A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Az újvidéki csata
Betűméret:
Az egyik természetesen az, hogy a Szerb Haladó Párt (SNS) gyökereihez híven nem válogat az eszközökben: egyrészt fenyegetik a szocialistákat, akik ez esetben is mindennek a megmondhatói, másrészt ugyanazokkal készülnek szövetkezni, akiket szavazatvásárlással vádoltak meg – az RDS-szel (a Roma Demokratikus Párttal), amelynek, mellékesen, vezetőségében vajmi kevés a roma és inkább bizonyos „üzletemberekhez” kötődik. Ez az utóbbi érdekszövetség viszont azt mondja, hogy spongyát a vádakra, nekik az a fontos, hogy hatalmon legyenek. Szerepel itt még tényezőként a pártként gyakorlatilag már nem létező Szerb Megújhodási Mozgalom (SPO), amelynek a neve nem is volt feltüntetve a szavazócédulákon, de a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) alighanem a Milošević elleni közös küzdelem emlékére évek óta magával vonszolja őket Újvidéken – a saját képviselőinek számát csökkentve ezáltal. Eddig ment is a dolog, de most a három SPO-s városi képviselő közül kettő a másik oldalra tekinget. A Ligának egyébként Becskereken is, Bácsott is visszaütött a káderszelekciója.
Szerepel a történetben a Demokrata Párt (DS) is: Pajtić például karakán módon nem vette be a szocialistákat (SPS) a vajdasági kormányba, miután Dačić a szerbiai kormányfői poszt miatt átállt az SNS-hez. Ám a vajdasági kormányfő mintha szem elől tévesztette volna, hogy ennek következményeként Zombor is meg Újvidék is kicsúszhat a DS kezéből.
Sőt, más városokban, községekben is elképzelhetőek hasonló „esetek”, de erről majd egy másik alkalommal.
A DS-nek és az LSV-nek talán van még egy esélye a politikai zsibvásáron - hogy leszálljanak a magas lóról és komoly engedményeket tegyenek az SPO-sként és RDS-sként bekerült képviselőknek.
Minden másképp lett volna, ha nagyobb a részvételi arány, ami gyaníthatóan a küszöböt Újvidéken is alulról érintő LDP-nek kedvezett volna, ám a „mi lett volna, ha...” kezdetű mondatoknak nem sok értelme.
A jelenlegi újvidéki válság azonban nem csupán egy a sok hasonló hitszegéses, kufárkodós eset közül. Nemcsak azért, mert a városban és környékén él Vajdaság lakosságának egyötöde, nemcsak azért, mert adminisztratív központ (az Alkotmánybíróság szerint nem lehet a tartománynak fővárosa), hanem azért is, mert talán Újvidéken a legélesebbek a politikai ellentétek.
Újvidék sajátos lakmuszpapírja Vajdaság jövőjének. Így volt ez '88-ban is, amikor a szerbiai állambiztonsági szolgálat szervezésében Šešelj, Šolević és a többiek Újvidéken kezdték meg a vajdasági autonómia megsemmisítését.
Újvidéken '90-ben az ellenzéki jelöltek győztek a szerbiai parlamenti választások egyéni körzeteiben. Majd a radikálisok és a szocialisták közösen kormányoztak - ebből az időből ered a mai is érvényes turbó-nacionalista városi és peremvárosi utcanévtérkép. A Zajedno (Együtt) koalíció '96-ban fölényesen legyőzte a szocialistákat és a radikálisokat, ahogyan a DOS is 4 évvel később. 2004-ben újabb fordulat – a radikálisok, koštunicáék (DSS) és a szocialisták kerülnek hatalomra. Máig is sok újvidéki úgy gondolja, hogy akkor a DS feláldozta Újvidéket, hogy megtarthassa Belgrádot. 2008-tól a demokraták és a Liga uralkodnak – a G17, majd Maja Gojković segítségével. Most pedig a DS-LSV-SPS koalíció inog és készül az SNS-SPS-DSS-Dveri-RDS koalíció, amelyhez különféle renegátok is csatlakozhatnának – persze, mint mindig, kizárólag a „közösség, a város, a nemzet, a nép és a polgárok érdekeit” szem előtt tartva...
Az egyes szereplők motivációja az érdekes. Nem azoké, akik a legrégebbi szakmát képviselik a politikában, hanem azoké, akik nemcsak politikai, hanem civilizációs céljaikat is meg szeretnék valósítani.
Az SNS és a DSS bármi áron azt szeretné elérni, hogy a DS és a Liga ne legyenek hatalmon Újvidéken. A történet nemcsak arról szól, hogy e két párt célja a DS megsemmisítése – másoknak is ez a céljuk, olyanoknak, akik nem ennyire nyíltan állnak szemben a demokratákkal, - hanem elsősorban arról, hogy mely politikai és civilizációs opció fogja uralni Vajdaság legnagyobb városát.
A Liga a legutóbbi választásokon vajdasági szinten és Újvidéken is eddigi legjobb eredményét érte el. Pajtić az utóbbi hetekben – mintegy kilépve Tadić árnyékából – gyakran tesz autonomista jellegű nyilatkozatokat. A választások előtt az autonomista hangulat erősödéséről szóltak közvélemény-kutatások, ami feltehetően még kifejezettebbé válhatott az Alkotmánybíróság döntései óta.
Nem mellékesen, Újvidéken a DS a második fordulóban szinte mindenhol győzött – kivéve néhány peremkerületet. Sőt, a városmagban a második körben a demokraták jelöltjei ligásokkal kerültek szembe, de a szűkebb értelemben vett város más negyedeiben is úgy kerülhetett be SNS-es a második fordulóba, hogy a választási körzethez még nagyon régen hozzácsaptak peremtelepüléseket is.
Egyrészt a város és pereme közötti konfliktus kifejezője kifejezése a jelenlegi helyzet. Másrészt – és ez nemigen vonatkoztatható el az előbbitől – a '90-es évek óta idetelepített lakosság és a „régebbi újvidékiek” közötti politikai és széles értelemben vett kulturális különbségeké, ellentéteké is. Vajdaság sok településére érvényes mindez, sőt, Belgrádra is. Félreértés ne essék, szerintem a politikai és civilizációs „vajdaságiság” nem etnikai és nem származási kategória. Sok olyan első és második generációs idetelepültet ismerek, akik nagyobb vajdasági autonomisták, sőt republikánusok, mint az itt régen gyökeret eresztők többsége. Ugyanakkor sok őshonos vajdaságit, aki autonómia-ellenes.
Az, hogy ki lesz hatalmon Újvidéken elsősorban nemcsak arról szól, amiről másfelé is: hogy milyen színezetű lesz a pártokrácia, kinek a korrupt vagy ügyefogyott káderei lesznek óvoda- és iskolaigazgatók, portások, parkolási-díjbeszedők, ki tölti fel a közvállalatokat reményteljes tagjaival, ki kin állhat bosszút – ennek a történetnek van még egy vetülete.
Az újvidéki történések egészen egyszerűen annak a folyamatnak a része, amit Jovan Komšić politológus és szociológus a minap „újabb joghurtforradalomnak” nevezett.
Márton Attila
Agyfájdító az októberek első hétvégéje előtti rituális játék. Évről-évre ugyanaz. Főszerepben Ivica Dačić, mellékszereplők: Dveri, Naši, a szerb pravoszláv egyház, a főszereplő éppen időszerű koalíciós partnerei, politikai hátterű erőszakszervezetek („szurkolók”), egy-két merész deklarált...
2012. OKTÓBER 2.
[ 9:31 ]
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”.
Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül.
Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]
