Tagadástól a főhajtásig

Egyszer régen, néhány évvel ezelőtt készítettem egy projektumot a régió stabilitását és a toleranciát célzó anyaországi pályázatra, és nem nyert támogatást az ötletem. Az akkoriban a mindennapi kommunikációban kicsúcsosodott, gyakran magyarverésekkel végződő szerb-magyar ellentétek kapcsán gondoltam úgy, hogy össze kell fognia a szerb és a magyar sajtónak (akkor úgy mértem fel, ennek nincs akadálya), és közösen, a projektum mérvadó tényezőiként lehetőséget kell adnunk, hogy a szerkesztőségekhez szóló névtelen telefonhívásokkal mindkét nemzet tagjai elmondják, mit rónak fel a másiknak. Ezt követte volna, hogy a nemzeti alapú frusztráció hátterében álló téveszmék kapcsán politológusok, történészek, és az adott kérdéskörben illetékes más szakemberek nyilatkoznak a magyar és szerb sajtónak egyaránt azzal a céllal, hogy a tények felsorakoztatásával és magyarázatokkal segítsenek eloszlatni az összeférhetetlenséget generáló téveszméket.
Úgy gondoltam, a szerb sajtóban ez által gyakrabban jelennének meg a magyar közösségről szóló pozitív információk, s mindenekelőtt az tudatosodna a közélet iránt egy kicsit is érdeklődő szerb emberekben, hogy a vajdasági magyar közösség nem tegnap érkezett, hanem több évszázada, sőt több településen egy évezrede él itt, és hogy a szerbek (sajnos) nem mindig viselkedtek jó szomszéd módjára a magyarok irányába - tehát nemcsak nekik van mit felróniuk a magyarok számlájára, hanem fordítva is igencsak igazolt a számonkérés és az igazságtétel igénye.
Most örömmel látom, hogy a Magyar Nemzeti Tanács által minap elfogadott vajdasági magyar médiastratégiában egy olyan kitétel is helyet kapott, hogy az újvidéki Forum klubban szerb-magyar találkozókat, beszélgetéseket tartanak, vitaesteket szerveznek, párbeszédet folytatnak, amit a médiumok rögzítenek és továbbítanak a közvélemény felé.
És igen biztatónak tűnik mindez azok után – mégha évekkel ezelőtt el is utasították az ötletet - , hogy a délvidéki magyarirtásról Budapesten megtartott megemlékezés-sorozat egyik fő rendezvényén, az Országházban megtartott pénteki megemlékezésen maga a magyar parlament elnöke Kövér László kezdeményezte lényegében ugyanezt – jogos elvárásként állítva a szerb politikum elé –, amikor arra kérte a budapesti szerb nagykövetet és a vajdasági parlament szerb alelnökét, hogy tolmáncsolják a szerb politikusok felé a közös emlékmű ötletét, amely azt jelképezné, hogy a szerbek és a magyarok (már) nem élnek együtt az egymás sérelmére elkövetett bűnökkel. A gesztus egyben azt az elhatározást is jelezné – mondta -, nem hagyjuk (tovább), hogy ezek a sérelmek és bűnök mérgezzék a lelkünket és a gyermekeink lelkét, s ezzel együtt a jövőt is.
Tehát, a sérelmek okaival szembe kell nézni, és megtisztulva menni tovább.
Most a kérés fogadtatása van soron. Hogy várjuk, milyen lépéseket tesz a szerb politikum a szépen megfogalmazott, konkrét címre irányított kezdeményezéssel. Hogy megérti-e ezt is, meg a következő fontos mondatot is: hogy a szerb társadalom nem lehet erős a magyar fájdalom elutasításával, viszont a magyar fájdalom megértésével erősebbé válhat.
Ehhez kellenének azok a megfelelő tartalmak, amit a szerb média közvetítene a szerb közvélemény felé. Mert az igazság az, hogy a magyar fájdalom igazi okairól sokat tud a politikum, még többet a történészek – csak éppen nem ez a tét számukra az érvényesülésben. A háborús ártatlan áldozatok után kutató, magyar és szerb akadémiai vegyes bizottság már létrejött, munkáját is megkezdte, kutatásainak, vizsgálódásainak eredményei is bizonyára a közvélemény elé kerülnek (majd). Ezeknek főleg akkor lesz igazi súlyuk, ha az 1944/45-ben a magyarok (és németek) elleni megtorlásokról szóló titkos (és még mindig féltve őrzött) dokumentumokra is fény derül – hiszen az csaknem 70 év után konkrét szembesülés lesz szerbek számára mindazokkal a kegyetlenkedésekkel, amelyeket a partizánhatalom elkövetett az őshonos lakosság ellen.
És ha ezek után – vagy ezt megelőzően – megtörténne a bocsánatkérés a legmagasabb szinten, az áldozatoknak meg megadnák a végtisztességet a szerb politikum legrangosabb szintjén is, azzal valóba új fejezet kezdődhetne a szerb-magyar kapcsolatokban békében, nyugalomban. De, a tagadástól a főhajtásig vezető út, a jelek szerint, hosszú. A pénteki budapesti parlamenti megemlékezést a szerb média szombaton nem emelte a fő hírei közé.
Friedrich Anna

Tweet

Szóljon hozzá!

Hozzászólások (Beta*)

Neve

E-mail címe

Kommentje

1500 / 1500

Biztonsági kód:


* teszt / fejlesztési fázisban