Nagyon tetszik, mert rólunk szól! – ez volt a közönség egybehangzó véleménye a bácskertesi (kupuszinai) Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Sturz József Színjátszó Szakkörének bemutatójáról.
A műkedvelők helyi szövegkönyvíró, Gosszé Endre két felvonásos népszínművét állították színpadra, minden várakozást felülmúló sikerrel.
A közönség osztatlan rokonszenvét kivívó, népszerű dallamokat megszólaltató operettek, a Mágnás Miska, a Csárdáskirálynő és a Marica grófnő, valamint a Mama Mia és az Ének az esőben musicalek után merész vállalkozásnak tűnt népszínműhöz nyúlni, mégpedig olyanhoz, amelyet a szakkör színjátszóként is aktív, viszonylag fiatal tagja álmodott meg. A tegnap esti bemutató után egyértelműen leszögezhető: megérte.
A Trezka című darab egy fiatal, eladó sorba kerülő lány élettörténetén keresztül mutatja be a falu életét az 1940-es években, vagyis a második világháború idején. A rendező, Molnár József elmondása szerint az egyik legnagyobb kihívást a helyi tájszólás, a legdélebbi palócok tájszólásának az alkalmazása jelentette, hiszen a fiatal nemzedék szinte teljesen feledte a nagyszülők által még beszélt nyelvezetet.
- A népes szereplői gárdát is Gosszé Endre toborozta össze, a rendezést is ő kezdte, de később átengedte nekem. Mintegy ötvenen vesznek részt a darabban, a főszereplők mellett sok a mellékszereplő, fellép a zenekar, és a színfalak mögött is bőven van munka. Nagyon örülök, hogy minden nehézség ellenére sikerült összehozni ezt a népes csapatot, amelynek tagjai 13-tól 60 évesek. A főszerepeket helyben élőkre osztottuk, gyakorlati meggondolásból, míg a többiek másutt tanulnak, és csak hétvégeken vannak itthon – hallottuk a rendezőtől, aki bevallotta, nem a haza fogadtatástól félt, inkább azt tekinti kihívásnak, hogyan értékeli majd a közönség másutt a nagyon is helyi vonatkozású témát, és nem utolsósorban a tájszólást.
Némi kétkedéssel hallottuk a bemutató előtt, hogy a darabban felcsendülnek operett-dalok, emellett bácskertesi népénekek is. Utóbb kiderült, jól megférnek e műfajok egymással, ugyanis az előbbiek a főszereplőnő álmodozásából erednek, miszerint szubrett szeretne lenni Budapesten, míg utóbbiak a színmű második felvonásában, a helyi lakodalmas hagyományok részeként hallhatóak.
Dienes László zenei rendező elmondta, izgalommal, ugyanakkor nagy örömmel készült az általa kialakított zenekar is a bemutatóra, hiszen a zenések mindegyike jól ismeri a darabba foglalt zeneszámok mindegyikét. Egy kis és egy nagydob, tuba, három trombita, klarinét és szaxofon szólaltatja meg a dalok kísérőzenéjét.
Kívülálló szemlélő számára élményt jelentett a közönség reakciója is. Némelyek felismerni vélték egyik-másik szereplőt, noha mind a szerző, mind a rendező azt állítja, fikció az egész történet, az alakok kitaláltak. Nem kétséges, a Trezkát még jó párszor telt ház előtt adhatják elő helyben a színjátszók, és a műkedvelésnek talán ez is a legfontosabb küldetése.
Molnár Józseftől azt is megtudtuk, az ötlet a tavalyi szemlét záró gálaesten született, csak akkor még azt tervezték, hogy az idén azt mutatják be egy színmű révén, miként élte meg Kupuszina népe Trianont. Akkor még nem is sejtették, ki írhatná meg a darabot, csak azt tudták, mely dalokat szeretnék elénekelni, hiszen közönségük kifejezetten a zenés darabok híve. Időközben Gosszé Endre meglepte a társulatot, és mondhatjuk, a közönséget is, amihez hasonló meglepetésekből jó lenne, ha több lenne.
F. Cirkl Zsuzsa
Nincs hozzászólás. Legyen az első!