Száz a kilencvenötre
Betűméret:
Szépemlékű Stevan Kragujevićnak, a belgrádi Politika egykori híres fotóriporterének van egy 1956 tájékán a zentai Tisza-parton készített fotója, ami napjainkban is beszédesen üzen mindennemű férfi és női munkamegosztásról. A képen a kubikos férfi tolja a megrakott talicskát, előtte a szép, nyurga lány megfeszülve húzza a terhet, hogy a férfinak könnyebb legyen...Ha nem a fizikai teherrel való megbírkózást szeretnénk ábrázolni, hanem valamilyen egekbe törő nagy feladatok teljesítéséről szólna a történet, a képi megjelenítés is másmilyen lenne: előtérben a férfi, aki kis közösség és a nagy világ sorsáról dönt, a háttérben valahol három méterrel arrébb a férfi aktatáskáját cipelő, és titkos mikrofonon a férfi fülébe adatokat és megoldásokat súgó nő állna. A nők ugyanis most valahol a háttérben a harmadik sorban vannak, ha vezetésről és az intellektuális munka bármely más formájáról van szó. Nem a tudás és az érték, hanem a pozicionálás tekintetében – természetesen átlagban. Ugyanez van a vagyon vonatkozásában is. A Világszervezet egy nem is olyan régen készített statisztikája szerint a világban a munkák kétharmadát nők végzik, miközben a bevétel egytizede vándorol a nők zsebébe, az össz vagyonnak pedig csak 1 százaléka van a nők nevén.
Miért lenne ez Szerbiában vagy éppen Vajdaságban másként?
És miért lenne másként most, amikor Szerbiában minden szinten választásokra készülünk, és az egyedül vagy különböző koalíciókban felsorakozott pártok saját berkeiken belül vagy egymás között már minden pozíciót hallgatólagosan el is osztottak. Csupán március 8-án mondták azt egy összejövetelen, hogy Szerbia „megérett” egy női kormányfőre. Bár a jelöltet is tudni vélték, igazából mégis nagy a kérdés, hogy megérett-e. Nézzük csak a sok kampányrendezvényt, nézzük csak a vezetőket: nők valahol a háttérben, olykor szakértőként közvetlenül a vezető mellett...
A választási listákon majd minden 3. nő lesz, szól a szabály. Ez az elvárás volt az előző parlamenti választásokon is, ami azt jelentette volna, hogy Szerbia 250 tagú szkupstinájában legalább 80 női képviselőnek kellett volna lennie. Nem voltam rest, megszámoltam a jelenlegi összetételt. Végigolvastam a Jelenák, Aleksandrák, Nadák, Slavicák stb. névsorát. – van közöttük egy Anikó és egy Elvira is -, és eljutottam az 55-ös számhoz. Ez azt jelenti, hogy a parlamenti képviselők mindössze 21,5 százaléka nő (a miniszterek között a kormány átalakítása előtt 18 százalék volt a nők aránya). Nem lesz meglepetés, ha valahogy hasonlóan alakul az arány május 6-a után is, az új parlamentben. Mint ahogy az önkormányzati választásokon sem várható nagy áttörés. (Érdekességként: a 147 községi önkormányzati elnök között 10 a nő, a 23,hivatalosan is annak nevezett polgármester között mindössze 1 a nő).
Pedig Szerbiában pillanatnyilag 100 nőre 95 férfi jut, ami azt jelenti, hogy a nők a politikában aránytalanul alacsony szinten képviseltetik magukat. Nem mintha nem tudnák ott is a dolgukat, hanem mert más a fontossági sorrend a számukra – erre megint egy kis statisztika: a családi okok miatt munkaviszonyt megszakító emberek 80 százaléka nő. És mert fontosabb számukra a család és a másik emberért való áldozatvállalás, valójában a nőknek mégis a politikában lenne a helyük, hiszen a politikum áll a családot védő vagy családot terhelő törvények, a közösségnek vagy pedig az egyes kiváltságosnak kedvező előírások, a falvakat, városokat érintő nagy és kis beruházások stb. mögött. És mivel mindezek tekintetében nagyon rosszul állunk, jogos a feltételezés, hogy ha a politikumot több nő alkotná, a döntések is másmilyenek lennének. Ami igaz, igaz azonban: a szerzett pozícióból nehéz engedni. Emlékezzünk csak, 2010-ben a magyar nemzeti tanácsi választásokon indult volna a Magyarok Magyarokért csoportosulás, aminek olyan szimpatikus rövidítése volt, hogy MAMA, és gyenge női kezek irányították, mégsem nyert helyet a nap alatt...
Viszont most olvasom, hogy a Dveri szerb hazafias szélsőséges szervezet polgárok csoportjaként vesz részt a választásokon, a kampányát „családi séták” formájában folytatja le Szerbia több városában. Érdekesmód, valami hasonló – hogy polgárok csoportjaként megmérettesse magát - egyetlen női szervezetnek sem jutott eszébe ezidáig. Talán azért, mert a közösség női és férfi szempontú megosztása mégsem természetes, és az a normális egy normális társadalomban a 21. században, hogy a férfiak és nők együtt építkezzenek.
Ha meg így van, akkor a statisztikát ajánlom választásokon mandátumokért induló pártok és civil szervezetek figyelmébe (lásd fentebb).
Friedrich Anna
A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.
Vannak emberek, akik nem éreznek testi fájdalmat. Meghorzsolják a kezüket, odanyúlnak a forró kályha lapjához, az ujjukkal játszanak a gyertya lángjával – és az idegrendszerük nem riasztja őket, hogy baj van. A jelenségről esettanulmányok alapján már több évtizeddel ezelőtt tanultunk a belgrádi pszichológia tanszéken,...
2026. MÁJUS 4.
[ 13:23 ]
Miközben a magyar Országházban a javában tartanak az új összetételű Országgyűlés alakuló ülését előkészítő egyezkedések a győztes Tisza Párt, az ellenzékbe került Fidesz-KDNP, és a harmadikként bejutó, korábban is ellenzékből politizáló Mi Hazánk Mozgalom politikusai között, úgy tűnik, a szavazók körében...
2026. ÁPRILIS 21.
[ 21:50 ]
Azon felül, hogy az április 12-ei választások után a Tisza párt és hívei a kétharmados választási győzelmüket ünneplik Magyarországon és a világban, jónéhány magyar közvéleménykutató a prognózisaira hivatkozva saját szakmaiságával dicsekedhet, lévén, hogy az általuk jósolt választási eredmények be is...
2026. ÁPRILIS 13.
[ 11:57 ]



A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár




