Angi jelenti, a remény és a filmes ország
Betűméret:
2011. december 12., hétfő– Dehát nem érted, hogy az Angit azért fizetik, hogy jelentést csináljon? – erre a mondatra léptem be az irodába. Két fiatal munkatárs (nevüket elhallgatom, nehogy megbélyegezzék őket) erről beszélgetett az álmos, nehezen induló hétfő reggelben.
Összeszorult a szívem, hiába, Kelet-Európa olyan hely, ahol a jelentés szóra összeszorul az ember szíve és nem érik meglepetések, vajon ki lehet az, akiről beszélnek? Rájuk is kérdeztem. Egy újságíróról beszélgettek. Nem nyugodtam meg, a gyanú árnyéka ellepte szívemet. Egy magyarországi újságíróról – tették hozzá. Nem vajdasági, nyugodtam meg – pedig azt hitted, mi? – néztek rám fiatalosan mosolyogva (tulajdonképpen ezért hallgatom el a nevüket), az Angi jelenti című, az M1-en látható műsorról beszélgettünk – hülye címe van.
Még mindig jobb, mintha a jelentés volna az, tettem hozzá.
2011. december 12., hétfő, néhány órával később
A szokásos hétfői koordináció a Hivatalhoz fordulókkal való adminisztratív kapcsolattartás módozatairól szólt. Közben az jutott eszembe, hogy Kelet-Európában szakértőből, elégedetlenkedőből és időből van a legtöbb.
Ha az elégedetlenkedő szakértők idejük töredékét szakértői munkájuk és (helyzet)jelentésük megírása helyett megoldásokra fordítanák...
2011. december 13., kedd
Dudás Károly átvette Budapesten – ,,hazám fővárosában” ahogyan ő fogalmazott – a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, amit követően a szabadkai főkonzulátuson Korsós Tamás főkonzul által szervezett fogadás keretében ünnepelt meg. Rendhagyó volt az ünnepség és a helyzet, hiszen Dudás Karesz maga ragaszkodott ahhoz, hogy Budapesten vehesse át a díjat. Milyen sokan vannak, akik ott élnek, de egyetlen pillanatra sem tekintik /tekintették fővárosuknak Budapestet. Dudás pedig következetesen, folyamatosan, dacosan, rokon- és/vagy ellenszenvesen mindig így beszélt.
Viszont nem ír regényt. És ez baj. Lehet, hogy sokaknak nem tetszene a Matuska-regény, ha végre megírná. És sokaknak meg tetszene. De nem ez számít.
Ennek kapcsán az jutott eszembe, most, hogy hatvan éves lesz a Kanizsai Írótábor, jó volna, ha valaki venné a fáradtságot és magnóval körüljárná az írókat: a mostani hetven-, hatvan-, éveseket, ötveneseket, negyveneseket, harmincasokat.
Vagy az derülne ki, hogy véleménykülönbségeik ellenére is leültek egy asztalhoz, megjelentek ugyanazon termekben/rendezvényeken/kiállításmegnyitókon, vagy az derülne ki, hogy ilyesmi nem fordulhatott elő. Mert akkor mindannyian ugyanazt gondolták. (Ami természetesen butaság, finoman szólva lódítás.)
Természetesen magam is azt gondolom, hogy az írótábor így, ebben a formájában – nevezzük írók nélküli írótábornak vagy egy szűk, kizárólag politikailag motivált találkozóhelynek – nem jó.
De attól még a kérdés, kérdés marad: képesek vagyunk-e vélemény és világlátásbeli különbségeink ellenére közössé tenni egy hatvan éves rendezvényt.
Ha Dormán Lászlónak fotókiállítása volna – az aranykorról, a nyolcvanas évekről, amikor még mindenki eljött, aki írt és még senki nem hagyta el az országot – megjelennének-e a megnyitón a fotók még élő szereplői.
Az a reményem, hogy igen.
2011. december 14., szerda
A Kulturális Bizottság ülésén elfogadásra került a kultúra jövő évi munkaterve. Az egyebek alatt Siflis Zoltán elnök beszámolt arról, hogy napokon belül elfogadják a filmtörvényt, amiről sem közvita nem volt, sem szakértőkkel való egyeztetés. A miniszter szerint – ezt már a B92 hírportálján olvastam – ez egy rendben lévő törvény lesz.
A magam részéről nem kételkedem, nem láttam a törvényt. Azonban nem tudom, mit szólnak ehhez a nyilvánosságra és a szakértők bevonására oly sokat adó szakértők. Vajon hangot adnak-e elégedetlenségüknek? Vagy azt csak a közösségi ügyeink kapcsán teszik.
Lovas Ildikó
2014. szeptember 30.A héten Zentán és Újvidéken bemutatásra került az MNT elmúlt négy éves munkájáról megjelentetett kiadvány. Négy év egy ember életében sem túl hosszú idő, nem beszélve erről egy nemzeti közösség esetében. Túl közel is vagyunk még ahhoz, hogy már történelmi mérleget vonjunk, ennek ellenére...
2014. OKTÓBER 5.
[ 10:52 ]
Szeptember 22.Egyes amerikai iskolákban a tanulókat már nem tanítják kézzel írni, csak a számítógépen gépelni, de a mi vidékünkön is megtörténik, hogy a gyerek még beszélni sem tud, de biztonsággal kezeli az érintőképernyős „okos” mobiltelefont. Szerethetjük vagy nem a technika ilyen mértékű térnyerését a...
2014. SZEPTEMBER 29.
[ 9:23 ]
Szeptember 17.-18., szerda-csütörtökLassan de kialakulni látszik a nemzeti tanácsi választásokon indulók sora. Rácz Szabó László a Magyar Polgári Szövetség elnöke, az MNT tagja sajtótájékoztatón jelentette be, hogy pártja nem indul az október 26-i választáson, ezzel szemben Vass Tibor, ugyancsak az MNT tagja, a Magyar Liga...
2014. SZEPTEMBER 20.
[ 9:40 ]



A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár




