1. felvonás (lehet, hogy előtte is volt még sok)

1945 után az iparosodás mindenkinek „feladata” volt, így jöttek létre a most magyarkanizsai volt kaszárnyaként titulált területen a Katex textilipari és a Lecsónak csúfolt konyhakerti növényeket feldolgozó vállalatok. Az öreg (magyar)kanizsaiak már akkor azt állították: elátkozott a hely. A gyárak „sikeresen” tönkre is mentek.

2. felvonás

A 70-es években az építőipari kombinátus (GIK „Budućnost”) nemcsak, hogy gyorsan fejlődött, a valamikori Jugoszlávia egyik legeredményesebb vállalata lett. A központja odakerült a ma volt kaszárnyának titulált területre, a nyolcvanas évek elejéig itt építették fel a számítógép-központot és egy – az akkori viszonyok között legmodernebbnek számított – szabadtéri összeszerelő csarnokot.

3. felvonás

Hogy, hogy nem a 80-as évek végéig tönkrement Magyarkanizsa legnagyobb és legperspektivikusabb vállalata (a verebek azt csiripelik: tönkretették). A számítógép-központból egyszer csak katonai ügyosztály lett.

4. felvonás

1992 áprilisa: a baranyai hadszíntérül visszavont páncélosok „elfoglalták” a területet, amit az követett, hogy az akkori községi elnök és a községi Végrehajtó Tanács elnöke „önként” eladták a Jugoszláv Néphadseregnek. A szerződésben sok minden volt, de a kifizetésekből egyértelműen látszik kb. 96.000,00 német márkának (a márka megszűnésekor ha átváltják, akkor 48.000,00 eurót ért volna) megfelelő dinárösszeget kapott az önkormányzat, míg az ugyancsak szerződésben található útépítések, karbantartások, híd elkészítése stb. egyszerűen elmaradtak.

5. felvonás

A Jugoszláv Néphadsereg a Katex, Lecsó, „Budućnost” sorsára jutott (tényleg elátkozott ez a hely?), a 2000-es évek elején kiköltözött a Jugoszláv Néphadsereg (igaz, akkor már a Kis-Jugoszlávia, azaz a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság – vagyis a Szerbiából és Montenegróból álló átmeneti államszerűség – fegyveres ereje volt csak).

6. felvonás

A hadsereg értékesíteni akarta a „tulajdonát”, és mivel az magyarkanizsai önkormányzat mindenféleképpen vissza szerette volna szerezni ezt a területet, tárgyalásokba kezdettek. A tárgyalások azért szakadtak meg, mert az önkormányzat csak a kapott 48.000,00 eurónyi összeget kívánta fizetni, a hadsereg meg – ki tudja, milyen becslés alapján – 160.000,00 eurót követelt az ingatlanért.

7. felvonás

Két és fél évi tárgyalást követően 2010 Karácsonyán az önkormányzat bejelentette, hogy visszavásárolta a kaszárnyát, amihez 80.000.000,00 dináros (az akkori ár szerint 750.000,00 euró) hitelt kellet felvenni. A hitelt biztosító bank képviselőjének és a területet valamikor eladó végrehajtó tanácsi elnöknek van-e valamilyen köze egymáshoz, ki kell deríteni.

8. felvonás

2011-ben az önkormányzat 99 évre bérbe szerette volna adni az itt található ingatlanegyüttest, de a rosszmájúak szerint, a kutya sem ugatta meg a tendert.

9. felvonás

2013, azaz napjaink. Az önkormányzat bizottságot hozott létre, hogy értékesítse az emlegetett ingatlanegyüttest, a kikiáltási árat 900.000,00 euró értékben határozta meg. Igaz, első körben a horgosi ipari parkkal együtt (összár 1.503.000,00 euró), a második körben külön-külön, a harmadik körében pedig már „csak” 750.000,00 euróért (nem ismerős ez a szám?) szeretnék értékesíteni.

10. felvonás

Fogadjunk, hogy nemcsak 10., hanem még sokadik felvonás is lesz!

Balla Lajos

Oromhegyes,

November 29. utca 44.