Kertelés nélkül
A kisebb rossz
Betűméret:             
Átadni üresen, esetleg – a biztonság kedvéért, nehogy bekarikázzanak rajta „valamit” - ellátni kísérő üzenettel. Így tiltakozni a párturalom ellen, a pártfeudumokra osztott társadalom, a „kapcsolatok társadalma” ellen. Ily módon üzenni a hatalomtartóknak és a hatalom iránt vágyakozóknak is, hogy átlátunk rajtuk, hogy tudjuk, a nagy szavak, az irántunk való gondoskodásuk csupán humbug, csupán maszlag, amellyel beetetik a „népet”, amely négyévente részesül a demokrácia illúziójából, de valójában csak ideiglenes eszköz – arra a néhány másodpercre, amíg bekarikáz – a politikusi kaszt, a politikusok osztályának kezében. Hiszen, valljuk be, itt, nálunk is, van egy mágnás kaszt, egy politikusi kaszt és vannak a többiek. A pártok - érdekszövetségek, vállalkozások.
A „szavazzatok ránk, mert amazok még rosszabbak” jelszónak behódolók valójában szabad kezet adnak a „kisebb rossznak”, szabad kezet a korrupcióra, a negatív szelekcióra – gyakorlatilag a jövő megsemmisítésére.
Ezt mondják, ezzel érvelnek a „fehér szavazólapok” szorgalmazói. A diagnózissal nincs baj, a terápiában azonban nem vagyok biztos.
Elsősorban gyakorlati okokból: okkal feltételezhető, hogy a „tiltakozó szavazatok” száma nem lesz nagy, sőt, nem is lesz elégséges. Mi lenne az elégséges? Talán az, ha a „fehér szavazatok” aránya és a választásokon nem résztvevők aránya nagyobb lenne, mint 50%? A választások érvényesek lennének akkor is. Igaz, üzenet lenne ez a javából – a hatalmi és az ellenzéki nomenklatúra is elveszítené legitimitását – attól függetlenül, hogy utólag hogyan egyeznének ki egymás között.
A legalitásuk viszont megmaradna. Elsősorban a majdani, hatalomé, persze. Igaz, akkor feltevődne a kérdés: visszaadja-e mandátumát az éppen hatalomra kerülő kasztrész, vagy nem? Feltételezzük, hogy igen – valami csoda folytán, mondjuk, erkölcsi okokból -, és akkor mi a következő lépés?
Forradalom – vagyis a társadalmi viszonyok gyökeres megváltoztatása? Kinek a forradalma lenne az? Volt nekünk egy Október 5-énk, de azt már másnap elorozták előlünk. Azok, akiket mi segítettünk hatalomra – mi, akik lábosokon „zenéltünk”, mi, akik hóban tüntettünk, mi, akik nagyon kevés dologban értettünk egyet, de egyben igen – SZABADSÁGOT akartunk – azok hamar megmutatták, hogy alapjában nem különböznek elődeiktől.
Vagy a hatalomra kerülők – szembesülve a többség ellenkezésével, illetve önnön legitimitásuk hiányával – módosítanának a viselkedésükön? Talán igen, talán nem. Jut eszembe, az Alkotmányt ama bizonyos furcsa körülmények között sem sikerült megszavaztatni a Vajdaságban élők felével – lett ebből meakulpázás? Lett ebből visszakozás? Ja, hogy Vajdaság nem az ország (nem ország), országos szinten meg valahogy meglett az 50%+1? Igaz. Ám azt ŐK (is) tudják, hogy hogyan lett meg...
Tehát, elvárható-e az erkölcs győzelme a politikai érdek felett?
Tényleg, mi lenne akkor, ha mindenki (elképzelhetetlen...) „fehér szavazólapot” dobna be ama dobozba? Mi történne másnap? Mi történne a parlamenti demokráciának mondott többszörös egypártrendszer bukása utáni napon?
Talán a népesség többsége szívesen látna egy Visszatérést A Szebb Múltba – vannak közvélemény-kutatások, amelyek erre utalnak, ám se Tito, se partizánok, se munkásosztály. Az előbbiek már nem élnek, az utóbbi pedig önmagát „oszlatta fel”, amikor beállt a nacionalista jelszavak mögé.
Fordítsuk meg logikánkat: Igazuk van – szerintem – azoknak, akik arról beszélnek, hogy „ezek” nem érdemlik meg a szavazatunkat, ám a van egy ellenkérdés is: vajon megérdemel-e ez a nép (etnikai és egyéb hovatartozástól függetlenül) valami jobbat? (A meggyilkolása után 9 évvel idealizált Đinđićnek vajon mekkora volt a népszerűségi indexe? Ante Markovićnak vajon miért nem sikerült megmentenie minket?)
Kitermelt-e ez a társadalom valódi alternatívát?
Ha bárki úgy gondolja, hogy igen, akkor annak van kire szavaznia. Ha másért nem, akkor a remény jegyében.
Aki pedig úgy gondolja, hogy nincs alternatíva, nincs kire szavaznia, önmaga viszont nem indul, az átadja a teret a nagyobb rossznak.
A választásokon való részvétel – ebben a társadalomban (is) – sajnos, tényleg a kisebb rosszra való szavazásból áll. Talán ha szembenéznénk önmagunkkal, azzal, hogy mekkora mértékben vagyunk hajlamosak manipulációk áldozataivá lenni - talán akkor nem kellene azon gondolkodni, hogy szavazni-e vagy sem... Addig viszont marad a „valakik ELLEN” való szavazás. Az is egy választás.
Márton Attila
Oly távol, s mégis közel - illusztráció
2012. OKTÓBER 31.
[ 17:39 ]
„A Kolléga” - illusztráció
2012. OKTÓBER 24.
[ 13:00 ]
Milyen társadalmat akarunk? - illusztráció
2012. OKTÓBER 14.
[ 15:16 ]
Farkasra bízott bárány - illusztráció
2012. OKTÓBER 9.
[ 14:31 ]
Agyfájdító az októberek első hétvégéje előtti rituális játék. Évről-évre ugyanaz. Főszerepben Ivica Dačić, mellékszereplők: Dveri, Naši, a szerb pravoszláv egyház, a főszereplő éppen időszerű koalíciós partnerei, politikai hátterű erőszakszervezetek („szurkolók”), egy-két merész deklarált...
2012. OKTÓBER 2.
[ 9:31 ]
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”. Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül. Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]
Beolvasás folyamatban
TÁMOGATÓNK
Ministerelnökség | Nemzetpolitikai Államtitkárság - logóBethlen Gábor Alap - logó