A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Március idusától Đurđevdanig
Betűméret:
Igor Mirović, az SNS „Indítsuk el Vajdaságot” elnevezésű listájának vezetője természetesen cáfolja, hogy a HDZ-től kölcsönözték volna az ötletet – gondolom, annál is inkább, mert egy horvát pártról van szó. Erre utal az is, hogy – a „régi jó idők” hangulatát idézve – az ex-radikális Mirović sietve hozzátette, hogy a „pokrenimo” szerb szó, és hogy az SNS „nem mond le egyetlen szerb szóról és egyetlen szerb szavazóról sem”.
Pedig van abban logika, hogy a bevált jelszavakat „újrahasznosítják”, hiszen ami működött Horvátországban, az nagy valószínűséggel működhetne Szerbiában is, és fordítva. A gyűlölet tűzét folyamatosan táplálják ugyan (mindkét oldalról), ám sokkal több a hasonlóság, mint a különbség a két közeg között.
A hatalmon levő ellenzék
Az SNS tehát nem mond le egyetlen szerb szavazatról sem, ám kérdés, hogy ez elegendő lesz a boldogságukhoz. Egyelőre a demokraták (DS) koalíciós potenciálja a nagyobb, a különbség viszont nem túl nagy az SNS javára – legalábbis a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint. Az SNS tehát ismételten saját pirruszi győzelmétől tarthat leginkább. Azért „ismételten”, mert bár ez a formáció első ízben jelenik meg ilyen néven országos és vajdasági választásokon, a két vezéralakja (és gyakorlatilag minden ismertebb tisztségviselője) már megküzdött több ízben a demokratákkal, csak akkor az SRS színeiben. Tomislav Nikolić egészen a legutóbbi választásokon elszenvedett vereségig a Hágába vonult Šešelj „helytartója” volt, Vučić pedig Nikolić után az első.
A DS viszonylag jól áll a közvélemény-kutatások szerint, ha figyelembe vesszük, hogy a kormány vezető pártjáról van szó egy igen súlyos gazdasági válság körülményei között. A demokratáknak szembesülniük kell azzal is, hogy az emberek nagy része immár nem hisz a pártoknak, elege van a pártokráciából illetve az azzal járó negatív szelekcióból, a munkanélküliségből, a vállalkozóknak az állami harácsból... Mindezért, természetesen, a hatalmon lévőket okolja a szavazópolgár. Így nem véletlen, hogy Dragan Đilas, a DS elnökhelyettese éppen a napokban állt elő azzal, hogy a közvállalatokban meg kell szüntetni az igazgatóbizottságokat és hogy az igazgatókat, meg a felügyelő bizottsági tagokat ne pártalapon válasszák, hanem igen szigorú szakmai feltételeket megkövetelő pályázaton. A pártokrácia ellen szól az Egyesült Szerbiai Régiók (Dinkić és szövetségesei) egyik választási szlogenje is.
A hatalmon lévők ígérhetnek ugyan több munkahelyet, gazdasági fejlődést, de érkezni fog az azonnali válasz – négy éve ezzel nyertetek, és mit teljesítettetek az akkori ígéretekből?
A hatalmi koalíciót alkotó többi párt igyekszik nem kidomborítani azt, hogy négy éve ők is élvezik a hatalom gyümölcseit. Saját vélt vagy valós sikereiket ragadják ki a koalíciós nagytálból és azokkal büszkélkednek, sőt néha félig-meddig ellenzéki mezben is játszanak. Ilyen értelemben az SPS részéről erőteljesebb „nemzeti” retorika várható és a DS-szel szembeni különbségek hangsúlyozása.
A G17+ négy éve a DS-szel kötött választások előtti koalíciót, most pedig a demokraták heves bírálójaként nyomul, több kisebb partnerrel egyetemben. A „hatalmon levő ellenzéki” jelmezt mások is már jó ideje magukra öltötték.
A nevető harmadik
Országos szinten már jó ideje az a kérdés, hogy ki lesz a harmadik, lévén, hogy az SNS-t és a DS-t a többiek nem tudják megközelíteni. Ez a harmadik lesz majd a királycsináló, ennek a harmadiknak jut majd a kisebb koalíciós vezérpartner kellemes szerepe. Kellemes, mert kitűnő zsarolási pozíciót jelent a több képviselővel rendelkező párttal szemben. Azok a pártok is jól járnak majd a hatalom elosztásakor, amelyeknek a mérleg nyelve szerep jut.
A harmadik helyre nagy eséllyel pályázhatnak Dačić szocialistái, de még az sem kizárt, hogy a Fordulat (Preokret) megelőzi őket. Az URS, a DSS és az SRS szintén befutónak számít, 5% és 10% közötti eredménnyel.
A Preokret (LDP, SPO és egy sor jeles értelmiségi) komoly változásokat ígér, egyértelmű nyugati irányultsággal igyekszik megnyerni magának a DS csalódott támogatóit. Így van ez az LDP megalakulása, vagyis a DS-ből való kiválása óta. A dolog hátülütője azonban az, hogy az LDP csak akkor kerülhet hatalomra, ha megállapodást köt a DS-szel.
A kisebbségi nemzeti előjelű pártok esetében (rájuk az első Koštunica-kormány jóvoltából a 4 ezrelékes küszöb vonatkozik) mintha tisztázódna a helyzet. A VMSZ önállóan indul, a többiek pedig – Novi Pazartól Zentáig a „sok kicsiből nagyot” elv alapján látszanak tömörülni. Ilyenkor persze az a fő kérdés, hogy ki mennyi szavazatot visz majd be a koalícióba, azaz, kinek hány képviselő jár majd utólag. A Magyar Remény Mozgalom (MRM), amely mintha különutasként szerepelt volna a Magyar Fordulatban, most az MF megmaradásának fő szorgalmazójává vált.
Az MF mintha elveszítette volna a talajt a lába alól, miután Orbán, tehát a magyar állami gépezet – a várakozásoknak megfelelően – egyértelműen Pásztor mellett állt ki – egyébként sokadszorra. Vélhetően a VMDP bizonytalanodott el – a Fidesz iránti hűsége miatt. Az viszont nem kizárt, hogy mégis megmarad az MF tartományi és helyhatósági szinten, s mégis e néven szerepel majd – viszonylag reális esélyekkel. A négy kis pártnak azonban nagyon kevés ideje maradt arra, hogy belevágjanak a kampányba...
Egyes kisebbségi nemzeti előjelű pártok viszont már csatlakoztak a nagy országos pártok listájához (lásd pl. DSHV). Így tett az autonomista Vajdasági Szociáldemokrata Liga is, igaz, csak országos szinten, mert ott nem tudja megközelíteni az 5%-ot – Koštunica nagyon odafigyelt, hogy a regionális pártokra ne vonatkozzon az ún. „természetes küszöb”.
Választási matematika
Átállna-e az SPS az SNS-hez – valójában ez a fő kérdés másfél hónappal a május 6-ai választások előtt. A szocialisták nélkül ugyanis Nikolićnak csupán a DSS marad koalíciós partnerként és esetleg egyes kisebbségi nemzeti előjelű pártok. Ez a jelenlegi kutatások értelmében nem lenne elegendő a parlamenti többséghez. Az SRS ugyanis (legalábbis addig, amíg Šešelj él!) nem fog szövetkezni saját renegátjaival. A DSS-szel való partnerség viszont azt jelentené, hogy az SNS konfrontálódik a Nyugattal, vagyis Nikolić meg Vučić bezárnák a kört – oda térnének vissza, ahol voltak az SRS-ből való kiválás előtt.
Persze, ma még csupán március 14-ét írunk és a „Đurđevdanig” még sok minden változhat. Kizárhatunk-e például egy újabb koszovói incidenssorozatot? (Más téma, hogy Koszovóban megtartják-e végül is a helyhatósági választásokat – az egy dolog, hogy kiírták azokat, de utóbb lehet majd arra hivatkozni, hogy a megrendezésük kivitelezhetetlen).
Az sem mellékes kérdés a kimenetelt illetően, sőt az egyik legfontosabb, hogy Tadić hogyan dönt az államfőválasztás dátumát illetően.
Sok minden emlékeztet tehát a négy évvel ezelőtti választásokra. Egy dolog azonban egészen biztosan más: nincs többé borítékolt lemondás, legalábbis nem abban a formában, mint akkor. (Az SRS szakadását, vagyis az SNS-es frakció létrehozását az tette lehetővé, hogy a borítékolt lemondások éppen Nikolićnál voltak, aki azt mondhatta, hogy „elveszítette” azokat...). Így a képviselői mandátum politikai (és egyéb?) kereskedelem tárgya lehet majd, lehetségessé váltak az átigazolások – akár ellenzéki oldalról a hatalmiba is.
Márton Attila
Agyfájdító az októberek első hétvégéje előtti rituális játék. Évről-évre ugyanaz. Főszerepben Ivica Dačić, mellékszereplők: Dveri, Naši, a szerb pravoszláv egyház, a főszereplő éppen időszerű koalíciós partnerei, politikai hátterű erőszakszervezetek („szurkolók”), egy-két merész deklarált...
2012. OKTÓBER 2.
[ 9:31 ]
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”.
Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül.
Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]
