A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Ünnep, politika és költészet
Betűméret:
Így találkozik múltunk és jelenünk, az irodalmi hagyomány és az irodalom jelene, ahogy ez rendjén van, lévén hogy múlt és jelen szétválaszthatatlanul összetartozik művészetben éppen úgy, mint a mindennapi élet tekintetében, kiemelten a nemzet(iség) sorsát illetően, ami elsősorban a politika hatáskörébe tartozik, s amit történelmünk ezen ünnepén nemhogy elhallgatni nem lehet, de nem is szabad.
Erre gondolok, miközben a gazdag ünnepi programkínálatot böngészem, s közben óhatatlanul is az jut eszembe, vajon a szónoklatokban szó esik-e, s hogyan mai valóságunkról. Mert szép emlékezni, felemelő gesztus ünnepelni, de elmulaszthatatlan nem gondolni a jelenre, sőt a jövőre is. És nem is csak azért, mert az egykori nagy nap és folytatása elsősorban politikai jellegű volt, amint erre a Petőfi-versek mellett, a legfontosabb dokumentumaként számon tartott, Mit akar a magyar nemzet alcímű Tizenkét pont félreérthetetlenül utal. A pontok között ugyanis az akkori nemzeti aktuálpolitikai kérdések mellett olyanok is helyet kaptak, amelyek hosszú távon, napjainkig fontosak, érvényesek. Gondoljunk csak a mostanság különösen időszerűvé lett, nem éppen ok nélkül kérdésessé tett sajtószabadságra, melyről Petőfi korabeli naplójának első lapján ez olvasható: „Szabad a sajtó!... […] Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtóról a bilincs”, vagy a szabadelvűségre, amin az önálló gondolkodásra való jog és ennek kimondásának joga egyaránt értendő, akárcsak a nemzeti(ségi) önrendelkezés és az egyéni szabad akarat. Mindaz, ami ezzel összefüggésben van, s ami sajnos inkább örök vágy, mint elért valóság volt és maradt, napjainkig.
Vajon szó esik erről, ilyesmiről azokon az ünnepi rendezvényeken, melyeken koszorúzás, istentisztelet mellett a politika is megszólal? És ha igen, akkor milyen retorikát használ a politika? Megoszt vagy összehoz? Tudja-e, figyelembe veszi-e, hogy a 164 évvel ezelőtti események sikerének egyik titka az adott cél érdekében történt érdekegyesítés volt? Tudunk-e ma mi is, itt ebben a kis, de igencsak megosztott térségében a világnak, hasonlóan gondolkodni és viselkedni? Beszélnek-e politikusaink, elsősorban ők az ünnepi rendezvény szónokai, napjaink gondjairól is, a szegénységről, a munkanélküliségről, a létbizonytalanságról?
Egyáltalán nem csupán költői kérdés, hogy tud-e a politika legalább most a kisebbség egészében gondolkodni, mivel az utóbbi évek, sőt hónapok és napok tapasztalata nem ezt igazolja.
Szép gesztus Petőfire és Kossuthra hivatkozni, a nemzet nagy és hősi tettére utalni, hivatkozni, de ez puszta üres alkalmi retorika marad, ha mi magunk képtelenek vagyunk a példákat követni.
De hogy a politika részéről ne érje szó a ház elejét, megemlítem, vajon irodalmunk, elsősorban költészetünk folytatja-e és hogyan azt a hagyományt, melynek a Hymnus és a Szózat mellett a Nemzeti dal az egyik pillére, amely úgy szól a nyilvánossághoz, sőt teremt nyilvánosságot, hogy célvers ugyan, de ugyanakkor költészet is. S ezzel összefüggésben azt sem lenne érdektelen megvizsgálni, van-e politikai költészetünk, ha igen, milyen, ha nincs, miért nincs.
Gerold László
Ahhoz, hogy legyen életképes drámairodalom, közös kiadói és színházi figyelem kell, amire az utóbbi időben nem igen volt példa. Éppen ezért örvendetes, hogy Terék Anna nemrégen megjelent drámakötetét a szerző új drámájának tanyaszínházi bemutatója követte. Igaz, a három drámai szöveget tartalmazó (külsőre...
2016. AUGUSZTUS 11.
[ 16:06 ]
Nem hiszem, hogy olvastam valaha is szomorúbb, lehangolóbb könyvet Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójánál.Alább erről a könyvről próbálok írni. Nem kritikát, nem is recenziót, csak néhány fésületlen mondatot.Nem sokkal egy évre rá, hogy bejelentette, hasnyálmirigyrákja van, májáttéttel, július 14-én meghalt...
2016. JÚLIUS 27.
[ 16:47 ]
Az alábbi rövid portréval az egy évszázaddal ezelőtt (1916. július 16-án) született Pataki Lászlóra szeretnék emlékezni, úgy, ahogy a színészre, a színházi emberre – mert Pataki László rendező is, színészpedagógus is volt – legillőbb emlékezni: az életet jelentő szerepei, alakjai felidézéseivel. Mert a...
2016. JÚLIUS 10.
[ 15:05 ]
