A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Óh, Ő!
Betűméret:
Lapozott már Nyíró József könyvet? Ha igen, maradjon még kicsit a társaságomban...Olvasom az Élet és Irodalom Visszhang rovatában a szerkesztőségi levelek közt a Nyíró-üggyel kapcsolatos véleményeket, amelyek Vizvári Béla: A Nyíró-ügy szerkezete távolról nézve című írására érkeztek. Állítsanak-e újabb szobrot a Székelyzsomborban született, 59 évvel ezelőtt Madridban elhunyt erdélyi írónak, újratemessék-e Székelyudvarhelyen, megérdemli-e, hogy neve Wass Albertéval együtt bekerüljön az iskolai tankönyvekbe, milyen ellentéteket gerjeszt a magyar és román, román és romániai magyar, romániai magyar és magyar politika közt a jelentőségén túlcsordult „ügy”?
Tollforgató ugyancsak túlcsordulóan örül a vitának! Szinte látja, amint a magyarországi liberális és konzervatív oldal szószólói rágják a ceruzájuk végét, hogy ömlengéseiket papírra vessék. Senkinek sincs különösebben nehéz dolga: a régen kiásott, biztos fedezék mögül acsarkodhatnak az ellenoldalra. A hibázási lehetőség majdnem nulla. A fasiszta, nacionalista, magyarságára büszke, komcsi, hazafiatlan, erdélyi jelzők lecsúsznak a barikádok falán. Gyűlik a nagy, bús magyar és a kis, csipkelődő liberális epe. Üde fordulat, hogy a román kormány képviselői is beszálltak a harcba, hibát találtak az újratemetési jóváhagyásban, bíróság elé citálták az ügyet, s győztek! De a legboldogabb mégis egy magyar, Székelyudvarhely volt polgármestere, Szász Jenő, aki az újratemetést kezdeményezte. A Magyar Polgári Párt elnöke kitűnő választási kampányt hozott össze Nyíró hamvai felett...
...Ami ellen tollforgatónak nincs kivetnivalója. Ha már Hargita megyéről van szó, akkor a Hargita megyeiek legyenek a nyertesei. Más kérdés, hogy a romániai magyar sajtót szemlélve nem érzik magukat győztesnek. A Krónika szerint nem lett volna szabad az újratemetés nemes ügyét nyilvánvaló kampánycéloknak alárendelni, s hasonlóan fogalmaz a bukaresti Új Magyar Szó is: “A Szász Jenő választási kampányának és RMDSZ elleni hadjáratának eszközévé választott szegény Nyíró József emlékét is megsértették”. Szegény, szegény Nyíró József! A Háromszék újság picit tovább merészkedik: „Ha április végén nem kezdődik meg a magyar–magyar kampánycsörte Nyíró újratemetése körül, ha nem próbálják kisajátítani az ügyet némely politikusok, ha nem gyalázzák, döngölik földbe egymást néhány szavazatért, ha nem a pillanatnyi babérok, hanem az ügy maga a fontosabb, megtörténhet, a román közvélemény fel sem figyel a dologra, s minthogy köze sok nincs hozzá, nem is foglalkozik az egésszel.” Mindezek után rejtélyes, hogy a magyar kormány mégis miként került képbe? Valóban Kövér László parlamenti elnök rejtegette a Nyíró-porhüvelyt? Úgy látom, az erdélyiek az „ügyet” tisztességesen elintézték egymás közt is...
Hogy szó ne érje tollforgatót, bekapcsolta azért a rádiót is, hallgatta, hallgatta, hallgatta a Magyar Katolikus Rádiót, amelyben Schnell Ádám 23 délutánon át Nyírónak Az én népem című regényéből olvasott fel. Az 1943-ban a jobboldali Magyar Erő újságot szerkesztő író megítéléséhez talán ez a legrövidebb út: hallgatni őt és olvasni. Radnóti is hallgatta és olvasta, 1941-ben a weimari költőnapon felszólaló Nyíró beszédéről a naplójában a következőket idézte tőle: „Ezekben a napokban a szellemi Európa születik újjá. Boldog vagyok és boldog a magyar irodalom, hogy ebben a szellemi felépítésben szintén részt vehet. Szép képet láttam éppen az előbb a templomban, amint Luther rámutat a bibliának arra a mondására, hogy a vér megtisztít minket. A vér megtisztítja Európát. Európa népei a békének, a léleknek és az új szellemiségnek a jegyében összefognak és egymásra találnak. Teljes szívvel, teljes lélekkel akarjuk ezt a munkaközösséget vállalni. Éljen Hitler Adolf! Éljen Németország! Éljen a német írótársadalom!” De hibába ne essünk! Az ember még lehet kitűnő író annak ellenére, hogy politikai nézeteiben vállalhatatlan. Gondoljunk Célinre vagy Ernst Jüngerre!
De Nyíró nem Céline és Jünger, sajnos. S addig rendben is van, amíg az íróasztal mellé is íróként, s nem politikusként ül. De Nyíró sajnos fél fenékkel ült. Pedig Schöpflin Aladár a Nyugatban az Isten igájában regényét még többnyire dicséri, a Madéfalvi veszedelem történelmi regényt viszont már más kritikusok a szélsőjobb ideológiával szennyezettként írják le... De, az Isten szerelmére! Ki olvas manapság Nyírót, amikor olyan szépen elvitázhatunk a hamvain?! Az olvasása legalább annyira jelentéktelennek tűnik,...
... mint az ó betűn egy vesszőcske hiánya.
Kocsis Árpád
Néha dicsérni is kell, mondják azok a megfáradt rádiós jegyzetelők, akikben egy esős vasárnap délelőtt megszólal a lelkiismeret. Az ő tanácsukra hallgatva, ma dicsérni fogunk. (Tollforgató izgatott, szokatlan számára a szerep.)
Létezik olyan, hogy Adai Rádió, amelynek műsora (hozzávetőlegesen fele-fele arányban) szerb és...
2012. JÚLIUS 22.
[ 14:40 ]
Keressük a hasonlatokat. A Szabadkai Rádió színvonala úgy esik, mint (politikai megközelítés:) ahogyan manapság Vajdaság esélye csökken egy teljesebb autonómiára; (etikai nézőpont:) a – kizárólag – a hatalomért küzdő, s ezért elvtelen, érthetetlen szövetségekre lépő (Kishegyesen, Zentán, Óbecsén,...
2012. JÚLIUS 14.
[ 17:14 ]
Mindenkinek megvan a maga zaja.
A tanulságot több esetben is alkalmam volt leszűrni. Először egy rendkívül hosszú és elcsigázó út során Pécs felé, amikor az autópálya mellett elhúzó facsoportok, mezők látványát megunva figyelmem visszazökkent az utastársaimra, másodszor pedig most, amikor a kerti szék melletti asztalra...
2012. JÚLIUS 3.
[ 13:09 ]
