Null sík
Betűméret:
Nem is vagyunk igazán tudatában annak, hogy mi mindenre jó az internet. Például tudomást szerezhetünk olyan dolgokról, amilyenekről még Isten sem tud. A mindentudó világhálón értesültem a Föld hamarosan bekövetkező áthatolásáról a „galaktikus null síkon”. A null sík lényegéről ugyan szép keveset tudtam meg, de arról igen, hogy mi mindent kell tenni, hogy az emberiség túlélje. Az egyik ajánlásnak nagyon szívesen eleget tennék. Nekünk, városiaknak azt ajánlják, hogy menjünk ki tavaszig a természetbe. Akkora majd minden visszazökken a régi medrébe. Bizony nem vetnék meg egy kis henyélést a természet lágy ölén. A világkatasztrófa prófétái – de ezek most már nem az aztékok (akik kivívták maguknak, hogy hagyják őket békén a világvégét hirdető időszámításukkal) – még azt is tudni vélik, hogy az emberiség tíz százaléka belepusztul a null síkba. Akik pedig megmaradnak, élni fognak, mint Marci a havason (föltéve, ha esik legalább annyi hó, mint tavaly télen). Mert a jövendőmondók azt is tudni vélik, hogy a kialakult helyzet az embereket is megváltoztatja, méghozzá úgy, hogy spirituális beállítottságúakká válnak, s az emberek között a becsület és a tisztesség fog uralkodni. Mondhatnánk: minden rosszban van valami jó (csak fel kell fedezni). Mindenfelé új spirituális nézetek honolnak. Földi mennyország! Ez kell nekünk, mert a halálon túlira úgysem vagyunk vevők.
Az embert ismerve nem tudok hinni abban, hogy a null sík után egy csapásra minden jó irányba változik. Mert volt már – és van is – az emberiségnek sok lehetősége a változásra. Számomra a null sík ott van, ahol az ember újra kezdi életét, új alapokra helyez mindent. Ehhez nem szükségeltetik okvetlenül valami külső katasztrófa. Úgy hiszem, jórészt rajtunk múlik. Azt nem merem állítani, hogy teljes egészében tőlünk függ, hiszen tapasztalatom szerint a legnagyobb igyekezetünk ellenére is gyakran azt tapasztaljuk, hogy nincs elég erőnk a változtatáshoz. Tele vagyunk jó szándékkal, erős elhatározással, de a végén be kell látnunk, hogy önerőből nem tudunk kitörni a mókuskerékből. Mint hívő azt vallom, hogy a külső, az isteni segítség nélkül nem megy a dolog.
Az isteni segítséget pedig úgy képzelem el, hogy az egy állandóan rendelkezésünkre álló lehetőség. Ingyenes segítség, amit vagy elfogadok, vagy elutasítok, vagy egyszerűen tudomásul sem veszek. Karácsony egyik alapvető üzenetét is ebben látom. Isten meg akar születni – vagy inkább azt mondanám: bele akar születni – a mi egyéni életünkbe, mint ahogyan beleszületett az emberiségbe. De null sík nélkül ez nem megy. Ha az ember nem képes megteremteni a null síkot: lerombolni és eltüntetni az akadályokat – vagy ahogyan a Keresztelő mondta a pusztában: kiegyenesíteni az Úr ösvényeit – akkor változás nem történik. Ha új világot akarunk, nekünk is tennünk kell valamit. Ha nem vagyunk képesek lerombolni eddigi világunkat és egy újat építeni, akkor a jövőnk sem lesz különb a jelenünknél. Az idei karácsony is egy felkínált lehetőség.
Annak is tudatában vagyok, hogy nagyon sokan nem fognak élni ezzel a lehetőséggel, hiszen nem tudnak megbirkózni az ellenszéllel, amely azt az üzenetet hozza nekik, hogy az igazi értékek az anyagiakban való dúskálásban rejlenek. Az üzenet szerint a karácsonyi csomag fontosabb minden másnál. Pedig Istenünk nem egy nagy bevásárló központban vásárolt banános csokit küldött, hanem önmagát adta. Igaz, így egy kicsit az idegeit is megkímélte, mert nem kellett már november elején idegen nyelven sugárzott karácsonyi dalokat hallgatnia a magyar nagyáruházban. A betlehemi jászolban nem a csokigyárak vagy az okostelefonok gyártóinak a termékei feküdtek, hanem az Isten Fia. De ennek megértése nem megy a null sík nélkül.
Ezért karácsonyra a magam és a munkatársaim nevében, azt hiszem, nem kívánhatok mást, minthogy megteremtsük szívünkben a lelki null sík megvalósulásának feltételeit, hogy megszülessen szívünkben az emberré vált Isten új világa.
Harmath Károly OFM
(Hitélet, 2012. december)
A szerző a Hitélet fő- és felelős szerkesztője, rovata, a Laudetur, havonta frissül.
Mire a kedves olvasó kezébe jutnak ezek a sorok, bizonyára már túl leszünk a XXI. Labdarúgó Világbajnokságon. A szokás szerint a háttérben tovább tartanak az elemzések, sajognak a sebek, vagy túlárad az öröm. Nem is lehet ez másképpen. Jól látta Johan Huizinga, a múlt századi holland történetfilozófus, aki könyvet is...
2018. AUGUSZTUS 12.
[ 9:01 ]
Nem mondhatom teljes biztonsággal magamról, hogy mindig következetes vagyok. Azt viszont szilárdan állítom Pál apostollal együtt, hogy a jót akarom, de sokszor nem azt teszem. Szóval nem könnyű embernek lenni. Belső harcaink szinte minden lelki tartalékot felemésztenek. Nagyon sebzettek és sebezhetőek vagyunk. Könnyen elbukunk....
2018. JÚLIUS 17.
[ 14:35 ]
Nemrégiben sokat írtak és sok minden elhangzott Evans Alfie-val kapcsolatban. Az alig több mint kétéves kisfiú esete, akit ritkán előforduló neurológiai betegség akadályozott az önálló lélegzésben, sok mindenről lerántotta a leplet.Életvédők és liberális életszemléletet valló emberek érvei és érzelmi hangulatai...
2018. MÁJUS 29.
[ 12:34 ]



A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár




