Levelek a Rózsa utcából
Civilek a mobilomban
Betűméret:             
Barátnőm, évekkel ezelőtt, éppen március 8-ára kapta ajándékba élete első és egyetlen mobiltelefonját. Igazából azóta sem tudja használni az összes okos szolgáltatást, amit a technika eme csodája művelni képes, de az alapdolgok már olyanok a számára, mint a jó napot! Tud rajta telefonálni és üzenetet küldeni, és ez a legfontosabb a számára, hiszen a családja szerte-széjjel, jó, ha legalább üzenni tudnak egymásnak még a legkésőbb éjszaka is valami olyasmit, hogy „anyám, ne aggódj, haza értem!”
Sokkal több dologra én sem igen használom ezt a csodálatos készüléket, hiszen még a gyorshívásokat sem tudtam beállítani, ezért úgy oldottam meg a számomra kiemelt neveket, hogy A Nóra, Az Icu, A Márta, Az Erzsi… De sokra így sem megyek ezzel, hiszen, hogy ne legyen téves a hívás, elő kell kotorászni a szemüveget, megfelelő fényviszonyokat kell teremteni, óvatosan bánni az érzékeny gombokkal. Szóval egy egész rituálé. Ki a fene szeret ilyesmit művelni mondjuk kertet kapálva, amikor az ember elmereng az apró növénykék láttán, minden tőhöz lehajol, a kezével szétmorzsolja a göcsörtöket és a tiszta levegőből mélyeket lélegezve rásimítja a porhanyós földet a megerősödő palántára. Vagy elnézelődik a virágzó gyümölcsfák ágai között beköszönő kék égbolt irányába, ahonnan épp abban a pillanatban közeledik egy galamb, hogy leszálljon a kelő borsóágyásra, táplálékot keresve. Szinte minden percben történik valami, ami feledtet minden civilizációs zajt és ártalmat. Ilyenkor a mobiltelefon kötelezően valahol bent a lakásban, túl mindenféle hallótávolságon és elérhetőségen, miközben csak a kert, a kerti munka, a napsütés és a jó levegő létezik. És ha ezek után valaki riadót fúj miattam, akkor jöhet a magyarázkodás, az elnézést kérés… Megtörtént már, hogy mivel órákon át nem jelentkeztem, a mobil meg csöngött, csöngött és csöngött, a szomszédokat riasztották miattam, akik aggódva siettek át abbéli meggyőződésben, hogy valahol a lábam törtem, miközben én éppen a kert legmélyén éppen a zöldséget ritkítottam.
Az ilyen kellemetlenségek sem bírtak rá, hogy megszokjam: a mobil mindig legyen mellettem. Minek? Hiszen nem kell mindig rosszra gondolni!
Most azonban, a civil járőrszolgálat körüli vitát olvasva megváltozott a véleményem. A Magyar Remény Mozgalom azt mondja, hogy a falvainkban felszaporodott lopások miatt kell a civil megfigyelői szolgálat, a Vajdasági Magyar Szövetség meg azt, hogy nem, mert vigyázni ránk a rendőrség dolga. Lett ebből jó kis politikai egymásnakfeszülés, hogy szabadcsapatok-e vagy multietnikus csoportok-e, akiknek tagjaitól segítséget vár a betörőknek, kegyetlen rablóknak kitett jámbor polgár, aki immáron a rendőrségben nem reménykedhet. Hisz hogy is reménykedne, amikor itt nálunk, ahol pedig nem is tartozunk a pártok által veszélyeztetettnek felsorolt települések közé, a sorozatos lopások elkövetőire magánnyomozás alapján derült fény (hiába jelentette előtte több károsult is a kárt), és bár egy másik esetben a vikendházakat kipakoló, frizsiderestől, gáztűzhelyestől, fűnyíróstól, járművestől kereket oldó tettest egy idő után elfogták és el is ítélték , a károsultak semmit vissza nem kaptak. A tárgyakat már pénzzé tette a tettes, és jogállamban meg ugye, egy nincstelentől nincs jogunk követelőzni.
Tehát, „szabadcsapatok” vagy önkéntesekből álló civil multietnikus csoportok mégiscsak kellenének, amelyek járják a falvakat, feltűnő öltözékben itt vagy ott megjelennek az utcákon, és az emberek tudják róluk, hogy ha gyanúsat észlelnek, nekik szóljanak, vagy telefonáljanak. Óbecsén, ahol a VMSZ-es önkormányzati vezetés úgy tartja, ez nem a „civilek” dolga, ugyanezt egy vállalatra bíznák rendes munkaviszonyban foglalkoztatva embereket ezzel a feladattal úgy, mint a mezőőröket. Szóval, ha nem szabadcsapatok, nem civilek, akkor munkások. Nevezzük őket bárhogy, ők valakik, akiknek szólni lehet. Mert a rendőrségnek eddig szóltak, szóltak, meg megint szóltak a károsultak, a lopások meg szaporodnak. Sőt, a jelek szerint a választási kampány idején a 15 000 dinárig terjedő szabad lopás tekintetében is marad minden a régiben, hiszen a rendelkezés megszigorítása várat magára. Pedig a javasolt 5000 dináros limit is felháborító egy olyan országnak olyan falvaiban, ahol évekkel ezelőtt kaput sem kellett zárni, füstölőre sem kellett lakatot tenni és minden érintetlen maradt, miközben most valósággal fosztogatják a leszegényedett családokat.
A rendőrség meg nem érkezik mindenhova idejében és nem érkezik felderíteni a sok ilyen aprónak tartott, életbevágóan szomorú és végtelenül felháborító eseteket. Ezért kellenek a segítők, ilyen vagy olyan formában. És be kell látnom, ezért kellenek a mobiltelefonok is, hogy ha gyanúsat észlelünk és baj van, akkor jelentsük azoknak, aki gyorsan a helyszínen tudnak teremni innen a szomszédból, hogy puszta jelenlétükkel segítsenek. Az ő számuk bizonyára bekerül majd a gyorshívásra előirányzott számok közé a mobiltelefonok névsorában, és ha netán nálunk is lesz ilyen szolgálat, esetemben biztosan úgy, hogy A Mezőőr Pista, A Civil Sanyi… Majd végül, hogy ne vesszek el a sok A betűvel kezdődő névsorban, a kényszer hatására biztosan megtanulom a helyes módszert. Mégis, inkább azt szeretném, hogy az emberek jogos elégedetlensége miatti kényszer hatására politikusi körökben legalább ebben a kérdésben elmaradnának az egymás irányába megfogalmazott támadások, és a figyelem inkább a megoldásra összpontosulna. Legyen akár civil szervezet, akár mezőőröket alkalmazó vállalat az, ami a rendőrséggel együttműködve védi a polgárokat a tolvajoktól és támadóktól, csak védje. Mert ebben a nagy Szerbiában a rendőrség eddig nem védte meg.
Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Zászló - illusztráció
2026. JÚNIUS 3.
[ 14:22 ]
MI - illusztráció
MI
2026. MÁJUS 29.
[ 22:04 ]
Schengen, megint - illusztráció
2026. MÁJUS 18.
[ 19:34 ]
Vannak emberek, akik nem éreznek testi fájdalmat. Meghorzsolják a kezüket, odanyúlnak a forró kályha lapjához, az ujjukkal játszanak a gyertya lángjával – és az idegrendszerük nem riasztja őket, hogy baj van. A jelenségről esettanulmányok alapján már több évtizeddel ezelőtt tanultunk a belgrádi pszichológia tanszéken,...
2026. MÁJUS 4.
[ 13:23 ]
Miközben a magyar Országházban a javában tartanak az új összetételű Országgyűlés alakuló ülését előkészítő egyezkedések a győztes Tisza Párt, az ellenzékbe került Fidesz-KDNP, és a harmadikként bejutó, korábban is ellenzékből politizáló Mi Hazánk Mozgalom politikusai között, úgy tűnik, a szavazók körében...
2026. ÁPRILIS 21.
[ 21:50 ]
Azon felül, hogy az április 12-ei választások után a Tisza párt és hívei a kétharmados választási győzelmüket ünneplik Magyarországon és a világban, jónéhány magyar közvéleménykutató a prognózisaira hivatkozva saját szakmaiságával dicsekedhet, lévén, hogy az általuk jósolt választási eredmények be is...
2026. ÁPRILIS 13.
[ 11:57 ]
Beolvasás folyamatban
TÁMOGATÓNK
Ministerelnökség | Nemzetpolitikai Államtitkárság - logóBethlen Gábor Alap - logó