A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Már megint Dačić
Betűméret:
Közben itt van a Liberális Demokrata Párt vajdasági bizottsága elnökének, Dušan Mijićnek a figyelmeztetése, hogy Szerbia messze van az uniós csatlakozástól és ennek egyik akadálya, ahogyan Vajdasághoz viszonyul. Nyilatkozta ezt a Dveri szerb nacionalista ideológiát hirdető mozgalomnak egy nappal a brüsszeli találkozó előtt meghirdetett legújabb kampányára emlékeztetve, amellyel hadjáratot indított Vajdaság megszüntetésére. A Dveri nacionalista mozgalom fiatalokat felvonultató eme kampányának támogatói között több „nagy öreg” is szerepel, olyan mint Vasilije Krestić akadémikus, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémila (SANU) 1986-os Memorandumának egyik szerzője, vagy Kosta Čavoški és Smilja Avramov akadémikusok, akik annak idején is a tartományok létében látták „a minden szerb egy államban” elv érvényesülésének veszélyét, tevőlegesen hozzájárultak az 1974-es alkotmány és azzal együtt a tartományok felhatalmazásainak a megszüntetéséhez, a szerb központosításhoz, a tartományok megzabolázásához és a koszovói repressziókhoz. Ennek az ideológiának és az alkalmazott módszernek mára meg is lett az eredménye: Koszovó önálló lett, függetlenül attól, hogy elismerik-e, hogy független. A koszovói albán többség megmondta: soha többet szerb uralom alá.
Vajdaságban, persze, más a helyzet. Itt a szerbek vannak többségben – mondják a Dveri tagjai is azt hangsúlyozva, hogy akik a vajdasági identitást éltetik, azok a szerbséget gyengítik, mert lám, a nemzeti kisebbségek, a magyarok, szlovákok, románok, ruszinok megőrizték identitásukat, és a szerbek azok, akik Vajdaság mögé bújva széthúznak. Pedig Vajdaság nem is létezett – így a Dveri, és igaza is van -, csak 1848-ban volt rá szükség, hogy „idegen állam keretében létrejöjjön a szerb identitás védelme érdekében”, és ma már nem kell, mert a szerbek Vajdaságban fölényes többséget alkotnak. S ez így is van, mármint a fölényes többség. Csak arról hallgatnak (mert dicstelen lenne beszélni róla), hogy nem mindig volt így, s főleg akkor nem, amikor ezt a területet a szerbek Szerb Vajdaságnak kiáltották ki, és akkor sem, amikor háborús győztesként a szerb királysághoz csatolták. Akkor, a csatlakozáskor a szlávok a lakosság alig egyharmadát alkották (szerbek a horvátokkal, bunyevácokkal, sokácokkal stb. együtt) , és nyolcvan év sem kellett, hogy az egyharmadból népirtással, kolonizációval, bevándorlással, menekültek betelepítésével kétharmad legyen, az itt élő németek szinte teljesen eltűnjenek, a magyarok szinte megfeleződjenek, és a többi nemzetiség száma is csökkenjen.
Szóval most ért be az a kritikus szint, amikor már ki lehet mondani, amit kimondtak: Vajdaság csak egy eszköz volt, hogy ezen a területen a szerbek többségbe kerüljenek, s erre az eszközre többé már nincs szükség. Ugyanez Koszovóban nem ment, hiszen onnan ősidők óta csak elvándoroltak a szerbek, és többek között a koszovói elvándorlásnak is köszönhetik annak a bizonyos vajdasági egyharmadnak a szerb részét, ami által új területeket kaptak... Ezen az alapon Koszovóval már nincs mit kezdeni, lehet, hogy egy időre jobb is lenne elfelejteni, hiszen Bácska, Bánát, Szerémség formájában van kompenzáció: nemzeti megerősödés szempontjából sokkal okosabb győzelmet, mint vereséget hirdetni! Egy időre jó eszköz a figyelem elterelésére, amíg a szegénység gyökerét képező igazi bajok – amelyek a központosítás és az állami tehetetlenség tükrei is – rá nem döbbentik az embereket, hogy manipulálnak velük. A jelek szerint Koszovó kapcsán már úgy-ahogy megtörtént a föleszmélés, mert a tartományok felhatalmazásait megszüntető 1990-es alkotmány meghozatala előtti éveket nem lehet visszahozni, viszont a Koszovó elvesztéséhez vezető téves politikának a következményeivel szembe kell nézni. És ebből tanulságot is le lehet vonni – de nem úgy, mint a Dveri. Szerb honi állapotainkban micsoda irónia: az egykori bajkeverő szocialistáktól és akkor még ifjú párttársuktól, Ivica Dačićtól kell várni most a józanságot.
Friedrich Anna
A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.
Vannak emberek, akik nem éreznek testi fájdalmat. Meghorzsolják a kezüket, odanyúlnak a forró kályha lapjához, az ujjukkal játszanak a gyertya lángjával – és az idegrendszerük nem riasztja őket, hogy baj van. A jelenségről esettanulmányok alapján már több évtizeddel ezelőtt tanultunk a belgrádi pszichológia tanszéken,...
2026. MÁJUS 4.
[ 13:23 ]
Miközben a magyar Országházban a javában tartanak az új összetételű Országgyűlés alakuló ülését előkészítő egyezkedések a győztes Tisza Párt, az ellenzékbe került Fidesz-KDNP, és a harmadikként bejutó, korábban is ellenzékből politizáló Mi Hazánk Mozgalom politikusai között, úgy tűnik, a szavazók körében...
2026. ÁPRILIS 21.
[ 21:50 ]
Azon felül, hogy az április 12-ei választások után a Tisza párt és hívei a kétharmados választási győzelmüket ünneplik Magyarországon és a világban, jónéhány magyar közvéleménykutató a prognózisaira hivatkozva saját szakmaiságával dicsekedhet, lévén, hogy az általuk jósolt választási eredmények be is...
2026. ÁPRILIS 13.
[ 11:57 ]
