Laudetur
A hit éve mint kairosz
Betűméret:             
A Szentírás figyelmes olvasója már bizonyára észrevette, hogy a szent könyvekben van egy érdekes kifejezés az idővel kapcsolatban. Az Újszövetség az időről úgy is beszél mint kairoszról. Márk evangélista értelmezésében a kairosz az üdvösség és a kegyelem ideje. Olyan pillanat, amikor Isten külön ajándékkal akar minket elhalmozni. A szakemberek szerint a kifejezés a görög filozófusoktól ered. Ők a kairoszt a kronológiai időn belül egy különös pillanatnak tekintették. Olyan döntési helyzetnek és lehetőségnek, amit semmi áron nem szabad elszalasztani. Vagy most, vagy soha – mondanánk. Egy kicsit úgy is: itt az alkalom, ki tudja mikor lesz a következő. Magyarán: egy kritikus pillanat bekövetkezéséről van szó, amikor az ember úgy érzi: a körülmények döntésre szólítják fel.
A megfelelő idő, a kairosz megragadása különösen fontos számunkra hívő emberek számára. Hiszen az üdvösség idejéről van szó. Számunkra ez a fontos.
Az ember az életben szinte minden pillanatban döntési helyzetben találja magát. A helyzetek azonban nem egyformák. Azt már döntésnek sem tartjuk, hogy naponta elmegyünk a munkahelyre (már akinek van ebben az országban), vagy, hogy segítünk a kisiskolásnak, hogy bepakolja könyveit. De ezen mindennapi döntések elején is volt egy „nagy döntés”. Amikor például elhatároztuk, hogy munkába akarunk állni.
Az életben arra is rájövünk, hogy léteznek különleges döntési helyzetek, habár azt is megtapasztaltuk már, hogy az életben minden alkalom és minden esemény a látszólagos hasonlatosság ellenére is egyedi. Mutatkozhatnak hasonló lehetőségek és helyzetek, de azonosság nincs közöttük. Két reggel nem egyforma, mint ahogyan két felhő sem egyforma.
A történelmi helyzetek egyediségében kell megítélnünk, hogy mi az, ami különösen fontos számunkra. Az idő sok mindent felkínál a történelem tálcáján, de az a baj, hogy rendszerint gyorsan tovább áll a kínálattal, mert az időnek nincs ideje idővesztegetésre, hiszen abban az esetben önmagát emésztené fel.
Különleges döntési helyzetekben nem azt méricskéljük, hogy mennyi idő telt el, hanem hogy milyen az az idő, amiben valami történik. Megfelelő-e például egy bizonyos döntés meghozatalára. A kairoszt nem mérhetjük óráinkkal, hanem szívünkkel és lelkiismeretünkkel.
Szívünkben és lelkiismeretünkben kell felismernünk, hogy itt az üdvösség, a kegyelem ideje.
Életünk minden pillanata lehet az üdvösség ideje. Mégis vannak különleges pillanatok. Olyan pillanatok, amikor valami kiemelkedő esemény által Isten külön hív bennünket. Ezeknek a pillanatoknak az észleléséhez éberségre van szükségünk. Az éberség viszont segít abban, hogy észrevegyük és döntsünk, amikor Istenünk üdvösségszerző ajánlatokat és helyzeteket ad számunkra az időben zajló életünkben.
Fontos, hogy ezeket ne szalasszuk el. Vagy inkább azzal kellene kezdenem, hogy fontos, hogy felismerjük őket. Mert ha felismerünk valamilyen értéket, akkor igyekszünk azt be is építeni életünkbe. Tudatosan senki sem akarja elszalasztani az érték megragadásának lehetőségét.
Számomra alapvető kérdés az, hogy üdvösségünkre vonatkozólag mikor hozzunk nagy döntéseket, és sok ember, hoz-e egyáltalán ilyen döntéseket. Döntéseinket a mindennapi élet fényében és a mindennapi kihívások és feladatok függvényében tesszük meg csupán, vagy döntéseinkben szem előtt tartjuk üdvösségünket is? Olyan döntéseket hozzunk, amelyek a mindennapi boldogulásra irányulnak, vagy olyanokat is, amelyek örök üdvösségünket szolgálják.
Mindezt azért fektettem papírra, mert úgy tartom, hogy az október 11-én kezdődő éve is kairosz, a kegyelem különös ideje az egész Egyházunk, de annak minden tagja számára is. Benedek pápa arra buzdít bennünket, hogy ebben az időszakban lépjünk át „a hit ajtajának” küszöbén, és másokat is segítsünk ebben. Azon az ajtón kell belépni, amely az Istennel való közös életbe nyílik. A kegyelemnek előttünk álló éve – a hit évének kairosza – alkalom valamennyiünk számára, akik kereszténynek nevezzük magunkat és azok is vagyunk, hogy mélyebben elgondolkodjunk saját hitünkön, hogy felébresszük, megtisztítsuk, felfrissítsük hitünket, s belőle éljünk és hozzá igazítsuk életünket.
Harmath Károly OFM
(Hitélet, 2012. október)

A szerző a Hitélet fő- és felelős szerkesztője, rovata, a Laudetur, havonta frissül.

Boldogok a békességszerzők - illusztráció
2018. DECEMBER 29.
[ 12:30 ]
Táskaszentelés - illusztráció
2018. OKTÓBER 11.
[ 14:19 ]
Szelfim, szelfim, mondd el nékem - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 1.
[ 16:21 ]
Mire a kedves olvasó kezébe jutnak ezek a sorok, bizonyára már túl leszünk a XXI. Labdarúgó Világbajnokságon. A szokás szerint a háttérben tovább tartanak az elemzések, sajognak a sebek, vagy túlárad az öröm. Nem is lehet ez másképpen. Jól látta Johan Huizinga, a múlt századi holland történetfilozófus, aki könyvet is...
2018. AUGUSZTUS 12.
[ 9:01 ]
Nem mondhatom teljes biztonsággal magamról, hogy mindig következetes vagyok. Azt viszont szilárdan állítom Pál apostollal együtt, hogy a jót akarom, de sokszor nem azt teszem. Szóval nem könnyű embernek lenni. Belső harcaink szinte minden lelki tartalékot felemésztenek. Nagyon sebzettek és sebezhetőek vagyunk. Könnyen elbukunk....
2018. JÚLIUS 17.
[ 14:35 ]
Nemrégiben sokat írtak és sok minden elhangzott Evans Alfie-val kapcsolatban. Az alig több mint kétéves kisfiú esete, akit ritkán előforduló neurológiai betegség akadályozott az önálló lélegzésben, sok mindenről lerántotta a leplet.Életvédők és liberális életszemléletet valló emberek érvei és érzelmi hangulatai...
2018. MÁJUS 29.
[ 12:34 ]
Beolvasás folyamatban
TÁMOGATÓNK
Ministerelnökség | Nemzetpolitikai Államtitkárság - logóBethlen Gábor Alap - logó