A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Választások és Szabadság
Betűméret:
A demokráciáról, ugye? Azt szokták mondani, hogy a választások a demokrácia ünnepe. A pluralisztikusról demokráciáról van szó, a többpártiról, hiszen másmilyen nincs, nem is lehet.
Hiszen ott, abban a társadalomban, abban a közegben, abban a közösségben, ahol egy az opció, ahol egy az üdvözítő út, ahol a másmilyen érdekek, gondolatok kifejezése nem lehetséges, sőt veszélyes, ahol a másság „tévúton” van, ott demokráciáról nem beszélhetünk. Legalábbis nem a demokrácia szó mai értelmezésében.
Eredetileg, ugyebár, „démosz” (nép) és „krátosz” (hatalom), vagyis a nép uralma volt a szó és a fogalom eredete. A nép, vagyis a nép többségének uralma azonban nem meríti ki a demokrácia fogalmát.
Vajon megtörténhet-e, hogy szabad vagy csupán részben szabad (pl. ellenőrzött média) választásokon olyanok kerülnek hatalomra, akiket nem érdekelnek a polgárok jogai, vagy igyekeznek mielőbb sárba tiporni a hatalmuk korlátjait? Vajon megtörténhet-e, hogy választások nyissanak utat önkényuralom előtt?
Nem kell sokat gondolkodnunk a válaszon, nem kell mélyre ásni az idők szemétdombján, nem kell messze mennünk – van is, volt is ilyen.
Vagyis, ahogyan egyes kortárs gondolkodók mondanák, a demokrácia a szabadság nélkül nem sokat ér: maguk a választások nem biztosítják, hogy a felálló hatalom jó lesz, hogy nem lesz korrupt, felelőtlen, egyéni- és csoportérdekeket kiszolgáló, stb. A demokrácia, a szabad és becsületes választások csupán szükséges, de nem elegendő feltétel.
Tehát akkor mi az, ami kipótolja a demokrácia hiányosságait? Mi az, ami több, mint az általános választójog és a több párt létezése (hiszen ez a kettő például a DDR-ben is megvolt)?
Az indiai származású amerikai Fareed Zakaria politológus, újságíró ezt a többletet „alkotmányos liberalizmusnak” nevezi. Zakariát ki-ki konzervatívnak, liberálisnak, vagy éppen mérsékeltnek tartja, ő viszont azt mondja, hogy egyetlen ideológiának sem a híve. Az egyén szabadságából indul ki, ami többek között az életre, a vagyonra, a meggyőződés szabadságára, a szólásszabadságra való jogot is magába foglalja. Amely jogok csupán üres szólamok, ha nem biztosított a hatalom korlátozása, a törvény előtti egyenlőség, a nem részrehajló igazságszolgáltatás és az állam meg az egyház különválasztása – vélekedik Zakaria (A Szabadság jövője c. könyvében).
Karl Popper filozófus, a Nyílt társadalom és ellenségei című művében, azt állította, hogy csupán kétfajta kormányzat létezhet: a demokrácia és a zsarnokság. Ő is arról írt, még valamikor a Második Világégés idejében, hogy az általános választások léte önmagában nem elegendő a zsarnokság kizárásához: „Mert a többség is uralkodhat zsarnokként”. Amennyiben a hatalmon levők nem védelmezik azokat az intézményeket, amelyek a (mindenkori) kisebbség számára lehetővé teszik a békés változások mellett való kiállást, akkor uralmuk szintén zsarnokság – írta Popper.
Mert a dölyfös, önelégült, féktelen és a totális hatalom – merítse legalitását bármilyen jogszabályból, legitimitását bármilyen választási eredményből - zsarnokság.
A választások pedig, nevezzük azokat vagy sem a demokrácia ünnepének, mégis az a bizonyos conditio sine qua non, a nélkülözhetetlen (de nem elégséges) feltétel. Odahívnak, tehát, minket is a Demokrácia Asztalához, négyévente egyszer úgy érezhetjük néhány másodpercre, előttünk négy-öt színes papírlappal és egy golyóstollal, hogy tényleg, „mi, a nép” döntünk. Jó lenne, ha a demokrácia eme négyévente megrendezett „ünnepei” között is éreznénk a Demokrácia és a Szabadság lágy szellőjét.
Márton Attila
Agyfájdító az októberek első hétvégéje előtti rituális játék. Évről-évre ugyanaz. Főszerepben Ivica Dačić, mellékszereplők: Dveri, Naši, a szerb pravoszláv egyház, a főszereplő éppen időszerű koalíciós partnerei, politikai hátterű erőszakszervezetek („szurkolók”), egy-két merész deklarált...
2012. OKTÓBER 2.
[ 9:31 ]
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”.
Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül.
Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]
