Laudetur
Fast food boldogság
Betűméret:             
A nagyböjtöt a haszonelvűség elleni hívői lázadásnak is tekintem. S erre szerintem korunkban nagy szükség van, mert szinte minden arról szól, hogy hogyan lehet a lehető legegyszerűbb és legkényelmesebb módon mindenből hasznot húzni. Ebben a ragályként elterjedt törekvésben aztán elveszik az ember és vele együtt az emberiesség. A pénz és az anyagi javak habzsolása érdekében sok ember életfogytiglani börtönbüntetésre ítéli magát. A világban zajló gazdasági válságnak számomra van pozitív oldala is: újfajta meglátásokat, újfajta gondolkodásmódot szül(het). Hiszen ott, ahol a kényelemélvezet diktál, ott a végén minden más mellékessé válik. Az emberi kapcsolatok terén rendkívül nagy nehézségeknek vagyunk tanúi. Nem az ember, hanem valami rajta kívül álló dolgok állnak a figyelem központjában. Nem az emberi értékek a fontosak, hanem az ideig-óráig ható külső boldogságingerek, amelyek hosszú távon nem hoznak kellő eredményt. A (látszat) boldogságot fast foodként habzsoljuk, s vele együtt az egészségromboló összetevőit is. A gyorsétel viszont nagyon sokszor megüli az ember gyomrát.
Úgy hiszem, hogy a nagyböjt kitűnő védekezés lehet mindaz ellen, ami gyors és felületes élvezetet kínál. A nagyböjtöt rendszerint lemondásként éljük meg, ami manapság nem tartozik a szépen csengő szavak és tettek kategóriájába. Sokan értelmetlen önmarcangolásnak tekintik.
Gondolkodjunk el alaposabban a böjtről, amely ma válságban van. Mégpedig sokrétű válságban. Sokan öncsonkításként élik meg, értéktelen és természetellenes dolognak tartják. Persze, nem hiányoznak az olyan felhangok sem, amelyek a böjtöt Istennek nem tetsző gyakorlatnak tekintik, merthogy az ellentétes az élet ajándékával. Ily módon a Teremtőt is sérti, mert a böjt életellenes. Ezzel szemben ott vannak azok az emberek, akik a böjtöt tökéletlenségük orvosságának tartják. A böjttel igyekeznek pótolni mulasztásaikat. Ha rossz fát tettek a tűzre, bűnt követtek el, káros és téves cselekedeteket vittek végbe, úgy gondolják, a böjttel ezt jóvátehetik. Önmagukat büntetik az elkövetett bűn miatt. Egyfajta elégtételt adnak. A böjttel akarják kiváltani, jóvátenni az elkövetett rosszat.
A következő kategóriát azok képezik, akik a böjt segítségével akarják lemérni, hogy mekkora lemondásra és önuralomra képesek. A böjt önuralmuk megmérettetésére szolgál. Észre sem veszik, hogy ez rendszerint a saját hiúságuk kelepcéjébe vezeti őket. A böjt, mint olyan nem érdekes. Inkább arra összpontosítanak, hogy milyen „nagyok”, „erősek”, „ellenállók”, „önuralkodók” lettek. Így a böjt a gőg táptalajává válik. Nemegyszer arra szolgál, hogy az érintett saját erős „jellemével” dicsekedhessen.
Nem kevesen vannak azok sem, akik a testi fiatalosság és szépség hódolói s az e célból történő lemondásaikat böjtnek nevezik, miközben csak egyszerű fogyókúráról beszélhetünk. A fogyókúra pedig nem böjt.
A böjt nem az ima, a jótettek vagy az elkövetett bűnök helyettesítése, netán kiváltása. Vallási értelemben inkább azt mondhatnánk, hogy a böjt a mennyországi élet és az evilági élet teljességének az ízlelése. A keresztény ember nem azért böjtöl, hogy jóvátegye azt, amit elrontott, de azért sem, hogy önmagát büntesse. A böjt ugyanis újraértelmezteti a test-lélek viszonyt, mégpedig úgy, hogy előnyben részesíti a lélek táplálását. Vagy, ahogy az Úr mondta Mártának: felfedezzük azt az „egyet, amire szükség van” (Lk 10,41).
A böjttel voltaképpen átirányítjuk az éhségünket. A lemondás az élelemről akaratlanul is eszünkbe juttatja a fizikai élet veszélyeztetettségét. Figyelmünk középpontjába maga az élet kerül. A böjt pedig éppen ebben akar segíteni. Hogy minden gondunkat és éhségünket az Élet felé irányítsuk. A böjt értelme nem a koplalás vagy a jóllakásról való lemondás. A böjt megszabadít minket a testért való aggódástól és felébreszti az Isten iránti éhséget. Az effajta éhezés táplálja a lelket, irányítja a szellemet, új meglátásokra serkent.
Ha van erőnk és eltökélt szándékunk, hogy az Életet komolyan vegyük, hamar rádöbbenünk, hogy a nagyböjt valójában szent idő. Áldott hatással van életünkre.
Harmath Károly OFM
(Hitélet, 2012. március)

A szerző a Hitélet fő- és felelős szerkesztője, rovata, a Laudetur, havonta frissül.

Boldogok a békességszerzők - illusztráció
2018. DECEMBER 29.
[ 12:30 ]
Táskaszentelés - illusztráció
2018. OKTÓBER 11.
[ 14:19 ]
Szelfim, szelfim, mondd el nékem - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 1.
[ 16:21 ]
Mire a kedves olvasó kezébe jutnak ezek a sorok, bizonyára már túl leszünk a XXI. Labdarúgó Világbajnokságon. A szokás szerint a háttérben tovább tartanak az elemzések, sajognak a sebek, vagy túlárad az öröm. Nem is lehet ez másképpen. Jól látta Johan Huizinga, a múlt századi holland történetfilozófus, aki könyvet is...
2018. AUGUSZTUS 12.
[ 9:01 ]
Nem mondhatom teljes biztonsággal magamról, hogy mindig következetes vagyok. Azt viszont szilárdan állítom Pál apostollal együtt, hogy a jót akarom, de sokszor nem azt teszem. Szóval nem könnyű embernek lenni. Belső harcaink szinte minden lelki tartalékot felemésztenek. Nagyon sebzettek és sebezhetőek vagyunk. Könnyen elbukunk....
2018. JÚLIUS 17.
[ 14:35 ]
Nemrégiben sokat írtak és sok minden elhangzott Evans Alfie-val kapcsolatban. Az alig több mint kétéves kisfiú esete, akit ritkán előforduló neurológiai betegség akadályozott az önálló lélegzésben, sok mindenről lerántotta a leplet.Életvédők és liberális életszemléletet valló emberek érvei és érzelmi hangulatai...
2018. MÁJUS 29.
[ 12:34 ]
Beolvasás folyamatban
TÁMOGATÓNK
Ministerelnökség | Nemzetpolitikai Államtitkárság - logóBethlen Gábor Alap - logó