Szinte itt mindenki topolyai községbeli – jegyezte meg Náray Éva, a topolyai Népkönyvtár igazgatója a föllépőiről az Utánutazás című műsorán. Csütörtökön este valóban összesereglettek egész Vajdaságból a nézők a könyvtárba, mert kíváncsiak voltak a Bácskossuthfalváról és a Bajsáról elszármazottra, azaz Dormán Lászlóra és Verebes Krnács Erikára, a topolyai lányokra, Bencsik Orsolyára és Terék Annára, és egy úrra is, aki bajsai nőt vett el, azaz Verebes Ernőre.

Volt még egy huncut mosolyú és egyenes tekintetű hölgy az esten, de ő már sajnos csak a fényképekről nevetett jóízűeket ránk. Ő Juhász Erzsébet, aki a fő mozgatórugója volt az estnek. Dormán László fotósnak a hatvanéves Magyarkanizsai Írótáborra készült fotókiállításának egy részét nézhettük meg a könyvtárban, amely anyagban az író volt az egyik központi figura, valamint az elhangzott Juhász-szövegek és egy méltatás révén idézhettük föl munkásságát.

Terék Anna költő nyitotta meg Dormán kiállítását. Azt mondta a fotóiról, hogy azok szeretnivalók, szépek rajtuk a hétköznapi egyszerű dolgok, viszik a múlt egy darabját városról városra, a megállított perceket, amelyekben megpihen az idő. Föltette Terék Anna a kérdést, elnézve a fényképeket, hogy ha az írás magányos tevékenység, mit tud csinálni mégis együtt ennyi sok író, főleg még egy tábort is működtetve. Az volt rá a válasza, hogy az írók is csak emberek, ők is azt csinálják, mint bárki más. Költők, írók egymást közt, akiket valami hajt a magányukból a közös gondolkodás felé.

Dormán László is visszaemlékezett a nyolcvanas évekre, amikor a fényképek készültek, arra a mosókonyhára, ahol akkor a sötétkamrája volt, ahol régen órák hosszáig tartott az előhívatás.

Bencsik Orsolya író Juhász Erzsébetről értekezve megjegyezte, hogy Juhász a szemüvegén keresztül is élesen látott. Középkelet-európai éleslátású íróként jellemezte, aki a valóság elől menekült az írásba.

Az est második részében olyan Juhász Erzsébet-szövegek hangzottak el Verebes Krnács Erika tolmácsolásában és Verebes Ernő gitárkíséretével, amelyeket Bencsik Orsolya válogatott, majd Erika még rostált rajtuk, és így állt össze a 45 percnyi anyag. A Juhász Erzsébet-szövegekben is fölmerült a szülőföld, az elvágyódás, a helyváltoztatás, a topolyai helyszínek. Itt visszacsengtek Náray Éva köszöntőszavai, amelyek arról szóltak, hogy amikor itthon vagyunk, akkor elvágyódunk innen, amikor meg nem vagyunk itthon, nem megy ki a fejünkből a poros kisvárosunk.

G. H.