A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Ész az van
Betűméret:
Hogy a beszámolók között több volt-e az életesélyeket derülátóan szemlélő véndiák vagy az esélytelenséget látó pesszimista szülő, azt csak azért nem tudom, mert nem számoltam. Most viszont, amikor az Ipsos Strategic Marketing szerbiai kutatórészlegének egyik kimutatását böngészem, amely szerint az utóbbi években a szerbiai átlagoptimizmus úgy nőtt, ahogy erősödött Szerbia európai uniós közeledésének az esélye, eszembe jutottak ennek a találkozónak a részletei. Különösen az, amikor kimondatott a nagy igazság, hogy a mostanság lassan hatvan körül járó, Vajdaságban és Baranyában felnőtt nemzedéket élete delén roppantotta össze a délszláv háború és az állam mögé bújó harácsoló önkény (és nem a magánéletbeli időnkénti sikertelenségek), napjainkban meg ugyanennek a nemzedéknek a gyerekei isszák az ugyanezen állam tehetetleségének keserű levét. Politika! – mondják a szerbiai közéleti optimizmus-pesszimizmus mutatót megkérdőjelezve az uniós tagság ellenzői, mert meggyőződésük szerint ennek a kutatóintézetnek az a feladata, hogy Európa miatt folyamatosan kimutassa: Szerbiában többen akarnak az unióba menni, mint nem, ergó ez a statisztika hamis...
De itt van a TNS Medium Gallup kimutatása, amely szerint Szerbiában az emberek 47 százaléka se boldog, se nem boldog, 20 százalék meg egyenesen boldogtalannak érzi magát. A közvéleménykutató magáncég szerbiai csoportjának honlapján a minap tették közzé a 2011-es évvégi közérzetről végzett nemzetközi kutatás eredményeit, külön részletezve a szerbiai ember közérzetét. Eszerint 2012-ben a polgárok 59 százaléka számít gazdasági nehézségekre és csak 9 százaléka adta jelét a gazdasági optimizmusnak, és e két adatot szembeállítva kapták meg, hogy gazdasági „optimizmusunk” mínusz 50 százalék, vagyis alapvetően nagyon pesszimisták vagyunk, és a környékben már csak Bosznia-Hercegovina süllyedt mélyebbre gazdasági közérzet tekintetében a maga mínusz 52%-val. Ugyanakkor a személyes boldogság tekintetében Szerbia boldogságindexe +8%, a bosnyákoké meg +36%, ami viszont azt az alapigazságot állítja elénk, hogy az ember a személyes boldogságot a gazdasági bajok ellenére valahol mégis meg tudja találni.
Szerbiában az Ipsos Strategic Marketing szerint a lakosság 60%-a a legnagyobb problémának a gazdasági bajokat és a szegénységet tekinti, 27% a korrupciót, és csak 16% említi Koszovót is. Eközben a „gyerekek” nagy része, vagyis a 20-30 közötti korosztály mindezt figyelembe véve teljes elégedetlenségének ad hangot, és ha tehetné, azonnal elhagyná az országot (68 százalékuk), mert itthon semmilyen távlatot nem lát.
A fiatalok itthoni távlattalanság-érzete a meghatározója az idősebb nemzedék közérzetének, de ez fordítva is igaz. Ha az idősebbek folyton elégedetlenkednek az állammal, amelyben élnek (és teszik ezt teljes joggal), a fiatalabb nemzedék meg azt látja, hogy az elmúlt viharos húsz év, és benne a nagy reményekkel indult „rezsimváltás” immáron 11 éve alatt nem sikerült egy rendezett államot építeni (gazdasági gondok, korrupció, Koszovó), akkor a saját boldogulásukat keresve könnyen előfordulhat, hogy abból a 68 százalékból, akiknek kifelé áll a kocsijuk rúdja, ezentúl is sokan elindulnak abba az irányba. Nem mintha egy rendezett állam eleve garantálni tudná az egyéni boldogságot, de a jó közérzetet igen. (Németországban élő barátnőm éppen most mesélte, hogy percek alatt elintézte gépkocsijának bejegyzését, Újvidéken meg a városi rendőrség épülete előtt éppen most verekedtek össze az ügyintézés miatt sorszámokra várakozó polgárok és a sorszámokat több ezer dinárért áruló fiatalok a rendőrség szeme láttára...)
Az alapvető szükségletek kielégítésén túl az egészséges ember már képes arra, hogy maga találja meg boldogulásának az útját. Csak rendezett ország kell hozzá. Ész az van: a távozni készülő szerb átlagfiatal célországnak nem a nagy barátnak tartott Oroszországot, hanem a sokat kritizált Németországot és az USA-t választja, mert a helyzetet fel tudja mérni, ha itthon rendezett hazát nem is tud teremteni. Nem tud, mert nincs eszköze hozzá – mint ahogy nem volt a szüleinek sem.
Friedrich Anna
A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.
Vannak emberek, akik nem éreznek testi fájdalmat. Meghorzsolják a kezüket, odanyúlnak a forró kályha lapjához, az ujjukkal játszanak a gyertya lángjával – és az idegrendszerük nem riasztja őket, hogy baj van. A jelenségről esettanulmányok alapján már több évtizeddel ezelőtt tanultunk a belgrádi pszichológia tanszéken,...
2026. MÁJUS 4.
[ 13:23 ]
Miközben a magyar Országházban a javában tartanak az új összetételű Országgyűlés alakuló ülését előkészítő egyezkedések a győztes Tisza Párt, az ellenzékbe került Fidesz-KDNP, és a harmadikként bejutó, korábban is ellenzékből politizáló Mi Hazánk Mozgalom politikusai között, úgy tűnik, a szavazók körében...
2026. ÁPRILIS 21.
[ 21:50 ]
Azon felül, hogy az április 12-ei választások után a Tisza párt és hívei a kétharmados választási győzelmüket ünneplik Magyarországon és a világban, jónéhány magyar közvéleménykutató a prognózisaira hivatkozva saját szakmaiságával dicsekedhet, lévén, hogy az általuk jósolt választási eredmények be is...
2026. ÁPRILIS 13.
[ 11:57 ]
