A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Kit akarunk követni: magunkat vagy Istent?
Betűméret:
Valamennyien látjuk, hogy szokatlan dolognak vagyunk a kortársai. Az ember nem szívesen mond le semmilyen funkcióról. S mivel az Egyház tagjai is emberek, akkor az én logikám (meg némi megfigyelési tapasztalatom) azt diktálja, hogy ezt ők sem teszik szívesen. Visszatérve a váratlan bejelentéshez az érzelmek kavalkádja járta és járja át az emberek lelkét. Vannak, akik sokkhatásként és szomorúsággal eltelve élték meg az Egyház legfőbb pásztorának visszavonulási döntését. Mások dicsérik bátorságát és alázatosságát, felelősségérzetét, vízióját és bölcsességét. Persze a (kár)örvendők sem maradnak le. S ezzel csak alig néhány véleményt sorakoztattunk fel.
Minden jel szerint mégis a találgatók hada a legnépesebb. A találgatás-túltengés jelenséggel lépten-nyomon találkozunk. Az ember tudatosan vagy tudatán kívül abban a tévhitben él, hogy be tud látni a másik fejébe, bőrébe, lelkébe. A találgatás utolérhetetlen bajnokai vagyunk a saját környezetünkben is. Sokszor sokkal többet tudunk a másikról, mint amennyit ő tud magáról. Tudni és látni vélünk olyan dolgokat is, amikre az illető soha életében nem gondolt, s még kevésbé tett meg. A mindent látó találgatóknak minden megfordul az agyukban. Képzeletet felülmúló jelenségről van szó. S minél kisebb a találgató agyának a térfogata, annál több találgatás pattan ki belőle. Az emberfia egyszerűen már viszolyog a másokról mindent tudó emberektől. Mert nemcsak az a gond, hogy a másikról mindent tudnak, hanem az, hogy önmagukról nem tudnak semmit. Megmaradnak butaságukban. A butával pedig nem lehet dűlőre jutni még akkor sem, ha aszfaltos a dűlőút.
Azt meg már ne is mondjam, hogy Malakiás jóslatai szerint következik egy Péter (a pontosság kedvéért: Római Péter), és vége a Vatikánnak. A még nagyobb hozzáértők hozzáteszik, hogy az a mi bíborosunk Erdő Péter lesz (amiért szívemben imádkozom is, és büszke öröm töltene el, ha megvalósulna). S ezzel tulajdonképpen bezárul a nagy kör, hiszen (megint egyes találgatók szerint) az első pápa is magyar volt.
A találgatók tudni vélik a pápai lemondás okait is: nem tudja tartani az Egyház gyeplőjét, mert annyi gond, visszaélés, botrány van benne. Pedofília és fosszíliává vált központi kúria, pénzügyek és papi cölibátus, nők papsága és Egyházon belüli frakciók kérdése, vatileaks és vatikáni pénzügyek, az Avvenire és Dino Boffo esete… Az egyházjogászoknak is fel van adva a lecke: jogilag hogyan kell értelmezni egy ilyen pápai döntést.
A Szentatya a találgatóknál messzemenőbben szűkszavú. A bíborosi kollégium előtt tartott lemondó beszédében így fogalmaz: „Erőnlétem előrehaladott korom miatt már nem alkalmas arra, hogy megfelelő módon gyakoroljam a péteri szolgálatot… Szent Péter hajójának kormányzásához és az evangélium hirdetéséhez szükség van mind a test, mind a lélek erejére.” Ennyi.
Csodálom a bátorságát és az alázatosságát (ami kizárólag a bölcs emberek tulajdonsága). A lemondás hátterét még jobban megvilágítja az, amit Benedek pápa nagyböjt első vasárnapján mondott, amikor kiemelte, hogy „újra fel kell fedezni Istent mint életünk és az egyház életének alapját”. S mindehhez hozzáadta: a rossz kísértésének számít, ha valaki Istent saját céljaira használja fel, a sikert vagy a vagyoni javakat részesítve előnyben… Életünk döntő pillanataiban, sőt ha jobban megnézzük, életünk minden percében válaszút előtt állunk: kit akarunk követni, magunkat vagy Istent? Az egyéni érdeket, vagy azt, ami igazán jó?
A találgatások helyett világos beszéd. És aktuális üzenet az egyéni érdekkel kapcsolatban nemcsak egyháziaknak, hanem egyházon kívülieknek is. Nekünk, egyháziaknak azonban elsősorban a mi családunk dolgain kellene okulnunk.
Harmath Károly OFM
(A Hitélet 2013. márciusi számából)
A szerző a Hitélet fő- és felelős szerkesztője, rovata, a Laudetur, havonta frissül.
Mire a kedves olvasó kezébe jutnak ezek a sorok, bizonyára már túl leszünk a XXI. Labdarúgó Világbajnokságon. A szokás szerint a háttérben tovább tartanak az elemzések, sajognak a sebek, vagy túlárad az öröm. Nem is lehet ez másképpen. Jól látta Johan Huizinga, a múlt századi holland történetfilozófus, aki könyvet is...
2018. AUGUSZTUS 12.
[ 9:01 ]
Nem mondhatom teljes biztonsággal magamról, hogy mindig következetes vagyok. Azt viszont szilárdan állítom Pál apostollal együtt, hogy a jót akarom, de sokszor nem azt teszem. Szóval nem könnyű embernek lenni. Belső harcaink szinte minden lelki tartalékot felemésztenek. Nagyon sebzettek és sebezhetőek vagyunk. Könnyen elbukunk....
2018. JÚLIUS 17.
[ 14:35 ]
Nemrégiben sokat írtak és sok minden elhangzott Evans Alfie-val kapcsolatban. Az alig több mint kétéves kisfiú esete, akit ritkán előforduló neurológiai betegség akadályozott az önálló lélegzésben, sok mindenről lerántotta a leplet.Életvédők és liberális életszemléletet valló emberek érvei és érzelmi hangulatai...
2018. MÁJUS 29.
[ 12:34 ]
