A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Zagyvalék ünnepek
Betűméret:
Nem hiszem, hogy nagy eredményeket tudna elkönyvelni bárki, aki a különböző ünnepek egymásra hatásának a tanulmányozásába bocsátkozna. A végén keserű szájízzel kellene megállapítania: nem tudja, „mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás”.Nagyon jól észlelhető, hogy szinte minden jelentősebb ünneppel kapcsolatban számolnunk kell különböző hagyományokkal. S ezt a keresztény ünnepek esetében sem tudjuk kikerülni. Szerintem az ember ünneplésre is született lény. Ha ugyanis az ünnepnek a létezés ingyenessége adja az alapot, akkor minden ünneplés üdvözölendő. Ünnepet ülve a létezést magát ünnepeljük. Egyszerűen azt, hogy vagyunk.
Elvileg az ünnepek sokasága nem kellene, hogy zavarjon bennünket. A gyakorlatban azonban termeléskiesésről, az ünneppel való visszaélésekről (amikor már nem a tartalom, hanem az eszem-iszom a fontos, a bensőség helyett a külsőség) és hasonló jelenségekről beszélünk.
Alig múlt el mindenszentek ünnepe és a halottak napja, amikor a keresztény világ jelentősebb része újra tudatosította magában, hogy az életszentség, amelyre Jézus meghívott bennünket, megvalósítható. Az ember igenis jobbá, szentebbé válhat. Természetesen ez mindenekelőtt az egyéntől függ, attól, hogy egyáltalán akar-e változni, vagy pedig úgy gondolja, mások kell, hogy megoldjanak számára mindent. A mindent-tálcán-várás mentalitása feltartóztathatatlanul terjed. Tapasztaljuk, hogy az ember a mai kínálat-bőségben nehezen találja fel magát, s hagyja, hogy inkább mások válogassanak helyette. A kínálat bőségével szembesülve feladja a küzdelmet, a válogatás és az egyéni döntés helyzetét. Nehéz megjósolni, hogy mindennek mi lesz az eredménye, mégis meg merem kockáztatni azt a gondolatot, hogy a kényelemtáplálás nem terem zamatos gyümölcsöket. Minden értékért meg kell küzdeni, s ez adja az erőt a tartáshoz. Sok kilátástalan helyzet jobbra fordulhatna, ha a nehézség átszenvedésének a türelmes vállalását tartanánk szem előtt, nem pedig az egyéni kényelmünket vagy egyéni érdekünket. Meggyőződésem, hogy az az ember, aki nem tud odafigyelni a másikra, aki csak a saját énjének a mókuskerekében forog, a végén magára marad. Az ünnep segít abban is, hogy kilépjünk magunkból, találkozzunk a másikkal, s felfedezzük, hogy az élet igazán csak a másokkal való közösségben szép.
Visszatérve bevezető gondolatomhoz, azt szeretném még leírni, hogy szerintem az ünnep az emberi élet egy-egy igényéhez vagy megnyilvánulásához kapcsolódik. Igényeljük a közösséget, az együttlétet, a hálaadást a létezésért és még sok minden mást. A keresztény ünnepek a vallási meggyőződés, a vallási igények kifejezésére is szolgálnak. S rendkívül zavar, amikor már a hívő ember sem tudja hova rakni a dolgokat. Aggaszt a zagyvalék ünnepek jelensége, amikor már azt sem tudjuk tulajdonképpen, mit is ünnepelünk. Azt el tudom fogadni, hogy valamely ünnep bevezetésére kihatással voltak különböző kulturális hagyományok, a gondom viszont akkor keletkezik, amikor ezek annyira összevegyülnek, hogy az ünnep üzenete elhomályosul vagy jelentéktelenné válik. Konkrétan az olyan helyzetek, amikor a szentekből szellemek lesznek, Jézus születéséből az ajándékvásárlás ünnepe, húsvétból a tavaszi rügyfakadás emléknapja. Nem tudok belenyugodni abba, hogy mindenszentek napján a kereszténynek mondott népünk nem az emberi beteljesedés megvalósíthatóságának mikéntjéről elmélkedik, hanem e helyett iszákos Jack módjára töklámpással botorkálva járja a szellemek éjszakáját – s erre neveli gyerekeit.
S ki tudja, mi lesz még a vége. Netalán egy napon még majd a részeg és iszákos szentek napját fogjuk ünnepelni…, mert az „vonzóbb” és „emberibb”. Vagy pedig a szent boszorkányok, kísértetek és egyéb szellemek ünnepét fogjuk megülni.
A közelgő karácsonyról meg ne is beszéljek. Máris az októberben kezdődő és újévig tartó mammon-szeretet főünnepe, nem pedig a Kézzelfogható Isteni Szeretet napja.
Az az érzésem, hogy kezdetét vette a keresztény ünnepek elpogányosításának, illetve egyes ünnepek visszapogányosításának a korszaka.
Harmath Károly OFM
(Hitélet, 2011. november)
A szerző a Hitélet fő- és felelős szerkesztője, rovata, a Laudetur, havonta frissül.
Mire a kedves olvasó kezébe jutnak ezek a sorok, bizonyára már túl leszünk a XXI. Labdarúgó Világbajnokságon. A szokás szerint a háttérben tovább tartanak az elemzések, sajognak a sebek, vagy túlárad az öröm. Nem is lehet ez másképpen. Jól látta Johan Huizinga, a múlt századi holland történetfilozófus, aki könyvet is...
2018. AUGUSZTUS 12.
[ 9:01 ]
Nem mondhatom teljes biztonsággal magamról, hogy mindig következetes vagyok. Azt viszont szilárdan állítom Pál apostollal együtt, hogy a jót akarom, de sokszor nem azt teszem. Szóval nem könnyű embernek lenni. Belső harcaink szinte minden lelki tartalékot felemésztenek. Nagyon sebzettek és sebezhetőek vagyunk. Könnyen elbukunk....
2018. JÚLIUS 17.
[ 14:35 ]
Nemrégiben sokat írtak és sok minden elhangzott Evans Alfie-val kapcsolatban. Az alig több mint kétéves kisfiú esete, akit ritkán előforduló neurológiai betegség akadályozott az önálló lélegzésben, sok mindenről lerántotta a leplet.Életvédők és liberális életszemléletet valló emberek érvei és érzelmi hangulatai...
2018. MÁJUS 29.
[ 12:34 ]
