A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Örkény 100
Betűméret:
Az történik, aminek történnie kell, ha olyan íróra emlékezik az irodalom, aki által a magyar Molnár Ferenc után ismét ismert lett a világban, s aki egyperceseivel műfajt teremtett.
S mi történt Örkény-ügyben nálunk?
Szinte semmi. Csak azért „szinte”, mert nem tudok róla, s ezért nem merem kijelenteni azt, amit gyanítok, hogy „semmi”. Holott lenne rá okunk.
Csupán emlékeztetőként hozom fel: a Szabadkai Népszínház modern repertoárjában Mrożek, Behan, Schisgal, Camus, Sartre szövegei mellett már a pesti ősbemutató évében színre került Virág Mihály rendezésében a Tóték, melyben az Őrnagy szerepében vendégként néhányszor a színészkirály Latinovits Zoltánt is volt alkalmunk látni, s ami több mint egy emberöltő után, Znamenák István rendezésében ismét repertoárra került. A vajdasági Tóték-blokkot a két szabadkai előadás között 1987-ben az Örkény-specialista Székely Gábor rendezésében készült újvidéki változat egészíti ki. A mintegy három és fél évtized alatt látható három Tóték kiváló alkalom lenne színjátszásunk változásának vizsgálatára, amivel sajnos adósak vagyunk. Akárcsak az Újvidéki Színház első (rendező: Vajda Tibor), majd az avatást harminc évvel követő második Macskajáték (rendező: László Sándor) összevető vizsgálatával. Mindkét esetben színháztörténeti alkalmat hagyunk kihasználatlanul. De a centenárium alkalom lenne arra is, hogy felidézzük az Örkény-opusnak a Kádár-rendszer cenzúrájától megnyomorított Forgatókönyvet elsőnek színre vitt s mint ilyen merész gesztusnak tekinthető újvidéki előadást (rendező: Ljubisa Georgijevszki), valamint a balkáni horror-show éveiben ugyanitt kiváló érzékkel aktualizált Pisti a vérzivatarban című remekművet (rendező: László Sándor). Minderre azért is szükség lenne, hogy alkalmat adjunk a magyarországi recepció mulasztásának pótlására, tudomásul vegyék a vajdasági Örkény-kultuszt. Ugyancsak nem lenne érdektelen begyűjteni a Tóték délszláv előadásainak kritikáit, játszották többek között Újvidéken, Belgrádban az Atelje 212-ben, Kikindán, Kargujevácon, Tuzlán, Szarajevóban, Nova Goricán.
Az igazi tisztelgés persze az lenne, ha új előadás születne bármelyik Örkény-drámából vagy az egypercesekből. Hogy erre sor kerül-e, arra vonatkozóan nincsenek ismereteim, ahogy arra sem, hogy a Vajdasági Színházi Múzeum őszre tervezett Tóték-kiállításán kívül egyébbel mi is hozzájárunk-e ehhez a jelentős írói/színházi évfordulóhoz.
Gerold László
Ahhoz, hogy legyen életképes drámairodalom, közös kiadói és színházi figyelem kell, amire az utóbbi időben nem igen volt példa. Éppen ezért örvendetes, hogy Terék Anna nemrégen megjelent drámakötetét a szerző új drámájának tanyaszínházi bemutatója követte. Igaz, a három drámai szöveget tartalmazó (külsőre...
2016. AUGUSZTUS 11.
[ 16:06 ]
Nem hiszem, hogy olvastam valaha is szomorúbb, lehangolóbb könyvet Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójánál.Alább erről a könyvről próbálok írni. Nem kritikát, nem is recenziót, csak néhány fésületlen mondatot.Nem sokkal egy évre rá, hogy bejelentette, hasnyálmirigyrákja van, májáttéttel, július 14-én meghalt...
2016. JÚLIUS 27.
[ 16:47 ]
Az alábbi rövid portréval az egy évszázaddal ezelőtt (1916. július 16-án) született Pataki Lászlóra szeretnék emlékezni, úgy, ahogy a színészre, a színházi emberre – mert Pataki László rendező is, színészpedagógus is volt – legillőbb emlékezni: az életet jelentő szerepei, alakjai felidézéseivel. Mert a...
2016. JÚLIUS 10.
[ 15:05 ]
