terjedt el a következő szerkesztés: „Azt kívántam, bárcsak elolvastam volna!” A magyar nyelvben elég a ’bár’ vagy ’bárcsak’ határozószó használata az óhaj kifejezésére. Egyértelmű tehát, hogy kívánom azt: „Bárcsak elolvastam volna!” Az ’azt kívántam’ anglicizmus, szószaporítás az idézett mondatban.

Anglicizmus a „Jobban tennéd, ha…” kezdetű mondat is, kivéve, ha két cselekvést állítunk egymással szembe. „Jobban tennéd, ha olvasnál, ahelyett, hogy sorozatokat nézel!” Ilyenkor az egyik cselekvést ajánljuk (az olvasást), a másikat viszont elítéljük (a tévézést). Angol mintára azonban ilyet is hallunk: „Jobban tennéd, ha beszélnél a barátnőddel!” Jelentése: Beszélj a barátnőddel! Jó néhány megoldást javasol az ilyen esetekre a szakirodalom: Beszélj már a barátnőddel! Ideje lenne beszélned a barátnőddel! Nem beszélnél a barátnőddel? Miért nem beszélsz már a barátnőddel? Ugye, beszélsz a barátnőddel?

Utoljára hagytam, hogy tisztázzuk: ki mit engedhet meg magának. A magyar nyelvben ez a kifejezés egy szólásunkban él: sokat megenged magának. Jelentése: ’nem tart mértéket viselkedésében, semmibe veszi az illemszabályokat, kellő mérséklet, önfegyelem nélkül kifogásolható tettekre ragadtatja magát’. A ’megengedheti magának’ másik jelentése, hogy anyagilag van rá módja, megteheti. Mégis a „Nem engedhetünk meg magunknak egy külföldi nyaralást” – típusú mondatok anglicizmusok, kerülendők. Magyarosan így fogalmaznánk: „Nem áll módunkban külföldön nyaralni.” Illetve: „Nincs rávalónk.” Vagy: „Nincs pénzünk külföldi nyaralásra.”

Mgr. Viola Lujza