A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Egy meseantológia kapcsán
Betűméret:
A mesekönyv szellemi létszükséglet. Belépő az irodalomba, a könyvek világába. S nem csak ez, ennél sokkal több. A mesék felszabadítják a fantáziát, a bennünk levő játékösztönt, viselkedni nevelnek (bár a túlzott pedagógiai szándék nem előnyös!), a rajzos mesék pedig ízlésre is taníthatnak. Sok múlik tehát azon, milyen mesekönyvekkel találkozunk először, kezdjük ismerkedésünket az irodalommal. Mert, ahogy a mesék lehetnek kedvcsinálók, olvasóvá nevelők, ugyanúgy akár el is riaszthatnak a könyvtől, az olvasástól. És a mesék, a mesekönyvek helyzetét csak nehezíti az a rajzfilmáradat, ami a tévéből zúdul a gyerekekre. Nincs könnyű helyzetben az, aki meseírásra vállalkozik. Ismernie és tiszteletben kell tartania a mese műfaji ismérveit, elsősorban felépítését, ugyanakkor pedig arra kell törekednie, hogy a történet érdekes legyen. Mozgassa meg a képzeletet, de érezzük a valósághoz való kötődést is. A mesét ne kitaláljuk, hanem rátaláljunk a valóság mesévé formálhatóságára. Vagy ahogy valahol olvastam: „a meséket nem kell költeni, hanem az ember kinyújtja a kezét, és kifogja őket a levegőből”.
Ez a szándék ismerhető fel a Hihetetlen mesék című kötet legtöbb meséjében. Elsősorban a szereplők és a helyszínek kiválasztásában. A díjazott meseciklus szereplői egy régi szekrény mélyén felejtett tárgyak, egy-egy dugó, kajla gomb, elkallódott zokni, ruhamoly, kisegér s három lerágott almacsutka, meg egy titkot rejtő doboz, illetve az ebből előkerülő, naponta egy-egy mesét mondó Hihetetlen Mesék Könyve. De íródott mese buszokról, az eurókrémes palacsintáról, a kakukkos óráról, vagy egy zavart keltő zokniról is. Hasonlóképpen főszerepet kap napjaink legkedvesebb játékszere, a számítógép is, melyről szerintem a kötet legjobb meséje íródott. A Meddig ér egy veréb? című ciklus szereplői madarak, kutyus, cica, más meséké róka, pók, pillangó, vadmalac.
Ha nem tévedek, ehhez hasonló mesekönyv, Érik a mese címmel, jó három évtizede, 1981-ben jelent meg. Előtte, 1969-ben pedig a Törökszegfű. Mindhárom esetben, ahogy ez illik, a Jó Pajtás kezdeményezésére. Előbb is, most is ismert és ismeretlen szerzők küldték be szövegeiket. Bízom benne, nem a nosztalgia szólal meg bennem, amikor úgy vélem, a két előző antológia sikerültebb volt a mostaninál. Magyarán: jobb szövegeket tartalmaznak. A Hihetetlen mesék könyve a kötet egészét és az egyes szövegeket is tekintve, egyenetlenebb színvonalú. Ez annak ellenére mondható, hogy a mesék, főleg a díjazottak, remek ötletekből születtek, hogy a műfaj esetében a többnyire rendhagyó abszurd hangot megszólaltató Helán Csibe című ciklus darabjai modernebb beszédmódot hoznak a hagyományos mesediskurzusba ragadt, olykor, az ismert mesekellékek túlzott halmozásakor, csak halványabb utánzatoknak tűnő szövegek ellenében.
Mi változott? Mi változtunk, vagy most másféle meséket kell írni, mint három-négy évtizeddel ezelőtt? Ennek utánajárni, érdekes kutatási téma lehetne. Akárcsak annak, hogy az előző két antológia 15-15.000 példányban jelent meg, a mostani pedig ezerben. De ez már olvasásszociológiai téma, amivel errefelé senki sem foglalkozik. Az viszont talán a kifejezetten alacsonyabb példányszám ellenére sem lehet kérdéses, hogy meseantológiákra szükség van, ahogy gyermekvers-antológiákra is. Ezek nyitják meg a gyermeki érdeklődést a könyv, az irodalom iránt. S ezért, ha nem is hibátlanok, legyenek.
Gerold László
Ahhoz, hogy legyen életképes drámairodalom, közös kiadói és színházi figyelem kell, amire az utóbbi időben nem igen volt példa. Éppen ezért örvendetes, hogy Terék Anna nemrégen megjelent drámakötetét a szerző új drámájának tanyaszínházi bemutatója követte. Igaz, a három drámai szöveget tartalmazó (külsőre...
2016. AUGUSZTUS 11.
[ 16:06 ]
Nem hiszem, hogy olvastam valaha is szomorúbb, lehangolóbb könyvet Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójánál.Alább erről a könyvről próbálok írni. Nem kritikát, nem is recenziót, csak néhány fésületlen mondatot.Nem sokkal egy évre rá, hogy bejelentette, hasnyálmirigyrákja van, májáttéttel, július 14-én meghalt...
2016. JÚLIUS 27.
[ 16:47 ]
Az alábbi rövid portréval az egy évszázaddal ezelőtt (1916. július 16-án) született Pataki Lászlóra szeretnék emlékezni, úgy, ahogy a színészre, a színházi emberre – mert Pataki László rendező is, színészpedagógus is volt – legillőbb emlékezni: az életet jelentő szerepei, alakjai felidézéseivel. Mert a...
2016. JÚLIUS 10.
[ 15:05 ]
