Kertelés nélkül
Két szerb állam, közös politikával
Betűméret:             
Boszniában, pontosabban annak muzulmánok (bosnyákok) által lakott részében felszisszentek Nebojša Stefanovićnak (SNS), a szerbiai parlament új elnökének egyik „elejtett” mondata miatt.
A srpskai kollegájával való belgrádi találkozója után Stefanović állítólag azt nyilatkozta, hogy erősíteni kell a gazdasági kapcsolatokat a két állam között.
Államnak nevezte tehát a Republika Srpskát, amely a daytoni egyezmény szerint csupán entitása Bosznia-Hercegovina államnak. Hogy freudi elszólás volt-e, vagy szándékos, az kevésbé fontos. Korábban, a Glas Srpske lapnak adott interjújában egyébként Szerbiáról és a Srpskáról szólva „két országunkról” beszélt. Nem valószínű tehát, hogy véletlen a szóhasználat.
Stefanović kijelentése amúgy is csupán egy indikátor.
Elegendő belekukkantani a Szerb Haladó Párt (SNS) programjába. A 10 alapvető programcél közül az első magába foglalja azt a kitételt, hogy „Koszovó és Metóhia Szerbia szíve” és hogy Szerbia nem fogja elfogadni a területe bármely részének elrablására irányuló kísérleteket. Koszovó után Vajdaság: „Ugyanakkor Szerbia állam minden politikai és gazdasági eszközzel meg fogja akadályozni saját jogi és politikai rendszerének további leépítését, elsősorban Vajdaság Autonóm Tartomány területén...”.
A második pontban van szó a Drinán túli szerbekről. A szóhasználat szembetűnő, hiszen a „Krajinai Szerb Köztársaságból és Horvátországból” elmenekült szerbek hazatéréséről szól a pártprogram, majd a Republika Srpskához való „politikai közeledésről” és „gazdasági egységről”.
Az SNS számára még mindig létezik a „Krajinai Szerb Köztársaság”, amely különáll Horvátországtól. A politikai közeledés és gazdasági egység szóösszetételek pedig nem sok találgatásra adnak okot a „haladók” céljait illetően.
Persze, egy dolog a program, más a valóság – mondanák egyesek.
Ebben reménykednek talán azok a nyugati hatalmak is, amelyek zöld fényt adtak Nikolić és Vučić hatalomra jutásához. Nevezetesen abban, hogy a „kutyabőrös nacionalisták” majd könnyebben lemondanak Koszovóról.
A „nemzeti konszenzus” sokszori emlegetése után Nikolić nemrég valami konkrét ötlettel is előállt: a németek olaszországi (feltehetően Dél-Tirolra gondolt) és belgumi helyzetével példálózva, „lényeges autonómiát” kínált fel az albánoknak, „az 1244-es számú ENSZ BT-határozattal összhangban”. Mondanom sem kell, hogy a koszovói albánok hogyan reagáltak a „nagylelkű” ajánlatra.
Előzőleg Nikolić azt mondta, tudja, hogy ő nem lesz elnök Pristinában, de hozzátette, hogy Koszovó albán elnöke sem lesz elnök Mitrovicában.
Ez utóbbi a felosztás szándékára utal. A kormányfő, Dačić nem érezte szükségét annak, hogy utalgasson, ő egyértelműen a felosztás híve.
A felszínen Koszovó ügyében nem történik semmi eget rengető. Nikolić az ENSZ képviselőjének azt ígérte, hogy hamarosan előáll tervével, amelyhez konszenzust szeretne (parlamenti pártok, Szerb Ortodox Egyház, Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia, üzletemberek stb.).
Az egyetlen újabb konkrét terv, amely kiszivárgott, amelyet kiszivárogtattak, az ENSZ-főtitkár neve alatt fut. Az általában jól értesült koszovói Koha Ditore hozta nyilvánosságra.
Aszerint a négy északi szerb községnek külön parlamentje lenne Koszovón belül, amely döntene a Koszovótól, Szerbiától és a nemzetközi közösségtől kapott pénzek elosztásáról. A koszovói szerb autonómiának belügyi, művelődési, oktatási és vallási meg gazdasági minisztériuma lenne. A koszovói szerb tömbnek és a Szerb Ortodox Egyháznak mentesülne az adózás kötelezettsége alól (ami a sok évtizedes hagyomány megtartása). A kerületi bíróság összetétele tükrözné a lakosságét. A Jariunje és Brnjak elhíresült határátkelőkön nemzetközi vámosok szolgálnának, a befolyó pénzt Északon költenék el. Mindez az Ahtisaari-terven felül.
Formálisan tehát Koszovóhoz tartozna a négy község, de gyakorlatban nagy önállósága lenne az ott élő néhány tízezer szerbnek. Jelenleg ez a maximum, amit Szerbia kaphat, persze azzal, hogy továbbra sem ismerné el formálisan Koszovó függetlenségét.
Mellékesen, nagyon úgy tűnik, hogy Szerbia az elismerés nélkül nem csatlakozhat majd az EU-hoz. De hol van az még, meg mi lesz addigra az EU-ból... Sőt, mennyire komoly a csatlakozási szándék?
Az SNS-SPS hatalomnak legalább két stratégiája lehet, amelyek nem zárják ki egymást: minél több engedményt kicsikarni a Mitrovica-környéki tömb részére és/vagy jegelni a konfliktust, megoldatlanul tartani (lásd pl. a ciprusi esetet).
Közben minden megtenni annak érdekében, hogy elmosódjanak a különbségek Szerbia és a Srpska között. Oktatási, gazdasági, sport és művelődési együttműködés, közösen az orosz befolyási övezetbe... Vannak már erre utaló kijelentések mindkét oldalról. Dodik egész egyszerűen „közös szerb regionális politikáról” beszél (talán '92-ben volt utoljára).
Szeptember végén ő és Nikolić fogják azt megfogalmazni. Vita nem sok lesz, legalábbis abból ítélve, hogy – Dodik szavai szerint – a minapi belgrádi találkozójukon minden kérdésben „szinte azonos” véleményen voltak.
Márton Attila
Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Oly távol, s mégis közel - illusztráció
2012. OKTÓBER 31.
[ 17:39 ]
„A Kolléga” - illusztráció
2012. OKTÓBER 24.
[ 13:00 ]
Milyen társadalmat akarunk? - illusztráció
2012. OKTÓBER 14.
[ 15:16 ]
Farkasra bízott bárány - illusztráció
2012. OKTÓBER 9.
[ 14:31 ]
Agyfájdító az októberek első hétvégéje előtti rituális játék. Évről-évre ugyanaz. Főszerepben Ivica Dačić, mellékszereplők: Dveri, Naši, a szerb pravoszláv egyház, a főszereplő éppen időszerű koalíciós partnerei, politikai hátterű erőszakszervezetek („szurkolók”), egy-két merész deklarált...
2012. OKTÓBER 2.
[ 9:31 ]
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”. Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül. Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]
Beolvasás folyamatban