A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Könyv(ek) és fordítás(ok)
Betűméret:
Mindhárom kötetről illene, sőt kellene írni. Elsősorban talán fordításkritikai szempontból. Sajnos, errefelé ez a „műfaj” szinte ismeretlen. Nincsenek szakembereink. Igaz, olykor-olykor megjelennek írások egyik-másik könyvünk szerb fordításáról, de szerzőik a felszínen kapargatnak, formális összehasonlítást végezve inkább az alaki egyezésekre és eltérésekre figyelnek, s nem foglalkoznak a művek és a fordítások irodalmi, stiláris vonatkozásaival, mintha erre felkészületlenek lennének. Holott ez a három kötet valóban gazdag anyagot kínál az efféle vizsgálódásra. Kivált Hevesi András nyelvi szempontból remek regénye, melyet a szerb irodalmi kritika fölöttébb szép fogadtatásban részesített.
Hevesi András regénye, annak ellenére, hogy a közelmúltban immár, ha jól számolom, negyedik magyar kiadását vehette kézbe az olvasó, inkább az elfelejtett, mint a folyamatos szakmai és olvasói figyelem tárgya. Pontosabban időnként, olykor több évtizedes kihagyások után, fedezik fel. Holott többet érdemel. Mindenekelőtt elegáns, szép stílusa okán. Jó olvasni!
Párizs német ostromában fiatalon elhunyt Hevesi ugyanis vérbeli filológus, amint ezt regénye is tanúsítja. Ritkán olvashatunk ilyen könnyedséggel, gördülékenységgel írt mondatokat, melyekben minden szónak, fogalomnak súlya, biztos helye van, amit a kiváló fordítás is alátámaszt. „Csak a jó és megfelelő szavak világosítanak fel arról, milyen szakadékok felett egyensúlyozol” – írja Hevesi, aki élete során valóban szakadékok felett volt kénytelen egyensúlyozni. A harmincas évek életrajzírási lázában született, tökéletes mondatokkal kifejezett pontos és mély (ön)lélekrajzi Párizsi eső egy lelkileg hajótörött, helyét, boldogságát nem lelő férfi regénye, ahogy erről az írót jól ismerő Simon de Beauvoir izgalmas könyve, az Egy jóházból való úrilány emlékei is tudósít s amit a szerb kiadás okosan függelékként közöl. De idézzük tovább Hevesit, aki íróként regénye egyik hősét ekképp mutatja be: „A szavak pontosan, kerekre csiszolva törtek elő a szájából, minden mondata tökéletes volt, arányos, epigrammatikusan tagolt, nyomdaképes”. És ennek a Párizsi eső megannyi ékes bizonyítékát nyújtja. Például: „..Melában az volt ellenállhatatlanul vonzó, hogy arca törött ibrikhez hasonlított”…; „ …üde és egyszerű csókokat adtunk egymásnak, mint a frissen fejt tej…”; … Csipegettem a csókokat…”; … Mela határtalanul mulatságosnak találta, hogy a leghajmeresztőbb késések után is a megbeszélt helyen talált, mint egy cserép muskátlit”, stb., stb. Hát nem remek?! Az efféle filológus ínyencségek visszaadásának vizsgálatára gondoltam, amikor mélyebb szakmai fordításkritika hiányára utaltam.
Jó, hogy szerb fordításban megjelent a Párizsi eső, legalább így érintőlegesen szó eshet róla. S az sem hagyható említés nélkül, hogy a Pariska kiša, hogy a fordítás címe se maradjon ki, annak a regénysornak az egyik fontos állomása, amely az utóbbi években a szerb kritika és olvasók számára a harmincas évek magyar irodalmát a felfedezés erejével közvetíti, amint ezt a kissé talán túlfavorizált Hamvas-opust ellensúlyozandó Kosztolányi Dezső-, Szerb Antal- vagy Márai Sándor-fordítások, s ezek kedvező fogadtatása tanúsítja.
Gerold László
Ahhoz, hogy legyen életképes drámairodalom, közös kiadói és színházi figyelem kell, amire az utóbbi időben nem igen volt példa. Éppen ezért örvendetes, hogy Terék Anna nemrégen megjelent drámakötetét a szerző új drámájának tanyaszínházi bemutatója követte. Igaz, a három drámai szöveget tartalmazó (külsőre...
2016. AUGUSZTUS 11.
[ 16:06 ]
Nem hiszem, hogy olvastam valaha is szomorúbb, lehangolóbb könyvet Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójánál.Alább erről a könyvről próbálok írni. Nem kritikát, nem is recenziót, csak néhány fésületlen mondatot.Nem sokkal egy évre rá, hogy bejelentette, hasnyálmirigyrákja van, májáttéttel, július 14-én meghalt...
2016. JÚLIUS 27.
[ 16:47 ]
Az alábbi rövid portréval az egy évszázaddal ezelőtt (1916. július 16-án) született Pataki Lászlóra szeretnék emlékezni, úgy, ahogy a színészre, a színházi emberre – mert Pataki László rendező is, színészpedagógus is volt – legillőbb emlékezni: az életet jelentő szerepei, alakjai felidézéseivel. Mert a...
2016. JÚLIUS 10.
[ 15:05 ]
