Skócia 2014-ben referendumon dönt az elszakadásról

Aláírták a megállapodást a skót függetlenségi népszavazásról

Aláírta a skót és a brit kormányfő hétfőn Edinburgh-ban azt a megállapodást, amely a Skócia függetlenné válásáról 2014-re kiírt népszavazás szabályait rögzíti.
Az Edinburgh-i Egyezmény néven életbe lépett dokumentum aláírásával hivatalosan is megkezdődött a függetlenségpárti skót kormány kampánya, illetve a skót elszakadást ellenző brit kormány ellenkampánya.
A referendumot szabályozó okmányt - több havi kormányközi tárgyalássorozat után - Alex Salmond, a skót tartományi kormány vezetője és David Cameron brit miniszterelnök írta alá a skóciai fővárosban.
A megállapodás intézkedik egyebek mellett arról, hogy a londoni parlament - Nagy-Britannia törvényhozása - külön törvényerejű rendeletet alkot, amely felruházza a skót parlamentet a népszavazásról szóló, tartományi hatályú törvény kihirdetésének jogával.
A népszavazáson, amelyet 2014 végéig meg kell tartani, a hétfőn aláírt egyezmény értelmében csak egyetlen, egyszerű választást lehetővé tévő kérdést lehet feltenni, amely úgy szól, hogy a skót választók akarják-e hazájuk függetlenné válását, vagy sem. A szavazólapon egy "igen" és egy "nem" választ lehet majd bejelölni.
A skót kormány kezdeményezésére várhatóan voksolhatnak a 16. életévüket a referendum napjáig betöltő helyi lakosok is.
Alex Salmond skót kormányfő, a Skóciát a tavaly májusi tartományi választások óta parlamenti többségben kormányzó Skót Nemzeti Párt (SNP) vezetője januárban hirdette meg hivatalosan, hogy Skócia 2014-ben népszavazást kíván tartani függetlenségéről.
A referendum kitűzött időpontja jelképes jelentőségű, 2014-ben lesz ugyanis a hétszázadik évfordulója az 1314-ben, Bannockburn mezején megvívott csatának, amelyben Robert de Bruce skót király néhány ezres serege megsemmisítő vereséget mért II. Eduárd angol uralkodó többszörös túlerőben lévő haderejére.
Ezt a skót történetírás az angol hódítási kísérletek ellen folytatott háborúk legnagyobb skót katonai diadalaként tartja számon.
A két királyság hivatalosan végül csak 1707-ben, a londoni és az edinburgh-i parlament által kölcsönösen szentesített uniótörvények alapján egyesült.
A skót kormány által meghirdetett népszavazáson ennek a három évszázados uniónak a sorsáról kell majd dönteni.
Skócia azonban a függetlenségpártiak győzelme esetén sem szakadna el teljesen az angol-walesi uniótól. Salmond ugyanis a népszavazást bejelentő januári parlamenti felszólalásában közölte, hogy Skócia az esetleges szétválás után is változatlanul államfőjének ismerné el az angol uralkodót.
Ez korántsem lenne példátlan alkotmányos berendezkedés: a zömmel egykori brit gyarmatokból és függő területekből álló Nemzetközösség tagországai közül tizenötnek, köztük Kanadának, Ausztráliának és Új-Zélandnak is a mindenkori brit uralkodó az alkotmányosan elismert államfője. A brit monarchiára vonatkozó törvények bármilyen módosítását ezeknek az országoknak a parlamentjeivel is el kell fogadtatni.
Salmond a referendumot meghirdető év eleji bejelentésében egyenes utalást tett ugyanakkor arra is, hogy Skóciának önálló hadereje lenne, mondván: a független Skócia "nem engedné, hogy fiait és leányait az irakihoz hasonló illegális háborúkba rángassák bele".
Hozzátette: Skócia területén nem lehetnének nukleáris fegyverek sem.
Ez elvileg azt jelentené, hogy a brit nukleáris csapásmérő erőt hordozó tengeralattjárók többé nem köthetnének ki a brit királyi haditengerészet skóciai támaszpontjain.
A hivatalos londoni álláspont szerint azonban Skócia gazdaságilag meglehetősen rosszul járna a kiválással, és várhatóan ez lesz a brit kormány egyik fő érve is a skót függetlenség elleni kampányban. (MTI)