A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Olimpiát – dromedárért
Betűméret:
A sportszergyártó cégek, fogadóirodák és egyéb szponzorok harcát a focipálya zöld négyzetében, a tatamin, az úszómedencékben és az atlétikapályán sikerült kivédenem azzal, hogy rádión keresztül hallgattam a közvetítéseket. Amit a réven nyertem, elvesztettem a vámon: a Kossuth rádió Halló, itt London! olimpiai műsorában vagy egy tucatnyi szakkommentátorral keserítette az életemet. Mert, ugye, nem mindig állnak a dobókör közepére, a vívópást mellé, nem lubickolhatnak az egész műsoridő alatt a magyar sportolók, s az így összegyűrődött időt szépen el kell igazgatni. Miről másról esne szó, mint hogy Gyurta Dániel vagy Cseh László a megfelelő technikát választották-e az előselejtező első 50 méterén, jót tesz-e az etióp futóknak, hogy a futószámok ideje alatt vizes a salak, vagy hogy Usain Bolt valóban a jamaicai baracklekvártól fut-e oly gyorsan? (Eddig csak Bergmannál olvastam, hogy altesti problémái hogyan befolyásolták munkásságát.) Mindezt, ahogy számos alkalommal elmondták, HD minőségben követhetem végig. (Újból Boltra gondolva mondom, hál’ Isten nem a tévé képernyőjén keresztül!) A napszálltával felgyorsulnak az események: körbekapcsolás, interjú, röpinterjú, londoni és pesti bejelentkezés, végül felhívják „Szepesi Gyuri bácsit”. A Kossuthon nem válogatnak, a Videoton focimeccsét is belegyűrik az olimpiai masszába. Az, hogy a körbekapcsolásokból az ember éppen nem tud meg semmit (a „kézislányok” 4-5 másodperceket kapnak szakaszolva), látszólag senkit sem zavar. A nézők írják csak meg szépen, Puskás vajon az olimpián miért a 11-es mezt hordta. S míg mi, rádiózók még mindig a kínai cselgáncsozóval készült riportot hallgathatjuk részleteiben, a mellúszók (tévútra ne vigyen bennünket a kifejezés!) célba érését bizonnyal lekéssük. Sebaj: vigasztaljon bennünket az óránként elszajkózott dicsőség, hogy mely nagy nemzetek állnak a „magára talált”, „nagyszerű és csodálatos és páratlan és...” Magyarország mögött.
Szerencsére a magyar női vízilabda válogatott mérkőzéseit élőben követhetjük. Különben olyan remek mondatokról maradnánk le, mint hogy: ”Váltig állítom, ha 2:0-nál Bolonyai Flóra nem védi ki a büntetőt, minden másképp alakulhatott volna.” (Csodás szillogizmus.) Vagy: „Az olimpiai torna, ha nem is a legfontosabb, de most mindennél fontosabb.” (Álmomban két macska voltam és egymással játszottam.) „A kapus úgy véd, mint a villám.” (...A többit tessék utánagondolni! Hogy sistereghet körülötte a víz a nagy Viharban!) Végül csak partra vet bennünket egy kósza kis kartempó. A „lányok” még zihálnak, de két magyar újságíró is ott nyüzsög a „VIP-szektorban”. Sablonos kérdésekre elfúló válaszok. Az Isten szerelmére!, mért kell a sportolókat interjúvolni? Cseh vagy Risztov Éva nyilatkozataitól borsódzik a hátam, Gyurta előveszi a 15 millió magyart, Jakabos Zsuzsannát pedig a riporter győzködi, „hogy ilyen külsővel mennyire eladható”. (Ahogy tetszik. Kétszáz dromedárért, gondolom.)
Hogy az olimpia nem csak sport, szép példát mutat a Kossuth. A vetélkedők ideje alatt Shakespeare esték cím alatt a magyar színjátszás legjobb Shakespeare-i előadásai hallgathatók vissza – éjjel 1-től. Le a kalappal az előtt, aki félnapi sallangos közvetítés után megvárja a Makrancost...!
Kocsis Árpád
Keressük a hasonlatokat. A Szabadkai Rádió színvonala úgy esik, mint (politikai megközelítés:) ahogyan manapság Vajdaság esélye csökken egy teljesebb autonómiára; (etikai nézőpont:) a – kizárólag – a hatalomért küzdő, s ezért elvtelen, érthetetlen szövetségekre lépő (Kishegyesen, Zentán, Óbecsén,...
2012. JÚLIUS 14.
[ 17:14 ]
Lapozott már Nyíró József könyvet? Ha igen, maradjon még kicsit a társaságomban...
Olvasom az Élet és Irodalom Visszhang rovatában a szerkesztőségi levelek közt a Nyíró-üggyel kapcsolatos véleményeket, amelyek Vizvári Béla: A Nyíró-ügy szerkezete távolról nézve című írására érkeztek. Állítsanak-e újabb szobrot...
2012. JÚLIUS 11.
[ 21:40 ]
Mindenkinek megvan a maga zaja.
A tanulságot több esetben is alkalmam volt leszűrni. Először egy rendkívül hosszú és elcsigázó út során Pécs felé, amikor az autópálya mellett elhúzó facsoportok, mezők látványát megunva figyelmem visszazökkent az utastársaimra, másodszor pedig most, amikor a kerti szék melletti asztalra...
2012. JÚLIUS 3.
[ 13:09 ]
