GazdaságKultúraMagazinTudományKözleményekKéptárSportOlvasók rovataImpresszumMarketing
2012. február 7. [23:04]

A rabságból a szabadságra

A rabságból a szabadságra

Tapasztalom, hogy olykor rajtam is erőt akar venni a szinte már szállóigévé vált „ez van, ezt kell szeretni”. Küzdök ellene, de hogy milyen eredménnyel, azt én sem tudom igazán felmérni. Alapjában véve azonban nem hiszek abban, hogy minden sorsszerű, és hogy mindent el kell fogadni, mindenbe bele kell nyugodni, engedni, hogy az élet folyamata a vízen hánykódó fatörzshöz hasonlóan céltalanul ide-oda sodorjon. Ezzel azonban még nem akarom tagadni a sorsszerű dolgok meglétét.
Ilyenkor nagyböjt kezdetén az ember általában elgondolkozik azon, hogy mennyire vagyunk rabok, mennyire uralnak bennünket a külső dolgok, a körülmények, a társadalmi jelenségek, a divat, a tömegkommunikációs eszközök, más embereknek a véleménye és még sok minden más. Mindezek „kívülről” jövő dolgok, de nagymértékben kihatnak ránk. Sőt nem ritka az olyan eset sem, amikor valaki mindig ezeknek a külső mércéknek akar megfelelni. Az elvárásoknak való megfelelés a végén kimeríti az embert. Nem győzünk alkalmazkodni, a külső hatásnak megfelelni akarva magyarázkodunk, stresszeket élünk át, a hazugság környékez meg... Mert az álhatatlan ember elvárásai és követelményei is álhatatlanok. Az emberek a velünk szemben nyíltan kimondott vagy rejtve remélt elvárásaikat is állandóan változtatják. S a végén rádöbbenünk, hogy lehetetlenség mindenkinek megfelelni. Aki mindenkinek igazat akar adni, a végén már maga sem tudja, hogy mi a saját álláspontja. Elveszik az elvárások útvesztőjében, mégpedig olyannyira, hogy ötletért is a szomszédba megy. Vagy pedig úgy reagál az effajta kihívásokra, hogy át nem gondolt döntéseket hoz – néha még egyházi tekintély mögé bújva is –, mígnem a teljes káosz válik úrrá életén és környezetén. A mindig a külvilághoz és másokhoz alkalmazkodó ember elveszíti a fonalat. Világa összegubancolódik.
Nagyböjt idejének számomra ezen a téren is van üzenete. A nagyböjtöt a lemondás és az önmegtagadás idejének szoktuk nevezni. Ma ez disszonánsan hangzik. Korunk embere nem szereti ezeket a kifejezéseket. A lemondás, az önmegtagadás egyáltalán nem divatos. Az önmagára adó ember manapság ilyesmikkel nem foglalkozik, mert megtanították vele, hogy mindent megvalósíthat és elérhet, csak elő kell hívnia a benne rejlő nagy képességeket. Elegendő erőt és képességeket hordoz magában ahhoz, hogy megvalósítsa önmagát. Az önmegváltás hálójának rabságában él.
A nagyböjti lemondás keserű követelménynek tűnhet, de egyvalamire biztosan megtanít bennünket. Az ember szabadságra van teremtve. A lemondás és önmegtagadás a szabadság kimagasló útja lehet. Ezek gyakorlásával önmagunk méltóságát és szabadságát fejezzük ki. Nem engedjük, hogy az emberek és a dolgok uraljanak bennünket. A lemondással azt bizonyítjuk, hogy önmagunk ura vagyunk. Tudunk nemet mondani olyan dolgokra, amelyek komolyan befolyásolják életünket, vagy amelyek ösztöneink alapját képezik. Úgy érzem, hogy a gyakorlatban mi ezt annyira leegyszerűsítettük, hogy sokszor úgy tűnik, a nagyböjt csak az igen vallásos embereknek szól. És azok is csak néhány élvezetről mondanak le. Pedig az üzenet jóval túllép ezeken a korlátokon.
A nagyböjt megtaníthat és elvezethet mindenkit az önmagunkkal való rendelkezésig. Addig a pontig, amikor nem mások és nem a dolgok az uralkodnak fölöttünk, hanem mi uraljuk őket. Ezt tartom az igazi szabadságnak, és nemcsak azt, hogy mentesítjük magunkat a kötődésektől, félelmektől és függőségektől. Eljutunk oda, hogy már nem fogadjuk el az „ez van, ezt kell szeretni” hozzáállást.
A lemondás jó teszt. Megláthatjuk, vajon saját uraink vagyunk-e, ki a gazda életünk házában. De keserű tapasztalatokhoz is elvezet: rátapintunk gyöngeségeink határaira, észrevesszük álhatatlanságunkat, megtorpanásainkat a kihívásokkal szemben... S rádöbbenünk arra is, hogy segítségre van szükségünk ahhoz, hogy meg tudjuk magunkat fékezni, hogy igazán önmagunk urává váljunk. A hívő e jelenségnek orvosát az Úrban fedezi fel. Ő az, aki segítésünkre tud sietni a szabadságra vezető úton, mégpedig úgy, hogy saját erejéből kölcsönöz az akadályok leküzdéséhez.
Harmath Károly OFM
(Hitélet, 2012. február)



2013. április 30. [15:18]

Kérdezhetné – vagy éppenséggel szemre hányhatná – valaki, hogy a papok milyen jogon szólnak hozzá családi problémákhoz, vagy milyen jogon adnak tanácsokat... >>

2013. április 8. [16:43]

Az új pápával a meglepetések sorozatát éljük, és ha a reformgesztusait követjük, nem kizárt, hogy úgy járunk mint a teherhordásra szerződtetett indiánok, akik a nagy... >>

2013. március 5. [16:06]

XVI. Benedek pápa lemondását úgy is meg lehet élni, mint derült égből a mennykőcsapást. Az égi jelenségek magyarázói szerint ezt hivatott alátámasztani a villám is,... >>

2013. február 4. [19:25]
Nagyböjti út: az énből Hozzá
2013. január 10. [16:28]
Az aknafedőtől a jobb világig
2012. december 6. [14:14]
Null sík
2012. október 4. [14:14]
A hit éve mint kairosz
2012. szeptember 18. [12:38]
A katolikus szubkultúra és a hit éve
2012. július 12. [15:49]
Nyaralás szabadság nélkül
2012. június 6. [11:55]
Fa nélkül nincs árnyék


1 euró 111.03 dinár
1 dollár 85.88 dinár
100 forint 38.07 dinár
100 dinár 262.62 forint
A legutóbb kommentelt friss cikkek
(amelyek az utóbbi 24 órában jelentek meg)
Korrupció ellen harcolt, korrupcióért ítélték el Koszovóban
(Szerbia)
Nemzeti Regiszter
Az egyszerűsített honosítási eljárás logója
Heti kérdés
Melyik autonómiát tartja fontosabbnak?
Vajdaság tartomány autonómiáját.
A magyar autonómiát.
Mindkettő fontos. Egyik nem zárja ki a másikat.
Nincs szükség autonómiára.

A korábbi szavazásokat itt tekintheti meg!

Az orosz krumplipucoló

Az orosz-japán béke idejében a japánok egy kicsi krumpli darálót adnak az oroszoknak. A ruszkik ki is próbálják:
10 másodperc-egy krumpli; 20 másodperc-2 krumpli; 1 tonna: 1 óra.
Az oroszok is viszonozzák a kedvességet, ők is adnak egy pucolót.
Kipróbálják a japcsik: egy krumpli-10 perc, 2 krumpli-20 perc. 1 tonnánál várnak 1 órát, semmi. 2 óránál: semmi.
Felhívják az oroszokat.
- Elromlott a gép. Betettünk egy tonnát, és semmi...
- Te jó ég! Agyonnyomtátok Szergejt!!

Vajdaság Ma forditói szolgáltatása