A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Szabad/nem szabad?
Betűméret:
A darab próbáján készült felvételt Hajdú Tamás készítette
Bár ez nem a reklám helye, nem állhatom meg, hogy ne mondjam el: a napokban magam is éltem a Figaro házassága kínálta időszerűsítéssel. Azon a tribünön a független újságírók klubjában, ahol a vajdasági magyar sajtó helyzetéről szervezett találkozón a Naplókör mutatkozott be, felszólalásomat a közeli színházi bemutatóra is utalva, a Figaro házasságára való hivatkozással kezdtem. Nevezetesen arra a monológra utaltam, amit a címszereplő a darab vége felé mond, s melyben közli, hogy miután sokféle mesterséget és hivatást kipróbált, úgy határozott, újságíró lesz. Erre ösztönzést is kapott, lévén, hogy „törvényt hoztak a szabad áruforgalomról, beleértve a sajtótermékek szabad forgalmát is”, amin nem csak az eladás, az értékesítés értendő, hanem a szabad szókimondás is. Feltéve, feltételek törvények esetében törvényszerűen mindig vannak, azért törvények, ha nem ír „sem a kormányzatról, sem a vallásról, sem a politikáról, sem a közerkölcsökről, sem a nagyfejűekről, sem a hiteltestületekről, sem az operáról, sem a többi látványosságról, sem senki olyanról, aki fontosnak tart valamit”, akkor szabadon beszélhet, s ezt szabadon kinyomtathatja, „két vagy három cenzor felügyelete alatt”.
Hát semmi sem változott bő két évszázad alatt?!!
Illetve: Beaumarchais vígjátéka semmit sem veszített aktualitásából. S hogy nincs új a nap alatt, arra vonatkozóan a francia szerző nem véletlenül idegen, spanyol földön játszódó, így otthon is elfogadható szövegei a fenti idézet mellett még számos utalást tartalmaznak. Nem kell több, csak aktivizálni kell a hatalom, a politika, a közerkölcs, az elszegényedés, a kulturálatlanság, az egyház számlájára tett megjegyzéseket, s máris echt mai szöveg szólít meg bennünket a színházban. Bizonyításul íme egyetlen csípős mondat: „A hatalom gyűlöli a népet, a nép gyűlöli a hatalmat, és mindkettő gyűlöli a kultúrát”.
Ennyit akár előzetesként is, bár nem annak szántam. Aztán, hogy mi sül ki belőle, szombat este kiderül(t).
Gerold László
Ahhoz, hogy legyen életképes drámairodalom, közös kiadói és színházi figyelem kell, amire az utóbbi időben nem igen volt példa. Éppen ezért örvendetes, hogy Terék Anna nemrégen megjelent drámakötetét a szerző új drámájának tanyaszínházi bemutatója követte. Igaz, a három drámai szöveget tartalmazó (külsőre...
2016. AUGUSZTUS 11.
[ 16:06 ]
Nem hiszem, hogy olvastam valaha is szomorúbb, lehangolóbb könyvet Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójánál.Alább erről a könyvről próbálok írni. Nem kritikát, nem is recenziót, csak néhány fésületlen mondatot.Nem sokkal egy évre rá, hogy bejelentette, hasnyálmirigyrákja van, májáttéttel, július 14-én meghalt...
2016. JÚLIUS 27.
[ 16:47 ]
Az alábbi rövid portréval az egy évszázaddal ezelőtt (1916. július 16-án) született Pataki Lászlóra szeretnék emlékezni, úgy, ahogy a színészre, a színházi emberre – mert Pataki László rendező is, színészpedagógus is volt – legillőbb emlékezni: az életet jelentő szerepei, alakjai felidézéseivel. Mert a...
2016. JÚLIUS 10.
[ 15:05 ]
