A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Nikolić beszélt
Betűméret:
A május 6-i és 20-i választások arról szólnak, hogy a Demokrata Párt vagy a Szerb Haladó Párt alakíthat-e kormányt és kettejük közül kinek lesz köztársasági elnöke.
Egyszerű és hatékony kampányuk volt eddig a szerb haladóvá vedlett korábbi szerb radikálisoknak: bírálni, bírálni és ismét bírálni. A demokraták lopnak, csalnak, hazudnak, ti szegények vagytok ők gazdagok – ezt üzenik a szerb haladók, ez virít az alá nem írt plakátokról, amelyek gyaníthatóan az SNS „termékei”.
Hatékony kampány ez, hiszen tényleg rosszul élünk, tényleg elegük van az embereknek a pártokból és a pártkáderekből, ami természetesen elsősorban a hatalmon levőkre vonatkozik. Nem véletlen, hogy Tadić jelezte, komoly személyi változások lesznek a kormányban, ha ismét a DS lesz annak vezető pártja. Ezzel is beismerte, talán abban bízva, hogy jobb későn, mint soha, hogy az általa patronált kormány teljesítménye nem éppen fényes.
De Nikolić nem tudta kivárni, hogy a hatalom önmagát győzze le, hanem ismét „nemzeti húrokat” kezdett pengetni. Mintha megijedt volna attól, hogy Šešelj visszatérhetne, mintha megrettent volna az „Izdao si Voju, izdaćeš i zemlju svoju" („Elárultad Vójót, elárulod majd a hazádat is”) – jelszótól, amelyet a Vojislav Šešeljhez hű radikálisok hangoztatnak (egy ilyen feliratú tábla megjelent az SNS újvidéki nagygyűlésén is).
Maga Šešelj úgy fogalmazott, hogy Tadić nem akar végigmenni az árulás útján, de Nikolić ezt egész biztosan megteszi és ezért lett a Nyugat kedvence.
A HDZ-szindróma
Az SNS ugyan nem szavazott egyetlen „EU-s törvényre” sem, mármint egyetlen olyanra sem, amelynek meghozatalát az EU követelte, de ennek ellenére sokan igyekeznek elfogadtatni őket EU-pártiként. Az SNS klipjeiben igen óvatos: mutatják Tómót, amint lekezel az Unió képviselőjével, de azt is, amikor Medvegyevvel kezel le. Az EU is, meg Anyácska is...
Viszonylag elterjedt a fáma újságírói és diplomáciai körökben, mely szerint „az amerikaiak” azért szeretnék kormányon látni az SNS-t is (a híres „nagykoalíció-elmélet”), mert egy stabil kormány végig tudná vezetni az „ügyeket” Koszovóval kapcsolatban. Lásd a HDZ esetét: ők, a nacionalisták adták ki Gotovinát (is!) Hágának, ezzel megnyitva az utat Horvátország EU-csatlakozása felé. Šešelj is erre az elméletre (talán valós, talán nem) célzott, vagyis arra, hogy a hatalomra jutás érdekében a nyugati támogatásért cserébe egykori jobbkeze átlépné azt a bizonyos piros vonalat, amelyet Tadić "megrajzolt”, illetve megfogalmazott Koszovó viszonylatában.
Nikolić előbb azt mondta, szeretné, ha Szerbia EU-taggá válna, de attól tart, hogy ez nehezen fog megvalósulni, „ha az EU túl sokat követelne”. Hozzátette: államfőként körbeutazza a világot, hogy barátságokat kovácsoljon, mert nem lehet Szerbia „egy eszme” túsza. Vajon melyik eszmére gondolhatott?
Mintha válaszolt volna e kérdésre a múlt héten Észak-Mitrovicában kimondott szavaival, miszerint nem tudja, hogy miről tárgyalt a jelenlegi hatalom és miben állapodott meg „Pristinával”, hogy „egyetlen ember, Boris Tadić döntött a sorsunkról Koszovóban és Metóhiában”, továbbá, hogy Tadić „tartozik azzal, hogy elmondja, meddig jutott, de akármeddig is jutott, egyetlen további lépést sem szabad megtenni”. És végül: „Akármeddig is ment el (Tadić) azon igyekezetében, hogy megfeleljen és maradjon harmadik mandátumában is, akármit is írt alá, ami Szerbia kárára van, az engem nem kötelez” - idézte a sajtó az SNS elnökét, államfőjelöltet.
Persze, Vučić a már másfél évtizede ismert ironikus ajakbiggyesztésével megpróbálja védelmezni pártelnökét: Nikolić ugyanis azt mondta, hogy csak azokat a megállapodásokat nem ismeri el, amelyek alkotmányellenesek, mondja a belgrádi polgármesteri székről álmodozó Vučić. Magyarázatát biztosan sokan beveszik, nem véve észre a logikai bukfencet: ha ugyanis Tadić, pontosabban a kormány, alkotmányellenes megállapodásokat kötött, akkor nem az a büntetés, hogy „nem ismerjük el” azokat, hanem minimum börtönbe velük. Az alkotmánysértés ugyanis komoly dolog egy kormány részéről, főleg ilyen súlyos témakörben, nemde?
Vučić megpróbál győztesként kikerülni és felteszi a szónoki kérdést, hogy talán csak a kormány nem azt ismeri be, hogy alkotmányellenesen cselekedett. A szóban forgó megállapodások viszont az EU égisze alatt kötődtek, tehát a megkérdőjelezésük az EU-nak is szól. Sőt, e megállapodások nélkül Szerbia nem lenne tagjelölt. Arról nem is beszélve, hogy az „européer Nikolić" azt sejteti, hogy az Unió valamiféle titkos megállapodásokra kényszerítette Tadićot.
A Demokrata Párt természetesen igyekszik kihasználni a helyzetet, amelybe az ellenfél hozta. Hatásos fegyver lehetne az a klipjük is, amelyben egymás mellé állítják Nikolićnak az EU-val kapcsolatos régebbi és kevésbé régi nyilatkozatait, feltéve a kérdést, hogy ha „ezt mondta tegnap, az ellenkezőjét ma, akkor mit mond majd holnap?”.
Még nem tudni azonban, hogy a népszerűségi indexekre hogyan hat ki és egyáltalán kihat-e az SNS elnökének észak-mitrovicai beszéde és az azt követő kampánycsörték.
Lőporos hordó
Koszovó és az Európai Unió tehát mégis kampánytéma lett. Tett erről Dačić is, aki egyrészt kemény nemzeti retorikához folyamodott, másrészt igyekezett a saját nevéhez kötni az albán kommandósok elfogását. Koszovóban távolról sem nyugodt a helyzet: több szerbellenes támadás történt, ugyanakkor egy albánt megöltek és néhányat megsebesítettek Észak-Mitrovicában. A koszovói albán hatalom fenyegetőzéseit a KFOR (értsd: a NATO) állította le, állítólag úgy fogalmazva, hogy nem engedi meg a 2004. márciusi szerbellenes pogrom megismétlését.
Nem mellékesen, Macedóniában is pattanásig feszültek a macedón-albán etnikai viszonyok miután több macedón fiatalt kivégeztek, jelenleg még ismeretlen tettesek. Ezt megelőzően Thaci is fűtötte az egy évtizede, vagyis a macedóniai albán fegyveres lázadás óta lappangó indulatokat, azzal, hogy a Nagy-Albánia megteremtését emlegette.
Márton Attila
Agyfájdító az októberek első hétvégéje előtti rituális játék. Évről-évre ugyanaz. Főszerepben Ivica Dačić, mellékszereplők: Dveri, Naši, a szerb pravoszláv egyház, a főszereplő éppen időszerű koalíciós partnerei, politikai hátterű erőszakszervezetek („szurkolók”), egy-két merész deklarált...
2012. OKTÓBER 2.
[ 9:31 ]
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”.
Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül.
Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]
