A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Magasfeszültségű napok
Betűméret:
Egy szerb haladónak, dverisnek, vagy egy VMSZ-esnek hiába is mondják, hogy ama bizonyos zsákot éppen egy szerb haladó szállította, meg hogy a jegyzőkönyv megvan, a szavazatok számlálva lettek, vagy hogy a nyomdafesték árnyalata különbözhet, ők akkor is azt gondolják, hogy pártjuk csalás áldozata.
Másrészt sokan hiszik, hogy a választási vesztesek miután rájöttek, hogy a vesztesek, akik egyetlen jegyzőkönyvet sem kérdőjeleztek meg, azután kezdtek vádaskodni, miután kiderült, hogy nem tudnak országos vagy községi szinten elegendő koalíciós partnert találni - saját kudarcukat leplezendő és szavazóik újramozgósítása céljából. És őket sem lehet meggyőzni mindennek az ellenkezőjéről.
A 2000. október 5. utáni Szerbia egyik fő vívmánya a fő áldozata a május 8. óta történteknek – a választási eredmények meg nem kérdőjelezése. Hogy ezért ki okolható? Ez, kérem, ismét hit, pontosabban politikai hovatartozás kérdése.
Május 20., 21. így lett potenciális robbanópont, egy komoly politikai (és biztonsági?) válság és egy veszélyes időszak lehetséges kezdete.
Vlachok a parlamentben
Nem is csoda, hogy elemzők, politikai újságírók szinte elsiklottak a május 6-i választások egyik érdekes mozzanata fölött. A választások előtt, igaz, volt róla szó, de azóta háttérbe szorult...
Két politikai alakulat ugyanis kihasználta a választási törvény kisebbségi nemzeti pártokra (listákra) vonatkozó részét – vagy visszaélt vele, ez is hozzáállás kérdése, és kisebbségi listaként bejutott több testületbe, pl. a szerbiai törvényhozásba és az újvidéki képviselő-testületbe.
A NOPO-ról, vagyis az Egyetlen Sem a Felkínált Válaszok Közül már írtam ugyanitt, még annak újrabejegyzése előtt. Akkor csak a meglevő pártokrácia és pártok ellen tiltakozó erőként mutatkozott néhány helyi választáson, sejtetve, hogy többre is viheti. Nemrég viszont a szerb jobboldali értelmiség egyik kiemelkedő alakjával, illetve a NSPM-vel (Nova srpska politička misao) folyóirattal szövetkezett – és vlach pártként jegyeztette be magát. Đorđe Vukadinovićnak, természetesen, semmi köze a vlachokhoz, a NOPO pedig támogatta az NSPM nacionalista programját (a Szerb Világkongresszus meg a NOPO-t). Miért volt szüksége a NOPO-nak a vlach előjelre? A természetes küszöb miatt.
A természetes küszöböt (0,4%) a kisebbségi nemzeti előjelű listák számára az első Koštunica-kormány iktatta törvénybe. A regionális pártokat nem részesítette pozitív megkülönböztetésben, habár azoknak is korlátozott a potenciális szavazótáboruk. Kisebbségi nemzeti előjelű pártnak viszont nem az minősül, amelyt egy bizonyos nemzetiséghez tartozók alkotnak, hanem, amely a kisebbségi érdekek védelmére esküszik fel. Igaz, nem sokat változtatna, ha ez a törvényes előírás módosulna, ugyanis, a nemzetiségi hovatartozás egyrészt elvben titkos (habár itt is, ott is rákérdeznek), másrészt ha nem is lenne az, bárki vallhatja magát annak, ami éppen tetszik.
A NOPO ahelyett, hogy kis pártként koalícióra lépjen nagyobbal (ami, persze, contradictio in adjecto lett volna), úgy döntött, hogy kisebbséginek nevezi el magát és így jut be a parlamentbe. Sikerült is - Vukadinović nevére ráharapott az országos média, ingyenkampányt biztosítva a NOPO-nak. Ha minden marad, ahogy van, feltehetően mások is követik majd a példát a következő választásokon. Egy ilyen eset állítólag már van is Újvidéken: a Roma Demokrata Párt elnevezésű formáció, amelynek listáján nem sok a roma, egy üzletember áll talán mögötte és 6 képviselőt juttatott be a vajdasági főváros helyi parlamentjébe. Nem mellékesen, őket szavazatvásárlással vádolják.
Érvénytelenül
Az érvénytelen szavazólapok sokasága a másik pikantériája volt az első fordulónak. Egy csoport neves értelmiségi szintén a pártokrácia és a jelenlegi „felhozatal”ellen tiltakozva a szavazócédulák áthúzását, érvénytelenítését szorgalmazta. Az internetet már május 6-án elárasztották a szellemes és vulgáris üzenetekkel tarkított szavazócédulák, amelyeket a büszke alkotóik töltöttek fel. Erről a mozgalomról is írtam nemrég, ugyanitt, emiatt nem szaporítanám a szót.
Az érvénytelen szavazatok aránya általában 2% körüli, most ennek kb. a kétszerese volt. Négy százalék egyenlő kb. 160 ezer vokssal. Ebből valamennyi bizonyosan „mellékzönge nélküli” érvénytelen szavazat – félrekarikáztak, többet karikáztak be, aláhúztak, stb., de több, mint a felük feltehetően tiltakozó voks. Nem is kevés. Mit értek el vele? Semmit, hiszen a „politikai elitet” nem rendítették meg, négy százalék viszont túl kevés a delegitimizáláshoz.
Kárt viszont okoztak, feltehetően az LDP-nek és (kevésbé) a DS-nek: a mozgalom élén ugyanis olyan neves személyek voltak, akiket még véletlenül sem lehet a másik táborba, az (éppen ma hivatalossá tett) Nikolić-Koštunica táborba sorolni, sőt olyanok, akik nem is olyan rég még e két párt tagjai voltak, de legalábbis azokhoz kötődtek. A legnagyobb kára mindebből feltehetően az LDP-nek lett – sok fontos helyen nekik hiányzott még egy kicsi a küszöb eléréséhez.
Ekképpen az érvénytelen szavazatok mégis kihatottak a politikai erőviszonyokra. Ez volt a cél?
Márton Attila
Agyfájdító az októberek első hétvégéje előtti rituális játék. Évről-évre ugyanaz. Főszerepben Ivica Dačić, mellékszereplők: Dveri, Naši, a szerb pravoszláv egyház, a főszereplő éppen időszerű koalíciós partnerei, politikai hátterű erőszakszervezetek („szurkolók”), egy-két merész deklarált...
2012. OKTÓBER 2.
[ 9:31 ]
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”.
Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül.
Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]
