Levelek a Rózsa utcából
Szavazás után
Betűméret:             
Ahhoz képest, hogy milyen intenzív volt a választási kampány, akár hatvan százalék feletti részvételi arány is lehetett volna a szerbiai általános választásokon, az emberek elégedetlenségét, a felkínáltak irányába tanúsított szkeptikus viszonyulását szemlélve viszont a szavazók 55 százalék feletti aránya jelent számomra némi meglepetést. Ennyire nem számítottam volna.
Itt a mi utcákban sokan az utcára sem mentek azon a napon.
Miért is mentünk volna? Mi változik? Milyen választási lehetőségünk lett volna? Szavazzunk és utána bánkódjunk, hogy milyen rosszul döntöttünk? – Sorolják az érveket, miközben a körmünkre égett tavaszi munkálatokban egymás kisegítését tervezgetjük. Van, akinek palántája van, van, akinek maradt még némi magja, van, aki permetszert kever és mindannyiunknál írtja a tetveket a rózsákon -most az eső után gyorsan kell cselekednünk.
A faluban három magyar párt van, ők miért nem tudnak így összefogni, mint mi ebben a munkában, igaz, mint látom, a magánéletben segítik egymást, de a politikában jó pártkatonák és nincs összefogás – sorolja a mérnök úr a kifogásait.
Számba vesszük a három magyar párt körüli embereket, melléjük képzeljük a demokraták csoportosulását, és magunk is rácsodálkozunk, hogy a politikában névlegesen aktívan résztvevők jelentős számával találkozunk, akikhez a sógor-koma-jóbarát és a népes rokonság körét is hozzáképzeljük és azt kell mondanunk, hogy itt a mi környezetünkben sok a szavazás eredményében érdekelt ember. Bár ennyien lennének, akik a közéletben vesznek részt és a közjó érdekében is munkálkodnak! Az igazság azonban az, hogy olyan érdekszövetségekről van szó, amelyek tartalmát a legnagyobb részben az egyéni érvényesülés, adott esetben a biztos állás vagy egyéb életcél elérésének a lehetősége tölti ki, a hozzájuk csatlakozó „tömeget” pedig azok alkotják, akik nekik szurkolnak. Nem csoda hát, hogy olyan sokan mégis elmentek szavazni a mi falunkban is. Akik ily módon személyesen nem érintettek, csak azok maradtak otthon. Ők azok, akik csalódtak az országos nagypolitikában, a magyar pártok egymással történő szembenállását sem nézik jó szemmel, lelkesedés tehát nem volt bennük, a saját lelkükben pedig nem akartak zűrzavart azzal, hogy egyik jó ismerősük pártját karikázzák be a másik jó ismerősük kárára, mindenféle meggyőződés hiányában – hallom a magyarázatot erre a sajátos absztinenciára. Pedig nem mondhatjuk azt, hogy felkínált programok nem lettek volna. Soha ennyi cédula nem érkezett a postaládába, mint ez alkalommal: új beruházásokat, új ipari létesítményeket és nagyobb kivitelt, ebből eredően új munkahelyet és nagyobb életszínvonalat ígértek, sőt vízgyárat, jobb közvilágítást, jobb utakat, bioenergiai projektumokat, az identitás megőrzését – és csak érintőlegesen emlegettek olyasmit, hogy Vajdaság meg autonómia, Koszovó és Európa meg külpolitika... Ugyanakkor volt olyan lista, amely semmi újat nem kínált, csupán a megkezdett falurendezési és faluszépítési munka folytatását, jelezvén, hogy milyen fontos a folytonosság.
És így, a kedélyek csitulásával, illetve az érdektelenségre vonatkozó érveket helyükre rakva eljutunk odáig, hogy úgy van jól, ahogy van. A többpártiságnál és a választásoknál jobbat még nem találtak ki, elégedettek és elégedetlenkedők pedig mindig voltak és mindig lesznek. A választások konkrét hozadékát pedig máris élvezzük. A vízelvezető árkok többsége kitisztítva, az évtizedek óta elhanyagolt, bennünket a szomszéd faluval összekötő eddig csupa-kátyú út most tükörsima aszfaltburkolattal felújítva.
Viszont sok a lopás a faluban, és az üzenet innen is az, hogy az új parlament és kormány megfelelő szabályozzásal mielőbb rendezze az ide beköltözők megélhetési lopásának a kérdését, mert a hétköznapi életet oly mértékben bizonytalanná teszi, hogy a károsultak olykor, igaz, csak a szavak szintjén, valóságos lázadást szerveznek a közbiztonságot ily módon hanyagoló karhatalom ellen. Hirtelenében úgy tűnik, hogy ez az egyik olyan kérdés, amibe a nagypolitika is belebukhat, ha nem váltja be erre vonatkozó ígéretét. Viszont, ami igaz az igaz, nem szeretnénk, ha négy év múlva ezt kellene számon kérnünk.
Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Zászló - illusztráció
2026. JÚNIUS 3.
[ 14:22 ]
MI - illusztráció
MI
2026. MÁJUS 29.
[ 22:04 ]
Schengen, megint - illusztráció
2026. MÁJUS 18.
[ 19:34 ]
Vannak emberek, akik nem éreznek testi fájdalmat. Meghorzsolják a kezüket, odanyúlnak a forró kályha lapjához, az ujjukkal játszanak a gyertya lángjával – és az idegrendszerük nem riasztja őket, hogy baj van. A jelenségről esettanulmányok alapján már több évtizeddel ezelőtt tanultunk a belgrádi pszichológia tanszéken,...
2026. MÁJUS 4.
[ 13:23 ]
Miközben a magyar Országházban a javában tartanak az új összetételű Országgyűlés alakuló ülését előkészítő egyezkedések a győztes Tisza Párt, az ellenzékbe került Fidesz-KDNP, és a harmadikként bejutó, korábban is ellenzékből politizáló Mi Hazánk Mozgalom politikusai között, úgy tűnik, a szavazók körében...
2026. ÁPRILIS 21.
[ 21:50 ]
Azon felül, hogy az április 12-ei választások után a Tisza párt és hívei a kétharmados választási győzelmüket ünneplik Magyarországon és a világban, jónéhány magyar közvéleménykutató a prognózisaira hivatkozva saját szakmaiságával dicsekedhet, lévén, hogy az általuk jósolt választási eredmények be is...
2026. ÁPRILIS 13.
[ 11:57 ]
Beolvasás folyamatban
TÁMOGATÓNK
Ministerelnökség | Nemzetpolitikai Államtitkárság - logóBethlen Gábor Alap - logó