A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Borúra matricát!
Betűméret:
Olyan, mint valamely vékony erecske, patakká nem duzzadt csermely, nekidurálja magát az útnak, majd irányt téveszt, elbizonytalanodik, már-már elhal, majd valahonnan friss erőt nyer, szökik, siet egy képzeletbeli folyam felé. Ez jutott eszembe Csíkos Zsuzsa adásvezető mondatairól, míg szombaton délben és vasárnap délelőtt az Objektív című politikai magazinműsort hallgattam az Újvidéki Rádióban. Ugyanis a téma: a választások értékelése egy hét távlatából, a találgatás, hogy ki alakít kormányt, veszteségek és nyereségek elemzése nem igazán kötötte le a figyelmemet. Marad tehát az erek, csermelyek és patakok tanulmányozása.Márton Attila meglepődött. Elképedésén még az sem sokat segít, hogy már több mint egy hete szavaztunk-firkáltunk-otthonmaradásunkkal protestáltunk, a választott államfő, Tomislav Nikolić pedig már a győzelem könnyeit is elmorzsolta. A politikai elemzőnél a meghökkenés érdekes tünetben fejeződik ki, amely egy rádiós adásban még kamatoztatható is – Márton Attila beszél. Azonban öt perc után ő is érzi, azon kérődzni egy nagy monológban, hogy a Demokrata Párt vajon Dél-Szerbiában, Koszovó közelében vesztette el az elnökválasztást, a belgrádiak maradtak otthon tömegesen, esetleg a szocialista szavazók nem hallgattak vezetőjük szavára, vagy a rajzolgatókra, a meglévő választási lehetőséget személyes javaslatukkal megtoldókra, a Hello Kitty-matricák ragasztásában véleményüket (s művészi hajlamukat) kifejezőkre húzni a vizes lepedőt már nem érdemes: maga az Újvidéki Rádió a héten több műsorában is foglalkozott a történésekkel (elég csak a Hangadó Szerdára gondolnunk, melyben Losoncz Alpár filozófus részletesen és a teljesség igényével számolt be Ternovácz Istvánnak a választásokat, a kampánybeszédeket, ideológiákat illető nézeteiről). Öreg Dezső finoman figyelmeztet is, hogy ne rágódjunk már azon, ki nyerte az elnökválasztást, az vajon, aki kevesebb választót veszített, vagy mindenki egyaránt vesztes, csak éppen Nikolić a győztes. Csíkos Zsuzsa azonban e téma táján még felfedezetlen vidéket sejt, tehát egy újabb nagy kaland reményében már friss erővel siet is a folyam felé. „Több diplomás” vezetőnk múltjára utalva iramlik neki a kérdésnek, „...hogy ez a teher, a múltja, mit hozhat, hozhat-e, vagy milyen következményei lehetnek az országra nézve, mert hogy személyesen nem érdekes a számunkra, igaz?”. Igaz, bólogatok a rádió elé kuporodva, valóban nem érdekes a számunkra. Ha közgazdász vezette az országot, gazdaságilag mentünk csődbe, ha szociálpszichológus, akkor lelkileg, lehet találgatni, mire megyünk egy temetkezési vállalkozóval! A tartományi parlament összetételéről viszont szívesen hallanék egy összefogottabb elemzést, ha a kérdést felvezető mondatok ismét suták is. A Demokrata Párt „..abszolút győzelmet szerzett a parlamentben, talán abszolút győzelmet, vagyis majd kiderül”. Egy idő után számolásra adom a fejem, hogy az „erről már szóltunk”, „ahogy azt már ebben a műsorban is elmondtuk”, „de erről is már esett szó az adások egyikében” kifejezések hányszor fordulnak elő.
Az élvezetek csimborasszója, az adás vasárnap délelőtti újrahallgatása végül mégiscsak eredményez két szerény mondatot, amelyért érdemes volt. A, Új politikára van szükség, lehetőleg sürgősen! B, De ki a szociáldemokrácia hordozója? Mindkét mondat Öreg Dezső száját hagyta el, egy-egy kritikus pillanatban, amikor már zártam volna el, tekertem volna sebesen más hullámhosszok felé a rádióm keresőjét.
Mert néha én is „...borúlátó vagyok, voltunk a múlt héten, voltunk... vagy vagytok.”
Kocsis Árpád
Néha dicsérni is kell, mondják azok a megfáradt rádiós jegyzetelők, akikben egy esős vasárnap délelőtt megszólal a lelkiismeret. Az ő tanácsukra hallgatva, ma dicsérni fogunk. (Tollforgató izgatott, szokatlan számára a szerep.)
Létezik olyan, hogy Adai Rádió, amelynek műsora (hozzávetőlegesen fele-fele arányban) szerb és...
2012. JÚLIUS 22.
[ 14:40 ]
Keressük a hasonlatokat. A Szabadkai Rádió színvonala úgy esik, mint (politikai megközelítés:) ahogyan manapság Vajdaság esélye csökken egy teljesebb autonómiára; (etikai nézőpont:) a – kizárólag – a hatalomért küzdő, s ezért elvtelen, érthetetlen szövetségekre lépő (Kishegyesen, Zentán, Óbecsén,...
2012. JÚLIUS 14.
[ 17:14 ]
Lapozott már Nyíró József könyvet? Ha igen, maradjon még kicsit a társaságomban...
Olvasom az Élet és Irodalom Visszhang rovatában a szerkesztőségi levelek közt a Nyíró-üggyel kapcsolatos véleményeket, amelyek Vizvári Béla: A Nyíró-ügy szerkezete távolról nézve című írására érkeztek. Állítsanak-e újabb szobrot...
2012. JÚLIUS 11.
[ 21:40 ]
