A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Nyaralás szabadság nélkül
Betűméret:
Számomra azonban nagy kérdés, hogy az ember tud-e szabadságolni. Mert amikor szabadságra megyünk, még akkor sem vagyunk szabadok. Az úgynevezett szabadság idejére is mindent beprogramozunk, és függünk a terveinktől: hogy mikor hova megyünk, mit teszünk. Kiszámoljuk, mire mennyi idő kell, mire mennyit költ(het)ünk és még sok minden mást megfontolunk. Például azt is, hogy a kocsi csomagtartójának a térfogatát hogyan lehet a lehető legésszerűbben kitölteni. És még azt mondjuk: szabadságra megyünk! Szabadok akarunk lenni, hogy a szabadságban fel tudjunk töltekezni. Pedig a szabadságban is ott a cél: valamit el akarunk érni. Ha mást nem, hát hogy kipihenjük magunkat. De vajon szabadságok-e a szabadságaink? Hányszor hallani, hogy a szabadságról való hazajövetel után ki kell pihenni magunkat. Aztán az is nagy kérdés, hogy hogyan lehet nyugodt az ember, amikor azt a kevéske pénzét is fillérekre be kell osztania, szinte napi könyvelést vezetnie, mire futja még, vagy egyáltalán futja-e valamire.
Talán még rosszabb helyzetben vannak azok, akik a turizmusiparra bízzák sorsukat. Mert ott tálcán kínálnak mindent. Már előre meg van határozva, miben kell együttműködni a tervezőkkel, az ajánlattevőkkel. És hol van itt a szabadság? Vajon a turisztikai irodáknak való kiszolgáltatottság szabadság-e? Éjjel-nappal nyugtalanok vagyunk, mert nem tehetjük azt, amit akarunk, hanem, amit megkövetelnek tőlünk.
A boldog szabadságoló ember csakis a szabad ember lehet. Különben értelmetlen az egész. Ha nem vagyunk szabadok, nem vagyunk képesek a szabadságolásra sem. A témával kapcsolatban foglalkoztat a kérdés, hogy hány ember érzi magát szabadnak a szabadsága alatt. Sokan munkájukat is magukkal viszik, nem beszélve a különböző más problémákról. Az egyik tevékenységet felváltják másikkal. Igaz, így is ki lehet kapcsolódni, de ez csak menekülés egy másik területre, ahol hasonló dolgokkal találkozunk, esetleg másmilyen csomagolásban.
A szabadság légkörének megteremtése számomra másutt kezdődik. Elsősorban a saját bőrünkben. Ha lelkünkben és szívünkben nem tudunk szabadokká válni, nem segítenek rajtunk még a legdrágább, legvonzóbb nyaralási programok sem. Inkább teherre terhet veszünk. Ha szabaddá tudjuk tenni a lelket és a szívet, akkor tudunk majd szabadságolni is. És ahhoz nem is kellenek nagy pénzek.
A nyaralás tehát itthon kezdődik: a szívünkben, a lelkünkben, a „bőrünkben”. Mert akkor válunk szabaddá, ha meg tudunk szabadulni a tervektől, a lelkünket és szívünket nyomasztó terhektől. Akkor, amikor nem irigyeljük a másikat, hanem rácsodálkozunk a mindennapi csodákra. Ha az életet nem rabként éljük, hanem észrevesszük, hogy napsugár engem melegít, a fa nekem nyújt árnyékot, minden virág nekem virágzik. Pihenésünk vágyott gyümölcsei csak úgy érnek be, ha le tudjuk rakni a fárasztó terheket. A terhek letétele után kipihentek és üdék leszünk, lelkileg feltöltődünk. Ezt viszont semmilyen turisztikai kínálat nem tudja biztosítani.
A szabadság felszabadult és gondtalan, tehermentesített létezés a teremtés csodái között. Nem kell terveznünk az ellazulást, hanem elég csak átadni magunkat a létezés örömének, amellyel a Teremtő ajándékozott meg bennünket. S megtaláljuk nyugalmunkat – a nyaralás kényszerzubbonya nélkül is.
Harmath Károly OFM
(Megjelent: Hitélet, 2012. július–augusztus)
A szerző a Hitélet fő- és felelős szerkesztője, rovata, a Laudetur, havonta frissül.
Mire a kedves olvasó kezébe jutnak ezek a sorok, bizonyára már túl leszünk a XXI. Labdarúgó Világbajnokságon. A szokás szerint a háttérben tovább tartanak az elemzések, sajognak a sebek, vagy túlárad az öröm. Nem is lehet ez másképpen. Jól látta Johan Huizinga, a múlt századi holland történetfilozófus, aki könyvet is...
2018. AUGUSZTUS 12.
[ 9:01 ]
Nem mondhatom teljes biztonsággal magamról, hogy mindig következetes vagyok. Azt viszont szilárdan állítom Pál apostollal együtt, hogy a jót akarom, de sokszor nem azt teszem. Szóval nem könnyű embernek lenni. Belső harcaink szinte minden lelki tartalékot felemésztenek. Nagyon sebzettek és sebezhetőek vagyunk. Könnyen elbukunk....
2018. JÚLIUS 17.
[ 14:35 ]
Nemrégiben sokat írtak és sok minden elhangzott Evans Alfie-val kapcsolatban. Az alig több mint kétéves kisfiú esete, akit ritkán előforduló neurológiai betegség akadályozott az önálló lélegzésben, sok mindenről lerántotta a leplet.Életvédők és liberális életszemléletet valló emberek érvei és érzelmi hangulatai...
2018. MÁJUS 29.
[ 12:34 ]
