Levelek a Rózsa utcából
Engedik lezárni?
Betűméret:             
Ezekben a napokban a mindennapi kommunikációban gyakran elhangzott körülöttem a “lezárni” kifejezés. Lezárni a vitát, lezárni a jelentéktelen ellentétekre történő odafigyelési késztetést, lezárni a múltat…Egyszerű, hétköznapi dolgokra vonatkozó kijelentések voltak ezek olyan emberek részéről, akik egy kis “lelkizés” céljával kezdeményeztek beszélgetést, mert úgy érezték, a terhelő dolgokat maguk mögött hagyva tovább kell lépniük. Ráadásul dr. Csernus Imre A nő című könyvét olvasva magam is rábukkantam a lezártam vagy nem zártam le? kérdéskör megfontolásának a fontosságára: “Nem lehet nyugodtan élni, ha valaki a múltjából nem vonja le a megfelelő tanulságokat. Ezért megfontolandó a felejtés, és teljesen mást jelent a számontartás” – írja.
Amikor elolvastam a hírt, hogy Telecskán (Bácsgyulafalván) emléktáblát helyeztek el harminc olyan falubeli második világháborús honvédkatona emlékére, aki sohasem tért haza az orosz frontról, talán mindezek hatására elégedetten konstatáltam: megnyugodhatnak a leszármazottak, megnyugodhat a falu. Mert nem csak az egyén életében, hanem a kollektív tudat tekintetében is jelentősége van a felejtésnek, illetve a számontartásnak. Adott esetben a kényszerű hallgatásnak, illetve a történtekkel való szembenézésnek. A falu és az érintett családok lezártak egy nyomasztó történetet, a fiaik és apáik értelmetlen háborúba hurcolását, soha-haza-nem-térését, és az így elvesztett emberek emléke előtti tisztelgéssel eljutottak a számontartásig, a kényszerű suttogástól és színlelt felejtéstől az emlékek ápolásáig - és a továbblépésig. Ismerem ezt az érzést, legalábbis úgy sejtem, hogy valami hasonlót élhettek át Telecskán, mint jómagam, amikor a karancsi temetőben a nagymama sírján felállítottuk a keresztet, rajta a nagypapa nevével is, akit a második világháborút követően a partizán rezsim származása miatt lágerbe hurcolt és hagyta meghalni, bennünket meg azzal szembesített, hogy sírja és sok más sorstársának nyugvóhelye felett traktorok szántanak. Gondolom, amikor az emberek összerakják az egyéni sorsok ilyen mozaikjait, világosan felismerik a múlt üzenetét, a háborúk és szélsőséges ideológiák, a haszonlesésen alapuló “eszmeiség” értelmetlenségét és hazugságait, ami alapján konfliktushelyzetekben is meggyőződéssel vallják: az erőszak és fegyver tragédiákhoz vezet, a megoldást más módon kell megtalálni.
De a politika, ha akar, ügyet tud csinálni. Ezúttal is azt teszi. A szerb sajtó széltében-hosszában közölte a Szerb Megújhodási Mozgalom (SPO) közleményét, amelyben neofasizmust emleget és a telecskai emléktábla eltávolítását követeli. Valóban nem lehetne lezárni a múltat, és a történelem viharában elsodort embereknek még az emlékét is el kellene törölni? Mintha nem ez a párt, az SPO lett volna az, amelynek önkéntes gárdája volt a délszláv testvérháború kezdetén, és mintha vezetőségének pálfordulása után meg tudta volna akadályozni, hogy katonákat – közöttük vajdasági magyarokat – háborúba vigyenek meghalni. Egy olyan háborúba – elég csak figyelni a hágai törvényszéken folyó tárgyalásokon elhangzó tanúvallomásokat – ahol nemzeti alapon likvidáltak foglyul ejtett embereket. Csak ennek nincs ideológiai minősítése, ami a délszláv háborúban történt, az “egyéni szélsőségesség” következménye... Ugye, minden relatív, a rendszerrel, az erővel való szembeállás eredménye és az egyén ellenzékiségének az eredményessége is, nemde SPO?
Nálunk a temetőben van egy parcella, ahol a második világháború végén az átvonuló Vörös Hadsereg itt elesett katonáit temették. A hely rendezett, tiszta, olykor virág, egy-egy gyertya is jelzi a kegyeletet. Mesélik, hogy az orosz frontról haza nem tért fiaikat, férjeiket sirató magyar asszonyok nagy részvéttel fogadták azt az orosz anyát, aki egyszercsak megjelent a faluban és a fia sírját kereste errefelé. Nem volt ideológia,csak veszteség-érzet és anyai fájdalom, ami azonos lehet nemzetre, fajra, háborús célokra való tekintet nélkül. Gondolom, a telecskai emléktábla üzenete is erről szól.
Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Zászló - illusztráció
2026. JÚNIUS 3.
[ 14:22 ]
MI - illusztráció
MI
2026. MÁJUS 29.
[ 22:04 ]
Schengen, megint - illusztráció
2026. MÁJUS 18.
[ 19:34 ]
Vannak emberek, akik nem éreznek testi fájdalmat. Meghorzsolják a kezüket, odanyúlnak a forró kályha lapjához, az ujjukkal játszanak a gyertya lángjával – és az idegrendszerük nem riasztja őket, hogy baj van. A jelenségről esettanulmányok alapján már több évtizeddel ezelőtt tanultunk a belgrádi pszichológia tanszéken,...
2026. MÁJUS 4.
[ 13:23 ]
Miközben a magyar Országházban a javában tartanak az új összetételű Országgyűlés alakuló ülését előkészítő egyezkedések a győztes Tisza Párt, az ellenzékbe került Fidesz-KDNP, és a harmadikként bejutó, korábban is ellenzékből politizáló Mi Hazánk Mozgalom politikusai között, úgy tűnik, a szavazók körében...
2026. ÁPRILIS 21.
[ 21:50 ]
Azon felül, hogy az április 12-ei választások után a Tisza párt és hívei a kétharmados választási győzelmüket ünneplik Magyarországon és a világban, jónéhány magyar közvéleménykutató a prognózisaira hivatkozva saját szakmaiságával dicsekedhet, lévén, hogy az általuk jósolt választási eredmények be is...
2026. ÁPRILIS 13.
[ 11:57 ]
Beolvasás folyamatban
TÁMOGATÓNK
Ministerelnökség | Nemzetpolitikai Államtitkárság - logóBethlen Gábor Alap - logó