Elszólások
Betűméret:
Nem vagyunk gondolatolvasók és a másik ember fejébe sem tudunk belelátni, a kimondott szavakból azonban simán következtetni tudunk, mi jár a másik ember fejében. A hétköznapi életben az a normális, ha nem kell sokat gondolkodnunk azon, mit is akart mondani a másik – és amikor embertársunk a közlése során megbotlik és valamit nem jól mond, a botlásban nem fedezünk fel azonnal freudi elszólást és nem keresünk a háttérben sem elfojtott szexualitást, sem erotikát, sem valamilyen sikamlós történetet. Hogy lapsus előfordulhat beszédben és írásban egyaránt, a régi rómaiak is tudták jóval Sigmund Freud múlt századi neurológus, a pszichoanalízis atyja előtt, aki viszont nagy jelentőséget tulajdonított a nyelvbotlásoknak, és az elszólásokat elemezve hasznos következtetésekre jutott kliense lelki folyamatairól.Mondom, a hétköznapi életben egy-egy elszólásnak rendszerint nincs különösebb jelentősége. A politikában annál inkább kellene, hogy legyen, de a mai pergő kommunikációs világban annyi mindent mondanak, hogy ha be is csúszik valamilyen furcsaság, rögtön jön az újabb szenzáció, és az előző máris felejtődik.
Valószínűleg így lesz ez Goran Ješićnek, a vajdasági kormány alelnökének a megfogalmazásával is, aki bejelentette, hogy ezekben a napokban Bojan Pajtić vajdasági kormányfő találkozni fog Ivica Dačić szerbiai kormányfővel, hogy „megtalálják a kompromisszumot Szerbia Alkotmánybíróságának azon határozatával kapcsolatban, amellyel Vajdaság illetékességei közül 22-t felfüggesztett”. A Tanjug és a Beta hírügynökségek és más médiumok is idézik, hogy a vajdasági kormány alelnöke mit is mondott erről a Večernje novostinak: hogy egy jogászcsoport már készíti a Vajdaság illetékességét szabályozó törvénynek és Vajdaság Statútumának az Alkotmánybíróság határozatával való egybehangolását, és „a kompromisszumos javaslatcsomag” szeptember 11-éig készen is lesz. Goran Ješić nem mondott részleteket a „kompromisszumos javaslatcsomag“ tartalmáról, azt viszont kiemelte, hogy „összhangban lesz Vajdaság polgárainak elvárásaival és választási akaratával“. Vagyis értsen ebből ki mit akar: ilyen-olyan elvárást, ilyen-olyan választási akaratot.
A kulcsszó, ami nem hagy nyugton, a kompromisszum – pedig az a politikában a legtöbb esetben a legcélravezetőbb és legkonstruktívabb. Itt ugyanis arról van szó, hogy két kormányfő találkozik egy alkotmánybírósági döntés kapcsán. Az alkotmányosság tekintetében legmérvadóbb emberek mondták ki – nem politikamentesen, épp a választások utáni új hatalom alakulásakor és a vajdasági parlament és kormány megalakulását közvetlenül megelőzően –, hogy 22 autonóm felhatalmazás alkotmányellenes. Évekig nem volt az, most egyszerre az lett, ami nyilvánvalóan a jelen politikai akarat tükre. Ha meg ilyen parancsuralmi a politikai akarat, ott aligha van visszakozás. De hogy neve legyen a gyereknek, „kompromisszumos megoldás“ kell, amit a köztársasági hatalommal ellenzéki demokrata párti tartományi kormányfőnek és a hatalmat gyakoroló köztársasági kormányfőnek kell megtalálnia. Találgatni viszont senkinek sem kell, hogy ebben a kompromisszumos relációban ki az erősebb. Főleg azok után, hogy Újvidéken éppen most lett meg a többség a Demokrata Párt vezette városi hatalmi koalíció leváltására, és máris érkeznek jelzések más önkormányzatok felállásának átalakítására is.
A fejünk felett döntenek, ilyen-olyan választói elvárásra, ilyen-olyan választási akaratra hivatkozva, lényegében az országos szinten alakult hatalmi koalíció étvágya szerint. Kompromisszum emlegetése helyett ezt kellene kimondani inkább. Különösen, hogy magas szinten valami ilyesmi is elhangzott, az augusztus 23-ai újvidéki Dnevnik tanúsága szerint: „Nekünk az a fontos, hogy Vajdaság is úgy, mint Szerbia központi része, úgy mint Koszovó és minden más rész is egyenlő esélyekkel rendelkezzenek ahhoz, hogy gazdaságilag fejlődjenek“. Ezt Nebojša Stefanović, a szerb szkupstina haladó-párti elnöke mondta. Egyenlő gazdasági feltételek tehát mindenkinek, „más részeknek“ is - vajon melyeknek? És ámításként Koszovó gazdasági haladása? De ezek már egy másik elszólás részei, s hamarosan kiderül, mi van mögöttük. Ami a vajdasági „kompromisszumot“ illeti, nyilvánvaló, hogy a hatáskörök leépítésével egy másfajta (központi) hatáskört építenek fel – és az is, hogy „egyenlő esélyek“ tekintetében ki jár rosszul.
A nemzeti kérdést valahogy ki kéne venni ebből az egész „kompromisszumos és esélyegyenlőségi” csomagból.
Friedrich Anna
A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.
Vannak emberek, akik nem éreznek testi fájdalmat. Meghorzsolják a kezüket, odanyúlnak a forró kályha lapjához, az ujjukkal játszanak a gyertya lángjával – és az idegrendszerük nem riasztja őket, hogy baj van. A jelenségről esettanulmányok alapján már több évtizeddel ezelőtt tanultunk a belgrádi pszichológia tanszéken,...
2026. MÁJUS 4.
[ 13:23 ]
Miközben a magyar Országházban a javában tartanak az új összetételű Országgyűlés alakuló ülését előkészítő egyezkedések a győztes Tisza Párt, az ellenzékbe került Fidesz-KDNP, és a harmadikként bejutó, korábban is ellenzékből politizáló Mi Hazánk Mozgalom politikusai között, úgy tűnik, a szavazók körében...
2026. ÁPRILIS 21.
[ 21:50 ]
Azon felül, hogy az április 12-ei választások után a Tisza párt és hívei a kétharmados választási győzelmüket ünneplik Magyarországon és a világban, jónéhány magyar közvéleménykutató a prognózisaira hivatkozva saját szakmaiságával dicsekedhet, lévén, hogy az általuk jósolt választási eredmények be is...
2026. ÁPRILIS 13.
[ 11:57 ]



A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár




