Emlékszem, az egyetemen elég sok trükköt be kellett vetni, hogy az összetettebb latin kifejezéseket bemagoljuk. Asszociáltunk, kötöttük valami hasonlónak mondható, már ismert megnevezéshez, volt amit megénekeltünk. Akadtak azonban olyanok is, melyek furcsamód gyorsan, szinte észrevétlenül megragadt az emlékezetben, nem kellett magolni.
Számomra az egyik ilyen a claudicatio intermittens volt. (Pedig egy kis túlzással nyelvtörőnek is elmenne...) Ez a két dallamos szó egy tünet, időszakos sántítást jelent.
A perifériás érszűkület egyik jellemzője. Gondolom, ez így még mindig nem mond sokat, még magyarul sem. De ha úgy mutatom be, mint lábikrában jelentkező görcsös fájdalom hoszabb-rövidebb gyaloglás után, talán érthetőbb, vagy akár még ismerős is lehet.
Az artériák érszűkülettel járó megbetegedése a lakosság körében sajnos nem ritka, s az életkor előrehaladtával a számuk csak növekszik. Sokan vélekednek úgy, hogy természetes, hogy idősödve kevesebbet tudnak úgy sétálni, hogy ne fájduljon meg a lábuk. Hallottam már olyat is, hogy egyszerűen magnézium, vagy egyéb ásványianyag-hiányra fogva tudomást sem vettek róla, inkább csak elviselték.
A betegség viszont valós és kezelést igényel. A láb artériáiban az ilyen fokú érfalelváltozás miatt a szövetek nem jutnak elegendő oxigénhez és tápanyaghoz, innen a fájdalom. Viszont ha a végtagokban ennyire előrehaladott az elzáródás, az generalizált problémára utal. Vagyis az érelmeszesedés már a létfontosságú szerveket ellátó ereken is megjelent: a szívinfarktus, agyvérzés kockázata esetükben nagyobb.
A kor mellett további rizikófaktorok a dohányzás, cukorbetegség, jelentősebb súlytöbblet, magas vérnyomás, illetve megemelkedett vérzsírszint.
Az alsó végtagok érszűkületére enged következtetni az időnkénti, megállásra kényszerítő lábszár-fájdalom mellett a lábfejek állandó hidegsége, zsibbadása, lábszárak elszineződése, az, hogy még a kisebb sebecskék sem akarnak begyógyulni, a körmök elváltoznak, a szőrszálak kihullanak. Ha effélét tapasztalna, mindenképp forduljon orvosához.
A betegség súlyosságának illetve az érelzáródás(ok) helyének meghatározására több vizsgálatra is szükség lesz.
A gyógyítás célja pedig kettős. Egyrészt a fájdalmat kell csökkenteni, vagyis növelni a páciens vitalitását; másrészt az érelmeszesedés folyamatának lassítása a későbbi szövődmények megakadályozására (elodázására). A gyógyszeres kezelés mellett elengedhetetlen az életmódváltás, ami elsősorban a dohányzás elhagyását és az egészséges(ebb) táplálkozást jelenti. Súlyosabb esetben műtéti kezelés is szóba kerülhet. A fenn említettek kiegészítéseként mindenképp ajánlott a felügyelet mellett végzett megfelelő torna, mely javítja a keringést, ezáltal csökkenti a fájdalmat, növeli az álló-, és járóképességet.
Dr.Popov Farkas Beáta
Nincs hozzászólás. Legyen az első!