Kishegyesen járt az Irodalmi Karaván

A kishegyesi könyvtár és a helyi irodalomkedvelő közönség vendége volt az Irodalmi Karaván, illetve azok „utazói”, a Kalligram művészeti folyóirat munkatársai, Mészáros Sándor, a folyóirat főszerkesztője, kritikus, Szilágyi Zsófia, a folyóirat szerkesztője, irodalomtörténész, valamint Kőrösi Zoltán és Lovas Ildikó írók. Előbbinek idén májusban, a Kalligram Kiadónál jelent meg Az utolsó meccs – történetek a titkos magyar focikönyvből c. könyve, utóbbinak pedig vajdasági íróként már három regénye is napvilágot látott a pozsonyi-budapesti kiadónál.
A főszerkesztő a Kalligramról szólva hangsúlyozta, hogy úgy a kiadó, mind a folyóirat esetében a legfontosabb alapelv a nyitottság a Kárpát-medence magyar alkotói, a szlovák szerzők, és a környező országok kultúrája iránt. A 21 éve létező kiadó 1997 óta jelentet meg szlovák nyelvű kiadványokat is. Évente mintegy száz új könyvet adnak ki, ebből körülbelül 60 magyar, a többi szlovák. Alapvető hozzáállásuk, mellyel egyben a régi elvekkel is szakítottak, hogy mindegy, hol él az író, csak jó legyen a műve. Nem az államhatárok, hanem a valós és tényleges irodalmi értékek alapján szerkesztik a kiadványainkat. Saját bevallása szerint a 60-as évek vajdasági irodalmi közegének megismerése sokban hatott rá. Ennek kapcsán jutott arra a felismerésre, hogy az értékőrzés csak értékteremtéssel valósítható meg, a hagyományt újra kell teremteni, nem pedig múzeumként őrizni. Szilágyi Zsófia az irodalomkritika fontosságáról beszélt, de egyetemi munkájáról, Kosztolányi Dezső műveinek kritikájáról is szólt. Saját tapasztalatait is elmesélte egyetemi évei kapcsán: amikor Magyarországon a 90-es években a vajdasági irodalmat valaki vizsgán megemlítette, annak azt tanácsolták, próbálkozzon újra, az erdélyi irodalmat viszont kívánatosnak tartották tanulmányozni és sokat emlegetni.
Lovas Ildikó, kapcsolódva az értékmegőrzésről elhangzott gondolatokhoz elmondta, hogy manapság, és mindig, a hagyományokat újra kell értelmezni, az értéket megőrizve újat kell teremteni. A dolgokat úgy kell lebontani, hogy közben csak átrakjuk vagy átcsoportosítjuk őket. Komoly ellenállást tapasztalt, amikor saját műveiben bizonyos klisék lebontására törekedett.
Kőrösi Zoltán többek között abbéli megfigyelését osztotta meg a jelenlévőkkel, amiben a vajdasági, vagy más kisebbségi irodalom legnagyobb veszélyeit látja. Amikor – esetenként – időből kiszakadt emberek, nem mai nyelven beszélve, egyfajta álirodalmat üzemeltetnek, ami nem az embereknek szól. Tévútnak tekinti, ha egy kisebbségi irodalmi közeg úgy teremti meg a saját centrumát, hogy az abba teljesen belemerevedik és nem képes megújulni. Az ideológia és az irodalom kapcsolatát boncolgatva a résztvevők megállapították, hogy téves az a hozzáállás, amikor egy-egy irodalmárt egy bizonyos korszakában megfigyelhető ideológiai kötődései, vagy megnyilvánulásai alapján próbálnak „beskatulyázni”.
A zentai székhelyű Vajdasági Magyar Művelődési Intézet Vajdaságban öt Kárpát-medencei magyar írócsoport, illetve alkotói műhely munkatársainak részvételével felolvasókörutakat és irodalmi találkozásokat szervezett Irodalmi Karaván elnevezéssel. Ennek utolsó állomása volt Kishegyes. A projektumot a Nemzeti Erőforrás Minisztérium támogatásával valósították meg.
(A képen jobbról: Kőrösi Zoltán, Mészáros Sándor, Szilágyi Zsófia és Lovas Ildikó)
Tóth Péter