A témát már többször is érintettük, s lehet, hogy némelyek szerint lerágott csont. Én viszont úgy vélem, hogy mindaddig, amíg egy-egy orvosi vizsgálat után akadnak méltatlankodók, hogy a kaparó torkukra az orvos már megint kispórolta az antibiotikumot; addig igenis időszerű.
Tartsanak velem egy rövidke mikrobiológia órára. Fedezzük fel a szabad szemmel nem látható vírusok és baktériumok világát, ismerjük meg sajátosságaikat, különbözőségüket.
Mielőtt azonban kalandozásra indulnánk, szükségesnek tartom az antibiotikum szó lefordítását: két részből tevődik össze, az anti annyit tesz: ellen, a bios pedig életet jelent. Vagyis ezek a szerek élet ellenesek. És itt jön a felelet a címben feltett kérdésre: a baktériumok élőlények, ezért rájuk hatnak az antibiotikumok, a vírusok viszont nem élnek, így rájuk nem hatnak.
Mi az, hogy a vírusok nem élnek!? – tehetjük fel a kérdést. - Ugyanúgy betegségeket okoznak, sőt, nagyon hasonló tüneteket képesek kiváltani, mint a baktériumok!
Való igaz, hogy a kétféle mikroorganizmus hasonló szimptómákat okozhat, de ezek a szervezetben kiváltott hatás, (immun)reakció, sejtsérülés és –elhalás miatt keletkeznek, s nem mindig kórokozó specifikusak.
A baktériumok egysejtű mikroorganizmusok. Ez annyit tesz, hogy egy darab sejt az egész lényük, melyet a sejtállomány, a citoplazma tölt ki. Ebben sejtszervecskék, illetve örökítőanyag található (DNS - dezoxiribonukleinsav), ez utóbbi szépen becsomagolva a sejtmagba. Az teszi élővé, hogy biokémiai folyamatokra, másként fogalmazva élettevékenységekre képes: emészt, kiválaszt, szaporodik (osztódással). Nagyságuk a mikrométer tartományába esik (0.5-5 mikrométer), így mikroszkóppal jól láthatók.
A vírusok sokkalta kisebbek, csak nanométeres nagyságúak( 20-200 nm). Felépítésüket tekintve ezek fehérje vegyületbe csomagolt örökítőanyagok (DNS vagy RNS - ribonukleinsav). Ennyi. Semmiféle élettevékenységet nem mutatnak. Csak úgy vannak. Viszont, amint olyan közegbe kerülnek, ahol a gazdaszervezet sejtjeihez hozzá tudnak kapcsolódni (mert van éppen megfelelő fehérjenyúlványuk hozzá), a saját örökítőanyagukat mintegy befecskendezik a gazdasejtbe. Az ily módon bejutott DNS vagy RNS beleszövi magát a gazda génállományába, s ráveszi arra, hogy őt sokszorozza. Ugye milyen leleményes élősködő? Mással dolgoztat, miközben még jól meg is betegíti áldozatát. A fertőzött sejtek elpusztulnak, a sok új vírus kiszabadul, és már kapcsolódhat is az újabb sejtekhez. Attól függ, hogy melyik szervrendszert támadja meg, hogy mihez van affinitása: mely sejtekhez tud hozzákapcsolódni. Vannak amik több fajtához is tudnak kötődni, mások csak egy bizonyos sejttípushoz. Embert, állatot, növényt, de még a baktériumokat is felhasználhatják (ön)szaporításra, természetesen, minden vírusnak megvan, hogy mire szakosodott.
Visszatérve egy kicsit a baktériumokhoz, java részük jól eléldegél a környezetünkben, sőt bennünk is, és nem bántanak minket. Kis hányaduk képes csak minket megbetegíteni, ha bejutnak a szervezetünkbe, ott meg tudnak tapadni, és szaporodnak (mint mondottam, osztódással). Egyes baktériumfajok hozzákapcsolódnak a sejtjeinkhez, beléjük furakodnak: az egész baktérium a sejtünk lakójává válik, így okoznak betegséget. Más fajok például toxinokat termelnek, ez okozza a tüneteket.
Ugye már világos, hogy miben különböznek a kicsi élettelen élősködők az emészteni képes, szaporodó egysejtű lényektől? Az antibiotikumok ez utóbbiak bizonyos életfolyamatait szabotálja, ezáltal segítenek minket a gyógyulásban. Innen folytatjuk legközelebb, mert az antibiotikumokról is igen sok mesélni valóm van.
Dr. Popov Farkas Beáta
Nincs hozzászólás. Legyen az első!