Újvidéki farsang
2012 a külhoni magyar óvodák éve
Betűméret:
Így utólag is fontosnak tartom megírni tapasztalatainkat egy olyan rendezvényről, amely időben már régen lefutott, de tartalma időt álló, és megszívlelendő. Különösen most, amikor 2012 a külhoni magyar óvodák éve.Az újvidéki Nasa Radost Iskoláskor Előtti Intézmény Dunavirág Óvodája és a Vajdasági Magyar Óvodapedagógusok Egyesülete közös farsangi szokásokat megelevenítő rendezvényt szervezett 2012. február 25-én. Helyszíne, a Dunavirág Óvoda épülete és a hozzá tartozó szabadtéri terület (Ciril és Metod utca).
Az újvidéki magyar tannyelvű óvónők több éven keresztül figyelemmel kísérik az egyesület munkáját, rendszeresen részt vesznek a továbbképzéseken, ami úgy tűnik, mégsem volt hiábavaló. Ezen a rendezvényen alkalmunk volt megtapasztalni, hogy nem csak szemlélői a képzéseknek, hanem mindazt, amit ott elsajátítanak saját környezetükben fel is dolgozzák.
A rossz időjárás kicsit hátráltatta a bemutató időpontját, hiszen idén a farsang – magyar szokás szerint – február 19-én véget ért. Mégis, több indokból kifolyólag eltekintettünk a szigorú hagyományok betartásától, mert az óvodások óvónőikkel karöltve heteken át készültek a bemutatóra. Így utólag is csak azt mondhatjuk: nagy kár lett volna nem megtartani, csak azért, mert néhány nappal túlléptük a hagyományos keretet.
Mi is a lényege a farsangi szokásoknak, különösen a farsang farkának? Ez egy ősi téltemetési kultusz, elbúcsúztatjuk a telet, száműzzük a hideget.
Az Egyesület autóbuszt indított a Tisza mentén Újvidékre, amely útközben felszedte a résztvevőket, s így megkönnyítve a közlekedést, tömegesebben lehettek szemtanúi a téltemetésnek. Akik más irányból jöttek, azok személygépkocsijukkal érkeztek a helyszínre. Így a látogatók, azaz a résztvevő óvónők száma meghaladta 70 főt.
Szeretném kihangsúlyozni – s ezért is fogtam tollat - fantasztikus élményben volt része azoknak, akik feláldozták a szombatjukat, s ellátogattak Újvidékre.
Az újvidéki óvónők szakmailag ötösre vizsgáztak. Amit bemutattak a kisgyermekekkel, az mind hiteles forrásból fakadt. A téltemetés messze elkerülte náluk a karnevál jelleget. A gyermekek által ügyesen megformált maszkok egyszerűek, könnyen elkészíthetőek voltak, s hasonlítottak az ilyen alkalmakkor szokásos ijesztő alakokra.
A télűző hangszereket is az óvodában készítették, mondanom sem kell, ezt is közösen a gyermekekkel.
A műsor előtt farsangi vásár keretében –szintén a gyermekekkel közösen – árulták a szülők és nagyszülők által sütött sokféle fánkot, a pattogatott kukoricát, az aszalt gyümölcsökből készült kompozíciókat. Ebben az óriási kavalkádban, mivel szűkös volt a helyszín, mindenki hihetetlen türelemről tett tanúbizonyságot. Elsősorban a felkészítő óvónők, őket pedig a szülők követték tapintatos odafigyelésükkel, segítőkészségükkel megspékelve. Bizony, a vendég óvónők közül volt, aki megjegyezte, hogy náluk már régen kifejezésre juttatták volna türelmetlenségüket, elégedetlenségüket a szülők. Itt, úgy is mondhatnám, mindenkiben volt egy nagyfokú alázat, tapintat a gyermekek és óvónőik iránt.
A bemutató foglalkozásról azért is szólnom kell, mert az interjúk, a riportok elsiklanak a legfontosabb tényezők mellett: mindent hiteles forrásból merítettek az újvidéki Dunavirág óvoda óvónői. Sokévi tapasztalatukat gyűjtötték össze, s nem kavalkádot, nem karnevált rendeztek, hanem néphagyományainkon alapuló, a gyermek értelmi szintjének megfelelő farsangfarkát mutattak be.
Ritkán látunk olyan gyermekjátékokat, ahol külön választják a fiús és a lányos játékokat, hiszen magyar gyermekjátékaink ezeket nagyon is megkülönböztetik. Ritkán tapasztalunk olyan egybeforrt előadást, ahol a kiscsoportosoktól az iskola-előkészítősökig egymásra épülő játékfüzérrel olvadnak egybe a magyar tannyelvű óvodai csoportok.
Gyönyörű volt a kisfiúk testtartása, a kéztartás. A már elfeledett csujjogatók hallatán mindenki papírt, ceruzát ragadott, hogy gyorsan megörökítse magának az újvidéki óvónők gyűjtését, merthogy a szó elszáll, a semmibe vész.
A gyermek-táncház, amelyet Lukács Imre koreográfus és felesége irányított minden kedve kis óvodást becsalogatott a körbe.
A kiszebáb-égetés az udvaron, már csak a csúcsa volt ennek a gyönyörű rendezvénynek. Köszönet és tisztelet illeti meg a szülőket, nagyszülőket, akik igazán szép számban megjelentek az ünnepségen és jelenlétükkel, valamint fánk-költeményeikkel megtisztelték az óvónők munkáját.
Köszönjük a Dunavirág intézmény vendégszeretetét, a gazdag reggelit, a pompás ebédet, amelyben részesítették a megjelent hetven vidékről érkezett óvodapedagógust.
S végül álljon itt azoknak az óvónőknek a neve, akik mindezt teljes szívükből szeretettel, nagy odaadással készítették: Petrovity Eszter (főszervező), Falb Melinda, Sági Ilona, Lelik Teréz, Takács Gabriella és Hipik Margit.
További hiteles magyar népszokásokat megelevenítő foglalkozásokat hívjatok éltre a jövőben is. Gratulálunk!
Szőke Anna
Ismét egy csodás, gyermekkacajtól hangos hetet zárt a Hunyadi János Általános Iskola, ugyanis október első hetében került megrendezésre a gyermekhét.Ezen a héten minden a gyerekekért van. Nincs felelés, és házi feladat is csak módjával. Ami még ennél is fontosabb, a programot is maguknak állíthatják össze. Így...
2017. OKTÓBER 7.
[ 11:32 ]
Szeptember elsején a Hunyadi János Általános Iskola újra megnyitotta színes kapuit tanulni vágyó diákjai előtt. A gyerekek kis csoportokban állva beszélgettek a nyaralásról, a táborokról, megannyi életre szóló élményről. Ezen a napon hivatalosan is véget ért a hosszú nyári szünidő, kezdetét vette egy új, másféle...
2017. SZEPTEMBER 2.
[ 7:12 ]
A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének szervezésében a hetedik Gion-tábort tartották az elmúlt hét folyamán az újvidéki Apáczai Fiúkollégiumban. A Gion Nándorról elnevezett egyhetes ingyenes táborba a tavalyi olvasási verseny döntőjében elért eredmények alapján juthattak be az általános iskolák tanulói. Az első...
2017. JÚLIUS 30.
[ 18:14 ]



A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár




