Ajándék egy mondatban
Betűméret:
Kaptam egy nagy ajándékot egy viszonylag hosszú -, de minden szava és utalása tekintetében számomra rendkívül fontos - mondat formájában. Napokkal ezelőtt, a Magyar Szóban. Az adventi készülődés és karácsony szent ünnepe ilyentájt más irányba tereli a figyelmet, és úgy gondoltam, a nevezett mondat legyen csak a számomra ajándék, amit olykor előveszek, dédelgetek, és a köztudatba való mind szélesebb körben történő beiktatásának szándékával olykor-olykor idézek is, lehetőleg szerb környezetben, szerbül. Ez a mondat ugyanis erősít és világos irányt mutat mindazoknak, akik a közéletben vagy magánéletük során akarva-akaratlanul kapcsolatba kerülnek az újvidéki razzia témájával, fontos tehát megyjegyezni. De ilyenkor, a szeretet ünnepén figyeljünk inkább a mára, mondtam, s félre tettem az újságot.Most azonban újra elővettem. Elővettem, mert ez a számomra ajándéknak számító mondat egy olyan szövegben jelent meg, aminek nyomán – olvasom – vizsgálatok és fegyelmik indultak el. A szöveg ugyanis reagálás volt egy újságírói hibára, azaz egy rossz cselekedetre, és aki hibás, illetve nem helyesen cselekszik az (olykor) nem kerülheti el a felelősségrevonást... Az újságíró téves cselekedete pedig abból állt, hogy a Beta hírügynökség egy magyarázó szövegét, hogy„ a magyar fasiszták razziája” úgy tüntette fel, mintha Nikowitz Oszkárnak, Magyarország belgrádi nagykövetének a szavai lennének, amire érthető módon erélyesen reagált a nagykövet úr egy hosszabb magyarázattal, benne a számomra ajándéknak számító mondattal.
Jó, leírom azonnal ezt a mondatot, előtte azonban csak annyi: itt Vajdaságban egész nemzedékek nőttek fel úgy, hogy iskolai tananyagok, újságcikkek és politikai beszédek tömkelegében „magyar fasiszták” és „magyar fasiszta megszállók” rémisztő cselekedeteiről tanulni és hallani kényszerültek, olykor némi „jóindulattal” megtoldott szövegkörnyezetben, hogy azért nem minden magyar fasiszta, ha éppenséggel megszálló is...
És ha most nincs ez az újságírói hiba, akkor nincs a Helyreigazítás című írás sem (Magyar Szó, december 17.,18.- 12. oldal), benne olyan mondatokkal, amelyek már régen az egyedüli helyes válaszok lehettek volna mindennemű lefasisztázásra, bűntudatébresztésre, meghunnyászkodásra-kényszerítésre – amiben minden vajdasági magyar embernek volt már bőven része ilyen-olyan formában.
Ha nincs tehát a hiba, nincs a Helyreigazítás sem - benne az általam ajándéknak minősített gondolatokkal.
Nos, ennyi előzetes után idézem Nikowitz Oszkár mondatát, amit arra az általánosító megfogalmazásra utalva vetett papírra, amely a második világháborúban történteket és az onnan eredő magyar-szerb nézeteltéréséket a fasizmus-antifasizmus kontextusában jeleníti meg: „A mi érvelésünk szerint ez a beállítás hamis, ugyanis a két nép akkori konfliktusa másból - nyilvánvalóan a terület feletti birtoklás vitájából – eredeztethető, és ahhoz a fasizmus-antifasizmus összeütközésének nem sok köze van.” Ugye, érdemes megjegyezni? Megjegyezni, átgondolni, idézni. Nem mintha ezeket a gondolatokat nem mondták volna ki már történészek, politikusok, írók és újságírók is – hiszen kimondták. Mégis, hogy ezeknek a gondolatoknak a nyomán fontos ismeretek a szerb közvélemény felé is eljussanak, annak szükségessége az idén ősszel fogalmazódott meg igazán, amikor a vagyon visszaszármaztatási szerb törvény megszállókról és kollektív bűnösökről szóló részét megszavazta a magát demokratikusnak és európainak nevező szerb parlamenti többség. Ugyanis, maga a törvény és a törvényjavaslat vitája világosan elénk tárta, hogy a tények, az okok és következmények megismeretésére irányuló minden korábbi próbálkozás nem sok nyomott hagyott a szerb köztudatban, ellenben a fasisztázás kitörölhetetlenül megmaradt..
Ennek a „fasiszta-sablonnak” a meggondolatlan alkalmazása vezetetett oda, hogy hibázott a Magyar Szó újságírója. Mondhatnám, hogy minden rosszban van valami jó, mert ha nem hibázik, hozzám és sokan másokhoz nem jut el a nagykövet úrnak az egész magyar-szerb közeledés alapját meghatározó programként is felfogható világos mondata, aminek értéke annál inkább nagyobb, minél inkább idézik. Főleg a szerb közvéleményt szembesítve „a nyilvánvalóan a terület feletti birtoklás vitájának” kérdésével.
Mindezek után nagyon sajnálom, hogy a nevezett hibát egy magyar újságíró vétette magyar médiában, és nem egy szerb újságíró szerb médiában. Mert akkor a Helyreigazítást is – benne az idézett mondattal – a szerb médiának kellett volna közzé tennie.
Friedrich Anna
A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.
Vannak emberek, akik nem éreznek testi fájdalmat. Meghorzsolják a kezüket, odanyúlnak a forró kályha lapjához, az ujjukkal játszanak a gyertya lángjával – és az idegrendszerük nem riasztja őket, hogy baj van. A jelenségről esettanulmányok alapján már több évtizeddel ezelőtt tanultunk a belgrádi pszichológia tanszéken,...
2026. MÁJUS 4.
[ 13:23 ]
Miközben a magyar Országházban a javában tartanak az új összetételű Országgyűlés alakuló ülését előkészítő egyezkedések a győztes Tisza Párt, az ellenzékbe került Fidesz-KDNP, és a harmadikként bejutó, korábban is ellenzékből politizáló Mi Hazánk Mozgalom politikusai között, úgy tűnik, a szavazók körében...
2026. ÁPRILIS 21.
[ 21:50 ]
Azon felül, hogy az április 12-ei választások után a Tisza párt és hívei a kétharmados választási győzelmüket ünneplik Magyarországon és a világban, jónéhány magyar közvéleménykutató a prognózisaira hivatkozva saját szakmaiságával dicsekedhet, lévén, hogy az általuk jósolt választási eredmények be is...
2026. ÁPRILIS 13.
[ 11:57 ]



A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár




