Április 15, hétfő

Kora délután hosszabb telefonbeszélgetést folytattam Suzana Paunović igazgató asszonnyal, aki március óta vezeti az emberi és kisebbségi jogok belgrádi kormányirodáját. Paunović asszony, csakúgy mint a váratlanul és diszkréten távozó elődje a poszton, Dušan Ignjatović könnyen elérhető és a kisebbségi közösségek képviselői iránt nyitott főhivatalnok. Ez a nyitottság persze gyakran nem elegendő a gondok megoldásához, ám eme nyitottság nélkül a gondok megoldása elképzelhetetlen. Egy, az MNT-t érintő probléma viszont megoldódott: a kormány végre elfogadta azt a rendeletmódosítást, amely lehetővé teszi, hogy a nemzeti tanácsok költségvetési finanszírozása végre megfelelő nagyságrendben elkezdődhessen. Ha minden igaz, a Kormányiroda még ebben a hónapban törleszti a nemzeti tanácsoknak a felhalmozódott adósságát. Beszélgetésünk során érintettük a nemzeti tanácsokról szóló törvény esetleges módosítását is. Az igazgató asszony megerősítette, hogy az illetékes minisztérium valóban létrehozott egy törvény-előkészítő munkacsoportot, de az érdemi munka még nem kezdődött el. Állítólag a minisztérium hajlik arra, hogy a munkacsoportba a nemzeti tanácsok által delegált szakértők is helyet kapjanak. Ne szaladjunk a rúd elé, várjuk ki a történet végét, de nem árt résen lenni, hiszen az alkotmánybíróság előtt zajló eljárás bizonytalan kimenetele, és a törvénymódosítási szándék látszólag azok helyzetét erősíti, akik eddig is a nemzetiségi önkormányzás a kulturális autonómia vehemens ellenfelei voltak, akik szerint a nemzetiségeknek máris túl sok joga van Szerbiában...

Április 16, kedd

Rövid munkamegbeszélésen találkoztam Glatz Ferenc akadémikussal, a szerb-magyar akadémiai vegyes bizottság magyarországi társelnökével. Áttekintettük a II. világháború végén elkövetett kegyetlen megtorlásokat feltáró eddigi kutatások részeredményeit és a feltáró munka elkövetkező állomásait. Abban messzemenően egyetértettünk, hogy a kutatást folytatni kell, de abban is, hogy az esetleges közös államfői főhajtást követően a közvéleményt is tájékoztatni kellene a feltárt történelmi tényekről, dokumentumokról, adatokról. A kutatások ugyan sok új, megválaszolásra váró kérdést vetnek fel, de így is, a feltárt levéltári dokumentumok mentén máris alaposabb tudományos ismeretekhez jutottunk a megtorlásról, a vak bosszúról, a partizánok kegyetlenkedéseiről.

A keddi munkanap a szokásosnál is hosszabbra sikeredett. A Szekeres László Alapítvány kuratóriumának ülése a késő esti órákig tartott. Nem véletlenül, hiszen a Bethlen Gábor Alap idei kis összegű pályázatait bíráltuk el. Az ágazati szaktestületek előkészítő munkája sokban megkönnyítette a döntéshozatalt, de a gyűlés így sem szűkölködött vitákban, indulatos érvelésekben, korteskedésben. Nem is csoda, hiszen a kiosztandó negyven millió forintra sok száz egylet és intézmény pályázott, és az igényelt összeg megközelítette a kétszázmillió forintot.

Április 17, szerda

Hallgatóim egy népes csoportjával ellátogattunk az újvidéki Ítélőtáblára, az ország egyik elismerten legeredményesebb bíróságára. A célom az volt, hogy a legfontosabb vajdasági székhelyű bíróság működését maga a bíróság elnöke Slobodan Nadrljanski és közvetlen munkatársai mutassák be. A hallgatóimnak, már az első előadásaimon elmondom, a jog nem az, amit a hivatalos közlönyből megismerhetünk, hanem az, ami a kötelező szabályokból a mindennapi életben is megvalósul, az alkalmazott, a kikényszeríthető jog. Ebben a folyamatban, a jogállamban a független bíróságoknak kulcsszerepe van. Független bíróság nélkül nincs jogállam, joguralom, felelősség és rend. Ezért is tartom fontosnak, hogy a jogász hallgatóim idejében „kézbe vehessék” a paragrafusokat, „kézzel tapinthassák” meg a bíróságot, az államot, első kézből tájékozódhassanak a valós problémákról. A jól előkészített bíróságlátogatás váratlanul valódi beavatássá vált: a törvényszék elnökét a látogatás előtti napon, váratlanul felmentették tisztségéből! Igazi látlelet a jogról, független bíróságról, a valóságról.

Dr. Korhecz Tamás

az MNT elnöke