Május 13.

Eldöntöttem, hogy ez a hét más lesz. Nem veszem a szívemre a rosszindulatú megjegyzéseket és okoskodásokat, igyekszem mindenkire mosolyogni (még ha nehezemre esik is) és úgy általában, boldogabb leszek. Persze nehéz a hétfő reggelt pozitívan kezdeni, de ma még segítséget is kaptam ehhez a missziómhoz. Újvidékről, az egyik közigazgatási hivatalból telefonáltak, hogy megkapták levelünket a Tanuljunk magyarul című kétnyelvű kiadványunk terjesztésével kapcsolatban. Ilyen hívásokkor mindig kettős érzések vannak bennem, mert nem tudom, hogy üdvözlik vagy éppen támadják-e egy-egy kezdeményezésünket. Szerencsére ezúttal az előbbi történt, nevezetesen, hogy a néhány elküldött mintapéldány a magyar és szerb szófordulatokat tartalmazó mini füzetből nem volt nekik elég. A hölgy szerint annyira „cuki”, hogy mindenki örömmel használja majd a munkája során. Szóval így néz ki, amikor nem érzik fenyegetésnek a magyar nyelvet.

Sajnos, ez nem mondható el mindenkire, ahogyan azt a szabadkai beiskolázási kampány eredményei is mutatják. Az MNT aktivistái évek óta keresik fel a beiratkozás előtt álló gyerekek vegyes házasságban élő szüleit, hogy a magyar nyelvű oktatás értékeiről, pozitív pszichológiai hatásairól beszéljenek. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy különösen az észak-bácskai körzetben az erőfeszítések hiábavalónak bizonyulnak: tartja magát a téveszme, hogy magyarul nem lehet érvényesülni Szerbiában. Érdekes, hogy manapság miközben egyre több nem magyar tanul(na) magyarul (mégis csak egy uniós nyelvről beszélünk), addig egyes nemzettársak elfordulnak legfőbb nemzeti kincsüktől, az anyanyelvünktől.

Május 15.

Mindig úgy jön ki a lépés, hogy akkor kerülök sorra a jegyzetírásban, amikor a demográfiai szaktestület ülésezik. Így van ez most is. Körvonalazódnak az elképzelések, „születnek fejben a magyar gyerekek”. A néha megmosolyogtató elképzelések mögött azonban kétségtelenül jó szándék és közösségünk iránti tisztelet lakozik. Habár minden stratégia annyit ér, amennyi megvalósul belőle, talán a népesség növekedést támogató programok esetében nehezebb lesz pontos célkitűzéseket felállítani. Hiszen minden a fejekben dől el: a párkapcsolatok, a házasság, a családalapítás, majd a második, harmadik baba és így tovább.

Május 16.

Nem múlik el nap, hogy ne érdeklődnének a jogi-nyelvhasználati tanácskozásunkról: mikor lesz, lehet-e már jelentkezni, kik a meghívott előadók. A jogászfórumként is szolgáló kétnapos szeminárium idén sem marad el; egyébként június közepére várható. Sokszor azt hihetnénk, hogy az ehhez hasonló eseményeknek semmi gyakorlati haszna nincs, azonban a résztvevők visszajelzései is azt bizonyítják, kellenek az ilyen találkozók, amikor a hasonló problémákkal és nehézségekkel küzdő bíráink, ügyvédeink, közigazgatási jogászaink megoszthatják egymással a gondjaikat, választ kaphatnak a kérdéseikre – nem csak a hivatalos nyelvhasználat terén. Meg kell ismernünk egymást, hogy tudjuk, ki(k)re (nem) számíthatunk. Ezért joghallgatóink, pályakezdőink is pályázhatnak majd, hogy már időben el kezdhessék alapozni kapcsolati tőkéjüket a jövendő munkáltatóikkal. Zsúfolt, de egyben jóleső időszak ez, amikor a közösségünk kis részét vendégül láthatjuk. Remélem, a program láttán senki arcáról nem fagy le a kezdeti mosoly.

Május 17.

Péntek két óra, e jegyzet leadási határideje. A hét eleji lelkesedés még kitart. Szóval, „mosolyogni tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly - minden eshetőségre készen -, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly meggyőződésem szerint mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy.” (Janikovszky Éva)

Beretka Katinka

--------------

^{* Teréz anya gondolata}