A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Harmadiknak lenni a legjobb
Betűméret:
A szerbiai kormánykoalícióról való majdani megállapodás kihat majd arra is, hogy ki lesz hatalmon Belgrádban, Újvidéken és sok más városban, községben.
A szerbiai parlamenti választások más fontos jellemzői: az SRS elindult a megszűnés útján, nem került be a törvényhozásba, Dinkićnek viszont sikerült ismét átrepülnie a radar alatt és bejuttatni heterogén koalícióját a parlamentbe. A DSS szavazatokat veszített, de a 7%-a így is sikerként minősíthető. A szerb radikálisok és a Dveri majdnem-kimaradása nagy számú elosztásra kerülő „töredékszavazatot” jelentett.
Dačić kormányfő?
Dačić azt szeretné, ha a koalíciós elvi megállapodás, tehát a fő partner meglenne május 20. előtt. Ez azt jelentené, hogy ő biztosítaná támogatásáról akár Tadićot, akár Nikolićot, és hogy erre hivatkozva követelhetné „jogos jussát”, a kormányelnökséget. Tadić viszont még május 6-án éjszaka azt üzente vissza, hogy az államfőválasztás kimenetele dönti el a kormány összetételét.
Ő négy éve sem kért segítséget senkitől és ezúttal is azt üzente az első fordulós (volt) vetélytársainak, hogy nem hajlandó feltételeket elfogadni és zsarolásoknak engedni, döntsenek a polgárok, Nikolić is „megrótta” Dačićot, miszerint nem ildomos zsarolni a több szavazatot kapott pártokat. A sajtó egy része viszont tudni véli, hogy az SNS hajlandó átengedni a kormányfői posztot Persze, az lenne a logikus, ha egy bizonyos koalíció legerősebb pártja adná a kormányfőt, de az SPS megteheti, hogy zsarolja a két legnagyobbat, annál is inkább, mert, mint kiderült, annyira nem is nagyobbak.
Eddig egy esetben történt meg Szerbiában az, hogy koalíció vezető pártja átadja a kormányfői posztot. Éppen a demokraták kényszerültek erre, 2007-ben. Koštunica volt a miniszterelnök, a kormányban viszont a DS-nek volt többsége. 15 hónapot bírtak ki együtt, rendkívüli választásokat kellett tartani...
A legegyszerűbben összehozható koalíciónak: DS-SPS-URS csupán 127 mandátuma lenne, ami csupán eggyel több a minimális parlamenti többségnél. Ehhez csatlakozhatna még Ugljanin (SDA) 2 mandátuma és esetleg a VMSZ 5 képviselője. Így már meggyőzőbb lenne a többség, de ha több a koalíciós párt, több az igény is. Arról nem is beszélve, hogy a DS és a VMSZ az elmúlt néhány évben nem a koalíciós együttműködés mintaképei voltak.
A minimális változat (DS-SPS-URS+SDA), amely az eddigi kormánykoalíció mása lenne, esetleg az LDP külső támogatásával, talán kihúzhatná a négy éves mandátumot, ahogyan az előző is ezt tette, de ez a többség mégis túl kicsi tekintettel az ország rossz gazdasági helyzetére.
Dačić azt mondja, számára nem biztos, hogy elfogadhatatlan az LDP, de előbb le kell tisztázni, hogy a liberális demokraták mit is gondolnak a Republika Srpskáról (Jovanović: "Népirtással jött létre”) és Koszovóról. Az SPS elnöke ez utóbbi esetben a felosztást szorgalmazza, így dacolván a Nyugattal. Az LDP további 20 szavazatot hozna a kormánykoalíciónak, ami bőven elég lenne, de Dačić egészen biztosan nem megy bele abba, ami Jovanović egyik fő követelése: a külügyminiszteri poszt az LDP-nek.
A DS nemigen szívleli Dinkićet, aki sok borsot tört az orruk alá – hatalomból ellenzékiként viselkedve, igaz sokan mások is ezt tették -, de az URS teljesen elfogadható az SPS számára. A DS-SPS-URS-LDP koalíciónak már 147 képviselője lenne, ami untig elég, de az a baj, hogy itt minden rövidítés maga is koalíciót jelent – tehát még több párt, még több éhes száj, még több érdek. Persze, léteznek kompromisszumok is, elvben elképzelhető, hogy megegyeznek egy kis és hatékony kormány megalakításáról. Szerbia jövője szempontjából talán az lenne a legfontosabb, hogy megtartja-e az SPS az oktatási tárcát. A jelen szempontjából viszont az, hogy miként összeegyeztetni a nyugdíjasok kedvenc koalíciójának (SPS-PUPS-JS) érdekeit a gazdasági valósággal – meg az EU és az IMF követeléseivel.
Dinkićnek esze ágában sincs a szerb haladókkal tartani, mint ahogyan az LDP sem, ám itt hozzá kell tenni, hogy az URS heterogén koalíció, a mandátumok tulajdonosai viszont újabban a képviselők, nem pedig a választási listák...
Az SNS tehát nem válogathat: a másik öt nagyobb parlamenti párt közül nem számíthat az LDP-re, az Dinkićre sem, meg persze a DS-re sem. Marad tehát sz SPS és a DSS, amelyekkel együtt meggyőző 138 képviselője lenne. Persze, feltéve, ha az SPS az SNS mellett döntene. A legitimitás növelése és a külföld miatt meghívhatná a koalícióba akár Zukorlić egy, akár Ugljanin két, akár Pásztor öt képviselőjét, habár a VMSZ elnökének szavai szerint egy ilyen esetleges felkérésre nemleges lenne a válasz.
Sokszínű Vajdaság
Autonomista, pontosabban ligás, előretörés és az újabb szélsőjobboldali formáció, a Dveri komoly tényezőként való megjelenése – talán ez jellemzi leginkább a választásokat Vajdaságban. Tévedés lenne azt gondolni, hogy a Dverinek csak Vajdaságban voltak sikerei, hiszen pl. Čačakban kitűnően szerepeltek, de ennél sokkal nagyobb eredmény a számukra, hogy bejutottak az újvidéki városi parlamentbe – sőt, talán (ezt egyelőre nem tudhatjuk biztosan) a vajdasági képviselőházba is. Felnőttek és szavazásra jogosultak a kilencvenes évek „termékei”, akiket tovább „ápolgat” az oktatási rendszer. Az autonómia-pártiak erősödése kiváltotta a szerb szélsőségesek válaszát, vagy talán fordítva?
A Dveri sikerei komoly figyelmeztetés – ha továbbra is ilyen súlyos lesz a gazdasági, politikai és nem utolsósorban erkölcsi válság, akkor tovább erősödhet a szélsőjobb, méghozzá annak friss, fiatal és kleronacionalista szárnya.
Az viszont továbbra is igaz, hogy Vajdaság és Belgrád a Demokrata Párt erősségei. A DS Vajdaágban is sok szavazatot vesztett, de jobbak az eredményei, mint szűkebb Szerbiában (Belgrád kivételével). A vajdasági választások második fordulójában (60 hely) 50 demokrata vesz részt.
A VMSZ meg sem közelítette a bejelentett százezer szavazatot – választási eredménye a nemzeti tanácsi választásokon elért majd 60 ezer és a néhai Magyar Koalíció 2008-as évi 75 ezer szavazata közötti – kb. 70 ezer szavazat. Ennek ellenére a VMSZ – feltehetően a töredékszavazatoknak köszönhetően – eggyel több képviselőt kapott, mint négy éve (akkor az MK részeként). Pásztor államfőjelöltként majd 30 ezer szavazattal kapott kevesebbet, mint 2008-ban.
Részben jött be tehát csupán az a stratégia, hogy a magyar szavazókat a magyarországi kormány segítségével „nemzeti kampánnyal” megnyerni, a nem magyar vajdasági autonomistákat pedig elhódítani a Ligától.
Ez utóbbi igyekezet kudarcát bizonyítja (habár egészen biztosan kapott nem magyaroktól is szavazatokat Pásztor pártja) az is, hogy Čanak pártja fennállása óta most szerezte a legtöbb szavazatot: pártok állításai szerint 110.000 és 120.000 közöttire becsülhetőt – a hivatalos eredmények híján. A Liga harmadik Újvidéken és Becskereken, mindkét helyen alig marad le a DS mögött és viszonylag jól szerepelt Kikindán, de Szabadkán is, ahol bejutott a helyi parlamentbe. A vajdasági autonomista pártnak minden bizonnyal 9 képviselője lesz a második fordulóban – egyesek demokraták, mások szerb haladók ellen indulnak.
A Vajdasági Szociáldemokrata Liga – megbízható szövetségesként - jogosan számíthat a DS jóindulatára különféle szinteken – még arról is szó esett korábban, hogy a demokraták átengednék az újvidéki polgármesteri posztot Jerkovnak, de ezt a demokraták hivatalosan cáfolták is. Talán elsősorban nem is a DS miatt, hanem az Újvidéken is nélkülözhetetlen SPS miatt nem lesz ligás polgármestere a tartomány fővárosának. Mint ahogyan az is biztosra vehető, hogy egyhamar nem lesz alkotmánymódosítás, amely növelné a tartomány autonómiáját – hiszen az SPS így vagy úgy, de kormányon lesz.
Helyhatósági szinten a VMSZ immár sehol sem tud önállóan hatalmat gyakorolni. Adán a demokratáknak abszolút többségük van. Magyarkanizsán és Zentán a VMSZ a voksok egyharmadát kapta meg helyi szinten. Temerinben a „magyar” helyi közösségben a Liga beékelődött a második helyre a VMDP és a VMSZ közé, Muzslyán a Liga megelőzte a VMSZ-t .
A VMSZ Szabadkán, Óbecsén, Zentán, Magyarkanizsán megkerülhető a helyi hatalmi koalíció létrehozásakor, de más községekben is megtörténhet ez matematikailag. Persze, mindez teljesen másképp is alakulhat amennyiben a demokraták (esetleg felsőbb utasításra) vállalják a koalíciókat Pásztorékkal községi szinten is. Ez esetben a „tömb” valamennyi községében hatalmon lehetne a VMSZ (meg persze a tartományi kormányban is), ha mást nem – kisebb partnerként. Pásztoréknak 10 emberük maradt talpon a második fordulóra.
A VMSZ-nek viszont – a papírforma szerint - sikerült lesöpörnie ellenfeleit a „nemzeti oldalon”. Tette ezt hatalmi pozícióból (MNT, média, hatalom), de nagyrészt Orbánnak köszönhetően, akinek deklarált célja: „egy határon túli régió – egy nemzeti párt”. Ágoston Orbán miatt megtorpedózta a négypárti összefogást. A VMDK és az MPSZ kényszerhelyzetben rosszul döntött - a szandzsáki mufti pártjával való szövetkezés semmit sem hozott a konyhára, feltehetően a várt pénzeket sem, sőt, nagy támadási felületet biztosított a VMSZ számára (a kereszténység emlegetése a kampányban). Az adatok bizonyítják, hogy Csonka és Rácz Szabó is jobban járt volna, ha helyi szinten megtartják legalább a kétpárti koalíciót, amelyet nem terhelt volna a Jobbikhoz közel álló „reményesek” jelenléte. Lehet, hogy az MRM-nek is több helyi képviselője lenne, ha maradt volna harmadikként a Magyar Fordulatban, de a fiatal párt feltehetően a saját identitásának megerősítését tartotta a legfontosabbnak.
A VMDP Temerinben kicsivel megelőzte a VMSZ-t, ott lesz második fordulós tartományi jelöltje is, de ezen kívül nem sokat tud felmutatni – egy helyet a szabadkai helyi parlamentben.
(Fotó: malasrpskaprodavnica.com)
Márton Attila
Agyfájdító az októberek első hétvégéje előtti rituális játék. Évről-évre ugyanaz. Főszerepben Ivica Dačić, mellékszereplők: Dveri, Naši, a szerb pravoszláv egyház, a főszereplő éppen időszerű koalíciós partnerei, politikai hátterű erőszakszervezetek („szurkolók”), egy-két merész deklarált...
2012. OKTÓBER 2.
[ 9:31 ]
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”.
Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül.
Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]
