Március 11.

Valószínűleg sokan emlékeznek a „Lako i brzo mađarski” magyar mint idegen nyelv tankönyvre. Az 1995-ös utolsó kiadása óta azonban a nyelvoktatás (és maga a nyelv is) sok változást megélt, így az MNT szükségesnek érezte egy új változat összeállítását. Amellett, hogy a minél több nyelv elsajátítása egyetemes- és uniós érték is, a szerb és magyar nyelvek ismerete kétségkívül a régión belüli üzleti, tudományos, szakmai együttműködés, a visszahonosítási eljárás során előírt nyelvtudási feltételnek való megfelelés, valamint a nemzetileg/nyelvileg heterogén környezetben történő sikeres munkavállalás záloga is. Az érdemi munka már elkezdődött szerbiai és magyarországi nyelvészek, nyelvtanárok bevonásával. Ugyanis csak egymással együttműködve lehet valami igazán jót alkotni.

Március 12.

Szerbia az ENSZ tavalyi évi felmérése szerint látványos fejlődést mutatott az elektronikus közigazgatás lehetőségeinek kiaknázása terén. Mivel a nyelvi gátak hatékony leküzdése a hivatali kommunikációban a többnyelvű elektronikus közigazgatás fejlesztése révén a leginkább járható út, a szabadkai Városi Közigazgatási Hivatalt kértük meg, hogy mutassa be kilenc önkormányzat részére, miként lehet gyorsítani és költséghatékonyabbá tenni a többnyelvű munkavégzést. A (jó) tapasztalatok megosztása egymással mindenképpen az első lépés, azonban felmerül a kérdés, tehetünk-e bármit is ezen a területen egymásért, ha (a résztvevők elmondása alapján is) sok ügyintéző fél az újtól, illetve ragaszkodik a gyakran döcögős, de jól ismert módszereikhez. 

Március 13.

Ülésezett az MNT demográfiai akciócsoportja, mely tagsága valószínűleg új taggal bővül az egyház kötelékéből. Akkor még nem is sejtettük, hogy Nagy József plébánost másnap a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntetik ki. Jó érzés egymásért szurkolni, egymásért örülni. Este pedig felszállt a fehér füst Vatikánban.

Március 14.

A felsőoktatási ösztöndíj program az MNT egyik legköltségesebb projektje. Többszáz hallgató ösztöndíját fizetni, ellenőrizni nem könnyű. De a nehézségek ellenére a cél nemes, hiszen kétnyelvű, többnyelvű szakembereket képzünk, a magyarság szakembereit is. A kifizetés az elmúlt hónapokban akadozik, és már vártuk, mikor jönnek a felháborodott telefonok, e-mailek, névtelen üzenetek. Mikor kér a sajtó nyilatkozatot, és mikor dörzsölhetik a kezüket a rosszakarók? A mai levél, szerencsére, nem volt vádaskodó. Egy ösztöndíjas kért információt, hogy a pletykákat, amik az interneten keringenek (pl. az MNT csődbe ment, az ösztöndíj megszűnt vagy csökken az összege), biztos forrásokra hivatkozva eloszlathassa a társai között. Nos, a válasz, hogy a rendszer továbbra is működik,  -  a kisebb fennakadást a 2012-es pályázati és könyvviteli év zárása jelenti, amely nagy adminisztratív munkát jelent - és az elmaradt ösztöndíjak hamarosan kifizetésre kerülnek. Addig is pedig kérjük a türelmet és a bizalmat. Ez az „egymásért” dolog ugyanis kétoldalú.

Március 15. – az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörése, Magyarország és a vajdasági magyar közösség nemzeti ünnepe

Habár tudjuk, mit kívánt a magyar nemzet akkor, 1848-ban, de tudjuk-e, mit is kívánnak a vajdasági magyarok ma, 2013-ban. Ismerjük a történelmi körülményeket, szinte az összes forradalmi verset, és mégsem értjük meg, mit is jelent egy nemzetért, a magyar nemzetért harcolni fegyverrel vagy éppen anélkül, hangosan az első sorban vagy némán az utolsóban, otthon vagy szervezett ünnepség keretein belül, mit is jelent egymásért kiállni és politikai meggyőződéstől, politikai kifejezésmódtól és eszközöktől függetlenül, egymással ünnepelni.

Beretka Katinka

Hivatalos nyelvhasználattal megbízott tanácsos