Kertelés nélkül
Politikai matematika
Betűméret:             
Nem közölte a parlamenti választások előtt kormányfőjelöltjének nevét a Demokrata Párt. Az ellenfél viszont igen, a Szerb Haladó Párt Jorgovanka Tabakovićot nevezte meg. A nevető harmadik címére Ivica Dačić pályázik.
Vajon a DS hallgatása azt jelenti-e, hogy nem akarnak rúd elé szaladni, tekintettel arra, hogy koalíciós tárgyalások várnak rájuk? Lásd a korábbi esetet, amikor a kormányfőjelöltként hirdetett Đelić "elvérzett” a koalíciós tárgyalások során.
Tadić azt mondja, hogy „több jó jelöltjük” van és hogy az a fontos, hogy az új kormány szakemberekből álló csapat legyen. De ki lehetne a csapat élén? A DS elnöke korábban jelezte, hogy nekik is nők a potenciális jelöltjeik, de azonnal hozzátette, hogy nem azok, akikről találgatásokat közölt a média. Márpedig szó volt a sajtóban Kori Udovičkiről, Milica Delevićről...
Ám mindez kútba eshetne, ha a választási eredmények tükrében a potenciális koalíciós partnerek, értsd Dačić szocialistái, maguknak követelnék a kormányfői posztot. Vajon ez elfogadható engedmény lenne-e a demokraták számára? Sőt, elfogadható lenne-e a DS más lehetséges szövetségesei számára, mint például az LDP?
Vagy Dačić feltételezett mohósága mégis a másik táborba irányítaná az SPS-t?
De kérdéses az Egyesült Szerbiai Régiók majdani szerepe is – maga a Tadić bírálta keményen Dinkićet a kampány során, de minden hidat nem égetett fel az URS felé. Úgy tűnik, hogy Dinkić "átrepül a radar alatt”, vagyis az URS bekerül a parlamentbe, annak ellenére, hogy hónapokon át a küszöb alá jósolták a közvélemény-kutatók. Ha ez így lenne, akkor az SNS sem idegenkedne a „régiósoktól”.
Sőt, Nikolić, a sokadig pirruszi győzelmétől való félelmében, már az LDP-t is elfogadná partnerként, amennyiben a liberális-demokraták „revideálnák” álláspontjaikat Koszovó vonatkozásában. Dačić pedig azt követeli az LDP elnökétől – a majdani közös kormányzás fejében (?) -, hogy vonja vissza azon kijelentését, amely szerint a Republika Srpska népirtrás által jött létre. Vagyis, nincs, úgymond, semmi baj az LDP-vel, csak éppen az annak identitását képező elvek...
Dačić méginkább megnehezíti a DS dolgát azzal, hogy ellenzi Tadić deklarált koszovói politikáját, pontosabban Koszovó felsoztását követeli.
Érdekes, hogy az SPS elnöke kimondta, hogy négy éve nemcsak a Nyugatról gyakoroltak rá nyomást (a DS-szel való koalíció irányában), hanem Oroszországból is, csak éppen ellenkező irányban.
Sok a kérdés, de megválaszolásuk lehetetlen a választási eredmények ismerete nélkül. Sőt, talán közvetlenül május 6. után sem lesz egyszerűbb a helyzet. Vasárnap este az egyik legfontosabb adat az lesz, hogy a DS vagy az SNS szerez-e több parlamenti helyet, de az sem mellékes, hogy az SNS esetleges előnye milyen arányú lenne.
Egyes friss közvélemény-kutatások értelmében ugyan fordult a kocka és immár nem az SNS, hanem a DS van az első helyen, de merne-e bárki erre mérget venni?
Dačić azt üzeni a szószékről, hogy a parlamenti választások után Tadić is, Nikolić is hozzá kell, hogy forduljon. Ő tehát biztos abban, hogy pártja megelőzi az LDP-t a harmadik helyért folyó küzdelemeben. A közvélemény-kutatások alapján erre joggal számíthat is.
Ez esetben nemcsak a majdani koalíció összetétele lehetne ezen tárgyalások témája, hanem a második elnökválasztási forduló előtt nyújtandó SPS-es támogatás is. Persze, kérdés, hogy a Dačićra szavazók tényleg annyira fegyelmezettek-e, hogy új vezérükre hallgatva például akár Tadićra is hajlandóak lennének szavazni?
A demokraták hallgatása arra is utalhat, hogy biztos, ami biztos alapon, nem akarják elkiabálni az államfőválasztás végeredményeit. Túlságosan is szoros ugyanis a verseny ahhoz, hogy ezt megtehetnék. Szoros volt az előző két alkalommal is. Ha Nikolić győzne, de a DS-nek sikerül kormánykoalíciót összeeszkábálnia, akkor a miniszterelnök nagy valószínűséggel Tadić lehetne. A köztársasági elnök alkotmányos hatáskörei ugyanis sokkal kisebbek, mint a kormányfői hatáskörök. Más lapra tartozik, hogy az elmúlt négy év során ez a valóságban nem így volt. Fölösleges ezt magyarázgatni: Tadić volt az elnök, Cvetković meg a kormányfő.
A DS számára ideális esetben Tadić ismét államelnök és az ő vezetésükkel alakulhat kormány. Ha sikeresen olvasok a sorok között, Tadić az eddigieknél kompaktabb kormányt szeretne, szakértőit, amelynek élén erős politikus lenne. Ez logikus is lenne, tekintettel arra, hogy milyen megpróbáltatások várnak az országra a közeljövőben (reformok a közszférában, lefaragások, Valutaalap, EU és/ vagy Koszovó...). A gyenge kormányfő és politikusokkal teletűzdelt kormány rossz megoldásnak bizonyult az elmúlt négy év során. Ám ez az összetétel is a választási matematika következménye volt, amely minden szinten súlyos engedményekre kényszerítette a demokratákat.
Az elemzők, de még inkább a politikusok fő problémája természetesen az, hogy a választási eredmények ismerete nélkül minden csupán terv vagy potenciális lehetőség, sőt: találgatás. A négy évvel ezelőtt választások után pedig bebizonyították, hogy a valószínűségszámítás is, úgymond, meghajlik a politikai érdekek előtt.
Márton Attila
Oly távol, s mégis közel - illusztráció
2012. OKTÓBER 31.
[ 17:39 ]
„A Kolléga” - illusztráció
2012. OKTÓBER 24.
[ 13:00 ]
Milyen társadalmat akarunk? - illusztráció
2012. OKTÓBER 14.
[ 15:16 ]
Farkasra bízott bárány - illusztráció
2012. OKTÓBER 9.
[ 14:31 ]
Agyfájdító az októberek első hétvégéje előtti rituális játék. Évről-évre ugyanaz. Főszerepben Ivica Dačić, mellékszereplők: Dveri, Naši, a szerb pravoszláv egyház, a főszereplő éppen időszerű koalíciós partnerei, politikai hátterű erőszakszervezetek („szurkolók”), egy-két merész deklarált...
2012. OKTÓBER 2.
[ 9:31 ]
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”. Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül. Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]
Beolvasás folyamatban
TÁMOGATÓNK
Ministerelnökség | Nemzetpolitikai Államtitkárság - logóBethlen Gábor Alap - logó